In memoriam prof. dr. Besenyei Lajos (1939 – 2015)

„Megszülettünk, hogy valamit hozzáadjunk a világhoz.”( Nagy László)

Fájdalmas tudomásul venni, hogy azzal, akivel még pár hete az oktatásról, az életműve elismeréseként, az igazságügyi minisztertől átvett Moór Gyula-díjról, odaadóan gondozott beteg felesége állapotáról beszélgettünk, ezt a dialógust soha többé nem folytathatjuk. Csak mi beszélhetünk. Válasz nincs. Mily rosszul tesszük, hogy addig, amíg megtehetnénk, mily kevésszer mondjuk valakinek, mit is jelent ő a számunkra. Tetteinkben, cselekedeteinkben talán tudunk erre utalni egy-egy elismeréssel, kitüntetéssel, de nyíltan, szemtől-szembe talán csak kivételes alkalmakkor tesszük. Pedig szükség lenne rá. A halál mindig egy élet – olykor tapintható közelségű, máskor váratlan – befejezését jelenti. És mi – különösen, ha a halál teljes váratlansággal következett – döbbenten állunk és szeretnénk elmondani mindazt, amit talán korábban kellett volna megtennünk. Október 21-én váratlanul elhunyt Dr. Besenyei Lajos, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának volt dékánja, tanszékvezető professzora.


Tápiószelén született 1939. július 2-án. 1959-ben végzett a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán summa cum laude minősítéssel. A végzést követő nem teljes két év után tért vissza a Karra és 1961 óta a Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszék oktatója volt. Tanársegédként kezdett, s 1995-ben nyert egyetemi tanári kinevezést. 1975-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1995-ben habilitált. 1992-től egy évtizeden át vezette a Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszéket. 1991-től 1994-ig dékán-helyettesi, majd négy éven át a dékáni teendőket látta el. 2007. júliustól emeritus professzor, ám egészen a legutóbbi évig folyamatosan részt vett a polgári jog és a társasági jog oktatásában. Csaknem negyedszázadon át 1991-ig ellátta a József Attila Tudományegyetem jogtanácsosi teendőit, majd oktatói munkássága mellett ügyvédi gyakorlatot folytatott.


Oktatói-kutatói tevékenysége a polgári anyagi jog területére esett, kiemelten a kötelmi jog, ezen belül a szerződéstan és a használati jogviszonyok foglalkoztatták. Több jelentős publikációja jelent meg az öröklési jog köréből is. Az 1980-as évek elején kapott felkérést a Polgári Törvénykönyv magyarázata c. könyv szerkesztőjétől a Bérlet és a lakásbérlet c. fejezetek megírására, amely munka rangos szerzőtársak tollából 1992-ben jelent meg. 1999-ben jelent meg a Közgazdasági Jogi Kiadó gondozásában a Bérleti szerződés c. monográfiája, amely két kiadást ért meg. Több mint hatvan publikációja döntően polgári jogi tárgyú, de több tanulmányt tett közzé oktatáspolitikai és oktatástechnikai kérdésekben is, amelyek jelzik, hogy az egyetemi oktatás elkötelezettje volt.


Gyakorlatilag ez volt az egyetlen munkahelye. Hűséges típus volt. Haláláig hű volt a munkahelyéhez, a barátaihoz, s ugyanilyen hűséggel szolgálta családtagjait. A szívét adta a munkába, s mindenki mástól ezt kérte: a legtöbbet és a legjobbat. Sokban volt öntörvényű, és szigorú erkölcsiségű. Sokszor a még ki nem taposott, járatlan utat járta. De, nyomot hagyott maga után. Magasra tette a lécet mind szakmailag, mind emberileg. Elsősorban magával, de másokkal szemben is. Határozott vezető volt: a jó ügyek iránti elkötelezettség és az ebből fakadó időnkénti indulatosság jellemezte. Magával szemben soha nem tett engedményt, másokkal szemben – néha. Ötvenkét tanévet oktatott, a hallgatók szerint a kar egyik legkiválóbb előadója volt; didaktikailag jól felépített, közérthető előadásai magas színvonalúak voltak, közölt gondolataiban a precízen pontos és alapos tárgyi tudás jellemezte. Az önmaga által állított magas mércét a szakmai színvonal, az alapos felkészülés, a lelkiismeretesség alapozta. Igényes és szigorú vizsgáztató volt, ám hallgatói, s különösen végzett hallgatói mindig a legnagyobb tisztelet hangján beszéltek róla. A hallgatókkal történő foglalkozását jelzi, hogy a vezetése mellett készült két diákköri dolgozat is elnyerte a legmagasabb diákköri dolgozati elismerést, a Pro Scientia-díjat. Az utánpótlás nevelésében példaértékűen vett részt, a Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszék oktatói derékhadát jelentő szinte valamennyi tagja az ő irányításával kezdte meg oktatói pályáját.


Az Állam- és Jogtudományi Kar egyik meghatározó egyénisége volt évtizedeken keresztül. Volt a Kar Habilitációs Bizottságának elnöke, és egyben az Egyetem Habilitációs Bizottságának, a MAB Jog- és Politikatudomány Szakbizottságának, a Miskolci Egyetem Társadalomtudományi Habilitációs Bizottságának tagja. Munkásságát többek között Magyar Köztársasági Érdemkereszt ezüst fokozata és a Moór Gyula-díj kitüntetésekkel, egyeteme Klebelsberg Kunó-díjjal ismerte el. Szeged városa Pro Urbe-díjjal tüntette ki.


Tisztelt Professzor Úr, Kedves Lajos!


Gyászolunk és búcsúzunk. Búcsúzik a család, a barátok, a Szegedi Tudományegyetem, annak Állam- és Jogtudományi Kara, a Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszék dolgozói, a Város polgárai, a társkarok és intézmények oktatói. Elmentél. Váratlanul; ám ránk hagytad a tudás és a szerénység példáját. Tudjuk: az egyetemi oktatói pálya is véges. Az idő halad. Azokon kívül, akik személyesen is ismerhették az embert, a főnököt, a tudóst, egyre többen vannak és lesznek, akik a személyes kötődés varázsát már nem élhették, s nem élhetik meg. Mi azonban láttuk, hogy a titkot tudtad. Hogy nem csak magunkért születtünk. Amint Nagy László mondta: „Megszülettünk, hogy valamit hozzáadjunk a világhoz”. Erőd és tehetséged értékeit, kincseit főként a közösség javára adtad. És mi, többek lettünk általad. Tartalmas életed emlékét megőrzik szeretteid, barátaid és tanítványaid.


Prof. Dr. Hajdú József dékán – Prof. Dr. Szabó Imre tanszékvezető

Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar


Besenyei professzor temetésére – az elhunyt kérésére – szűk családi körben kerül sor.

Hírek RSS

Hírek

Események

Rendezvénynaptár *