Beszámoló – Dr. Bencze Mátyás előadásáról

 a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszék által, A hazai Tudományos Diákköri műhelyek és rendezvényeik támogatása – SZTE ÁJTK Tudományos Diákköreinek támogatása (2017-2018) című, NTP-HHTDK-17-0007 kódjelű pályázat támogatásával szervezett tudományos diákköri ülésről

 

– 2017. XI. 15. –

 

 

Az ülés 15:00-kor vette kezdetét. A rövid bemutatást követően az előadó, Prof. Dr. Bencze Mátyás (DE-ÁJK) azzal kezdte előadását, hogy rámutatott a bírói jogértelmezés mint fontos jogbölcseleti és jogszociológiai téma kutatásának jelentőségére. A bíró személye és a társadalmi környezet egyaránt jelentős mértékben meghatározza a bírói döntési folyamat irányát, jellegét, és ennek okán fontos, hogy megfelelő kutatói figyelem irányuljon a szóban forgó körülményekre.

17_11_15_tdk_2

A jelen előadás témájának aktualitását az előadó álláspontja szerint az szolgáltatta, hogy a kelet-közép-európai rendszerváltozásokat követően – az azóta eltelt évtizedek távlatából visszatekintve – nem igazolódott be a fukuyamai jóslat, mely szerint a szovjet blokk összeomlásával a liberális demokrácia világszerte teret nyer majd, ami a „történelem végét” fogja eredményezni. Ezzel szemben sok országban autoriter, azaz tekintélyelvű politikai berendezkedések formálódtak, amelyekben a hatalom számára a bírói függetlenség akadályt képez a politikai akarat érvényre juttatása előtt. A bíróságok és az autoriter rendszerek kapcsolatának tudományos igényű feltérképezése ezért időszerű és aktuális szükséglet.


Az előadó az autoriter politikai berendezkedéseket két másik politikai rendszertől, a totális államtól és a (liberális) demokráciától való elhatárolással azonosította. Vagyis olyan tekintélyelvű politikai rendszerekről van szó, amelyekben a demokratikus értékek valamilyen formában csorbát szenvednek, de a politikai hatalom nem telepedett rá a bíróságokra, ezért azoknak rendelkezésére áll bizonyos jogértelmezési mozgástér. A bírói viselkedés kutatása ilyen környezetben indokolt és előremutató annyiban, hogy a közvetlen, nyílt elnyomás hiánya miatt a bírók viselkedését a hatalmi akaraton kívüli tényezők is befolyásolhatják.


Az első vizsgált ország a Pinochet és katonai juntája által uralt Chile volt, amelynek kiemelt figyelmet érdemlő sajátossága volt, hogy a térségben egyedülállóan régi demokratikus hagyományokkal rendelkeztek. Ehhez képest bizonyult meglepőnek, hogy a bíróságok behódoltak ennek a rendszernek hamar behódoltak, tekintve, hogy a megfigyelések szerint a környék kevésbé demokratikus rendszereiben is sokkal érdemibb ellenállást tanúsított a bírói kar, ráadásul relatíve enyhe politikai nyomással kellett szembenéznie.

A problémakör magyarázatának kiindulópontja az, hogy a hatalomnak érdeke, hogy a bíróságok függetlenségét vagy látszatát megőrizze. Ennek három oka lehet. A „jó díszlet” elmélet szerint ez a látszat a külföld és a polgárok felé egyaránt legitimációt biztosít. Másrészt a „technikai jogalkalmazás” bármilyen diktatúrában szükséges, a központi hatalom nem tud minden egyedi ügyet elintézni (pl. öröklési, stb. ügyek ilyenkor is vannak). A harmadik felvázolt magyarázat az, hogy nem jutott idő teljesen felszámolni a bírói függetlenséget.


A pinocheti rendszer bírói behódolására három – cáfolt – hipotézis született. Az osztályalapú hipotézis szerint a bírók felső körökből voltak, ezért ellenségesek voltak a baloldali Allende-kormányzattal szemben. Azonban más területeken – politika, újságírás – is sokan voltak ilyen származásúak ők mégis jelentősebb ellenállást fejtettek ki. Az attitűdalapú magyarázat szerint a bírók általánosságban szimpatizáltak a Pinochet-rendszerrel; ezt viszont az cáfolja, hogy épp a Pinochet által létrehozott és feltöltött, alkotmánybíráskodási funkciót betöltő szerv többször szembehelyezkedett vele. A jogelméletalapú magyarázat szerint a túl formalista bírók vakon követték a jogszabályokat; ennek azonban az mond ellent, hogy ha át kellett értelmezni a jogszabályt a hatalom érdekében, az állítólagos törvénypozitivista beállítottság ebben nem akadályozta őket.


A bírók viselkedését ezért inkább intézményi és ideológiai okokkal magyarázták. Az intézményi oldalt az jelentette, hogy olyan volt a felépítése a bírósági rendszernek, ami behódolásra nevelt. Az alacsony kezdő fizetéssel járó bírói munkakörben a közvetlen bírói felettes döntött az előrelépésről, ez pedig a felsőbíróságoknak való megfelelési kényszert eredményezte. Az ideológiai oldal az volt, hogy a hatalom rájátszott a bírók önképére: apolitikusnak láttatta őket önmaguk előtt. Pinochet nem forradalmárként állította be magát, hanem olyannak, aki a jog uralmát állítja vissza, ez pedig egybecsengett a bírói önmeghatározással akkor is, ha visszás eredményt hozott (pl. ha egy politikai foglyot kellett kiengedni, akkor is megtagadhatták ezt azzal, hogy „nem politizálnak”).


Az előadó ezután röviden az 1960-as évek és 1990 közötti államszocialista Magyarországára tért ki. Ennek keretében arra mutatott rá, hogy a nagy hatású politikai ügyeket a bíróságokon kívül intézték el. A bíróságokat egyfajta „hivatalnokbírói” mentalitás, vagyis a politikai felhangú kérdésektől való távolságtartás, az „apolitikus” ügyek vitele jellemezte. Az előadó kiemelte zárásként, hogy napjainkban egyebek között az a fontos kérdés, hogy fedezhet fel az egészséges egyensúly a bíróságok társadalmi problémákra való nyitottsága, illetve a populista indulatoknak való engedés között.


Az első kérdés azzal volt kapcsolatos, hogy mennyi lehetett a konzervatív bírók aránya a chilei bírói karban. Erre az előadó válasza az volt, hogy viszonylag sokan volt, de nem annyira jelentős számban, ennek ellenére tömeges volt az elmozdulás a Pinochet-rendszer szerinti irányba. A következő kérdés azt vetette fel, hogy Magyarországon a bíró erkölcsi alapállása önmagában nem garantálja a függetlenséget, mert az OBH-n és az OBH elnökén keresztül helyeződhet a bíróra. Ezzel kapcsolatban az előadó azt emelte ki, hogy ez is igazolja az intézményi struktúra meghatározó jelentőségét. A problémakör kapcsán kiemelte a szignálást, a bírósági elnök ugyanis tetszés szerint szignálja ki az ügyeket, ezért ha ő hűséges a mindenkori vezetéshez, akkor aszerint jelöli ki az előadó bírót.


További kérdésként merült fel, hogyan definiálható az autoriter rendszer fogalma az ilyen irányú kutatásokban. Az előadó ezzel összefüggésben Kis János friss cikkét emelte ki, amely hat olyan tényezőt nevesített, ami egy demokratikus társadalomhoz szükséges, ha ebből a hatból három alapvető fontosságú körülmény hiányzik, az olyan politikai rendszer autoriternek tekinthető.


Az utolsó kérdés arra irányult, hogyan volt a bíróságok számára értelmezhető a politizálás, illetve a politikamentesség fogalma a szocializmusban, egy olyan korszakban, amikor a hivatalos ideológia lényege az volt, hogy a „haladó” osztály van a tudományos igazság birtokában, illetve tudományos alapon el kell mozdulni a „helyes irány”, a szocializmus, illetve a kommunizmus felé. Az előadó e vonatkozásban azt emelte ki, hogy az ’50-es évek szélsőséges átpolitizáltsága enyhült a ’60-as évekre, és a hatalomnak szüksége volt olyan bíróságra, amely a mindennapi életben tömegesen előforduló, politikai vetülettel nem rendelkező ügyeket elbírálja, ez az igény pedig lehetővé tette a kor politikamentes bírói önképének kialakulását.

Az ülés 16:15-kor zárult.

Logok

A program az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által kiírt A hazai Tudományos Diákköri műhelyek és rendezvényeik támogatása – SZTE ÁJTK Tudományos Diákköreinek támogatása (2017-2018) című, NTP-HHTDK-17-0007 kódjelű pályázat támogatásával valósul meg.