Nagy_Peter_Rio_01

Jogász olimpikon - Interjú Nagy Péterrel

(Mezei Péter) Kedves Péter, engedd meg, hogy még egyszer gratuláljak a Jogi Kar nevében is az elért olimpiai sikeredhez. Külön köszönöm, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy karunk egyetlen hallgatójával, aki a riói játékokon részt vett, interjút készíthessek. Rögtön hadd kezdjem egy sportos kérdéssel: milyen érzés volt kint lenni Rióban, milyen érzés volt képviselni Magyarországot?

 

(Nagy Péter) Egy Olimpián részt venni óriási dolog, már csak azért is, mert a kijutás sem egyszerű. Minden más versenyhez képest ez egy kivételes verseny. Képviselni az országot mindig felemelő érzés, de egy Olimpián, amely eleve csak négyévente van, még magasabb szintet jelent. Sportolóként azért úgy éli meg az ember ezt az eseményt is, hogy ez is csak egy verseny. Az ember persze jobban odafigyel az edzésekre, nem kicsi a tét. Attól azonban, hogy ez egy Olimpia, az ember nem csinál mindent másként, mint előtte.

 

(MP) Ezzel tökéletesen egybecseng a következő kérdés: magát a versenyt miként élted meg?

 

(NP) Abszolút jó volt a verseny. Az utolsó bemelegítő fogások nem sikerültek, ezért én is gondolkoztam, hogy vajon mi lesz itt, de amikor kiértem a dobogóra, egy teljesen más állapot fogadott. Összeállt minden, összeállt a mozgás. Nem éreztem semmi terhét a versenynek, sőt onnantól kezdve kezdtem élvezni minden pillanatát. Egyre jobban felpörögtem, és akartam volna még többet emelni.

 

(MP) Jó volt ezt hallani tőled, ugyanis a képernyőn keresztül ugyanezt láttuk: kifejezetten jó volt látni, hogy élvezted a versenyt. A te versenyszámodat egyébként augusztus 16-án rendezték. Milyen volt számodra az Olimpia előtte és az azt követő napokban?

 

(NP) Néhány nappal a verseny előtt is sokan kérdezték már tőlem, milyen Rióban. Erre én mindig örömmel válaszoltam, hogy nagyon jó itt Tatán, az edzőtáborban. Ott az edzésre figyelhettem végig. És bár szerettem volna már hamarabb kimenni Rióba, de nem volt rá lehetőség sajnos. Ebből aztán nem is volt gond, jól sikerült az átállás. Jó volt az út kifelé is. A repülőn egy hármas üléssort elfoglaltam, az útnak több mint a felét vízszintesen töltöttem. Ott nagyon jó időben, délután érkeztünk meg. Ekkor elvittek minket az olimpiai faluba, megvolt az akkreditáció, elmentünk vacsorázni, majd bedőltem az ágyba. Másnap viszont úgy ébredtem, mintha itthon lettem volna. Onnantól kezdve az átállás meg is volt, ezzel nem kellett sokat foglalkoznom. A versenyig aztán sehová nem mentem, kivéve az edzéshelyszínre, ami a falu túloldalán volt, 15 percre. Könnyen oda lehetett volna sétálni, de ha már a busz a mi oldalunkon állt meg, minek sétáltunk volna, ha nem muszáj? A verseny előtt így minden az edzésről, evésről és a pihenésről szólt. Volt szabadnap is, de akkor sem mentem sehova, legfeljebb egy kis séta az olimpiai faluban. És persze nézegettük az eseményeket a szálláson.

 Nagy_Peter_Rio_02


(MP) Milyen különbségeket éreztél London és Rió között?

 

(NP) Mindenütt nagyon jól éreztem magam. Londonba is ugyanennyit voltam kint, csak akkor sajnos a verseny előtt voltam kint hosszabb ideig. Akkor az utolsó előtti napon volt a verseny, így Londonból nem sokat láttam sajnos. Ami a versenyszervezést illeti: London, ha lehet ilyet mondani, kicsit „szögletesebb” volt. Szigorúbbak voltak a szervezők. Nem lehetett bemenni sehova, csak akkor, ha jegyed volt, és ha akkor épp volt magyar érdekeltség. Rióban kicsit „latinosabbak” voltak, könnyebben kezelték a dolgokat, az esetek kilencven százalékában gond nélkül beengedtek a stadionokba, ha volt nálad akkreditációs kártya, és rá volt írva, hogy atléta.

 

(MP) Mik a terveid a jövőre nézve? Tervezed, hogy részt veszel a következő Olimpián?

 

(NP) Tokiót mindenképpen szeretném bevállalni, és az azt követő évet is, levezetés gyanánt. Utána pedig attól függ, hogy megnyerjük-e a 2024-es szervezés jogát. Ha így lenne, akkor nem kérdés, hogy folytatom tovább.

 

(MP) Lehet ennyire könnyen kijelenteni, hogy öt vagy kilenc évig folytatod még?

 

(NP) Ennyire könnyen nyilván nem lehet kijelenteni, de azt se lehet, hogy ne tervezzek előre. Egyelőre én is öt évben gondolkodok, de természetesen addig is közbejöhet bármilyen sérülés, ami benne van a sportban, és az keresztülhúzhat minden számítást.

 

(MP) Azzal kapcsolatban vannak elképzeléseid, meddig lehet felfejleszteni a teljesítményedet? Ahogy láttuk az Olimpián, sikerült egyéni rekordot szakítanod, és ha sikerül az utolsó lökés, akkor összesített egyéni rekordot is elérhettél volna.

 

(NP) A célom az, hogy élvezzem a versenyt, de azzal mindig tudom magamat motiválni, hogy legyőzzem az egyéni korlátjaimat, új egyéni és országos rekordokat elérve. Remélem, hogy rövidesen elérjük azt is, hogy az egyéni rekordom egyben országos csúcs is lesz. Ehhez már ezúttal is közel jártunk, emiatt van is bennem talán egy kis tüske, de nem vagyok elégedetlen. A taktika is közbeszólt kicsit a versenyen.

 

(MP) Eredendően mi vonzott Szegedre?

 

(NP) Engem eredetileg is a sport vonzott Szegedre, és valami igazán hasznosat szerettem volna tanulni. A jogi kar kézenfekvőnek tűnt, hiszen nem csak Szegeden, de országosan is elég híres.

 

(MP) A mindennapokban hogyan fért össze a sportolás és a jogi tanulmányok folytatása?

 

(NP) Amíg nem a záróvizsgákra készültem, addig relatíve könnyen ment ez. Mivel áprilisban és novemberben voltak a versenyek, még a vizsgaidőszak előtt, így amint véget értek a versenyek, jött egy kis pihenést, és aztán kezdtem is készülni a vizsgákra. És ahogy a vizsgaidőszakok is lementek, lehetett újra készülni a következő versenyekre. Ennyiben nagyon jól össze tudtam hangolni a két feladatot. A záróvizsgánál ez kicsit nehezebb volt, hiszen ott a versenyek pont belestek a vizsgaidőszakba, így akkor kevesebb időt tudtam a tanulásra fordítani.

 

(MP) Mi van még számodra hátra a jogi tanulmányokból?

 

(NP) A záróvizsgákat letudtam, már csak a nyelvvizsga hiányzik. Most iratkoztam be angol nyelviskolába. A társalgási nyelvvel már most sincsenek problémáim, a nyelvvizsgára pedig rászánom az időt.

 

(MP) Mi következik ezután számodra a joggal?

 

(NP) Azon én is gondolkodok, mi lesz a sport után, de hogy pontosan mi lesz négy-öt év múlva, nehéz lenne megmondani. Pont ezért is jó a jog, mert ezzel nagyon sokfelé tovább lehet menni, sok területen lehet vele elhelyezkedni. Van olyan ajánlatom, aminek van köze a joghoz. Viszont azt se tartom kizártnak, hogy mással, talán épp edzősködéssel fogok foglalkozni, fogok. Nincsenek kötött gondolataim ezért. Meglátjuk négy-öt év múlva, milyen lehetőségeim adódnak, merre tudok majd nyitni.


Önkéntes az Olimpián: Bartos Blanka

BartosÖnkéntesként, a rió de janeiroi Barra olimpiai park Carioca 2-3 arénájában dolgoztam, mint a média szektor kisegítője. A brazil szervezők kiválasztása és a Jr. Templeton program támogatása adott arra lehetőséget, hogy nap mint nap részese lehessek a versenyeknek. Leginkább a judo, birkózás, kardvívás és a taekwondo sportágaknál segédkeztem, de nézőként más stadionokba is benézhettem a szabadidőmben. A napi feladatom lefedte a helyi és nemzetközi tévések és újságírók koordinálását az aréna összes szintjén, ami a földszinti versenyzőteret, az első emeleti fotóstéget és a második emeleti közvetítő és helyi tudósító területet foglalta magában. Az ún. mixed zone volt az a folyosó, ahol az atléták interjút adhattak a szereplésük után, ill. a fotósok e zónán keresztül érhették el a versenyzői területet. Nagy szükség volt az angolul tudó emberekre, mert a brazil önkéntesek csak nagyon kis százaléka beszélt idegen nyelvet. Ugyanakkor, a közös nyelv hiánya megnehezítette a velük való munkát és kommunikációt.

 

Volt szerencsém sportolókkal és a magyar delegáció néhány tagjával is találkoznom. Ahogyan én láttam a versenyeket, majd utána a résztvevők nyilatkozatait, eléggé sokszínűen fogadták az eredményeiket. Nagy hatással bírt a közönség szimpátiája is a versenyzők lelkiállapotára, különösen, ha brazil volt az ellenfele.

 

Minden országnak volt saját, ideiglenes háza, elszórva a városban, ahol mindenkit szeretettel fogadtak, hogy bemutathassák nemzeti értékeiket. A Magyar Háznak a riói derbi klub volt kibérelve, ahol a tradicionális ételek mellett a Rubik kockára és a 2024-es budapesti olimpiai eshetőségre helyezték a hangsúlyt.

 

A játékok szervezési hátteréről elég sok információt közvetített a brazil sajtó. Egy új metróvonalat és egy egyedi busztípust is létesítettek a játékok kedvéért a tucatnyi új stadion építése mellett. Minden ott dolgozónak és önkéntesnek egyenruhákat és egyéni kódot adtak, ami elengedhetetlen volt a szigorú ellenőrzéseknél. Minden eshetőségre felkészülve a stadionokban és azon kívül is katona, illetve rendőr ügyelt a rendre. A várost és környékét megfelelően biztosították a turisták számára, hogy minden fontosabb helyet biztonságosan meglátogathassanak és a tömeg se okozzon fennakadást.

 

Összességében úgy érzem, hasznos és feledhetetlen élményekkel gazdagodtam, amik mindenképpen előnyömre válnak a jövőben. Testközelből láthattam, hogyan szervezik és koordinálják az egyes stadionokon belül a versenyeket, hogyan vonják bele a sajtót és ezeket hogyan fogják egy ernyő alá a többi sportággal. Hogyan oldanak meg egy addig ismeretlen problémát, hogyan kommunikálnak egymással és mi volt a motivációjuk, hogy egy világeseményen önkénteskedjenek. Ezen felül pedig a félig magyar, félig brazil fogadó családom saját életébe bevonva nagyon sokat megmutatott az igazi brazil életből és szokásokból, amik nemcsak a belvárosban, de a favelákban is alapvetőek.
Hírek RSS

Hírek

Események

Rendezvénynaptár *