Beszámoló a 2019. május hó 31. napján megrendezésre került konferenciáról

Az SZTE-ÁJTK, Nemzetközi Jogi és Európa-jogi Tanszéke és az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottság Nemzetközi Közjogi Albizottsága 2019. május 31-én Szegeden rendezte meg nagyszabású konferenciáját „Régi és új kihívások a nemzetközi szerződési jogban” címmel a nemzetközi szerződések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezmény elfogadásának 50. évfordulója alkalmából. A konferencia célközönsége a nemzetközi jogász kollégák mellett a Nemzetközi Jogi és Európa-jogi tudományos diákkör hallgatói voltak.

Prof. Dr. Blutman László tanszékvezető úr nyitotta meg a konferenciát egyben utalva arra, hogy a nemzetközi szerződések szabályozása 50 év elteltével is számos problémát vet fel, amelyet jól mutatnak a konferencia előadásainak címei is.

IMG_1583

Prof. Dr. Bodnár László (SZTE ÁJTK, emeritus professzor) nyitóelőadásában a nemzetközi szerződési jogban tapasztalható régi és új kihívásokat vette számba. Egyrészről kihívásnak tekinthető, hogy 1969-et megelőzően nem létezett a nemzetközi szerződések szabályozását tartalmazó kódex, a kodifikációs folyamat is önmagában 20 évet vett igénybe. Emellett a bécsi egyezmény csak az államok közötti nemzetközi szerződések szabályozását adja és a nemzetközi jogban önmagában az állam fogalma sem tisztázott. Professzor Úr részletezte a szerződésekhez fűzhető fenntartás, a kifogás és a nyilatkozat közötti, valamint a ius cogens és a ius imperativus közötti különbségtétel problematikáját is.

Ezt követően Prof. Dr. Sulyok Gábor (SZE ÁJK, egyetemi tanár; MTA TK Jogtudományi Intézet, tudományos főmunkatárs) nyújtott betekintést a nemzetközi szerződések mintegy 4500 évvel ezelőtti történetébe, visszanyúlva az ókor és a késői bronzkor közötti időszakra, elsősorban a közel-keleti uralkodók közötti dokumentumokra koncentrálva. Az előadásból megismerhettük az akkori szerződéskötési szokásokat, a szerződések biztosítékait, mint például az istenekre tett eskü és a rituálék szerepét. A feltárt szerződések jellemzői visszatükrözik a korra jellemző virágzó vagy éppen beszűkülő nemzetközi kapcsolatokat is.

IMG_1589

Ezen előadás után az Európai Unió szerződéskötési praxisába vezetett be bennünket Dr. Molnár Tamás az EU Alapjogi Ügynökségének (FRA) jogi kutatója. Előadásában az Európai Bíróság vonatkozó joggyakorlatát elemezve kiemelte: a bécsi egyezmény a szokásjogban kialakult szabályokat tükrözi, amelyet az Európai Bíróság is megerősít és az uniós jogrend részének tekint. Továbbá az is egyértelmű, hogy a tagállamok a hűségklauzula értelmében az EU által kötött nemzetközi szerződéseket nem hiúsíthatják meg. Ugyanakkor az Európai Bíróság a szerződések értelmezésére vonatkozó módszereknek a nemzetközi jogban bevett sorrendjétől eltér, mivel többnyire a célkutató módszert alkalmazza. Az előadás ezt követően a clausula rebus sic standibus, az EU-ban korábban jellemző vegyes szerződések és a dekonnexiós klauzulák eltérő mivoltát emelte ki, majd a Brexit szerződés nemzetközi jogi jellegét elemezte röviden.

A következő előadó Dr. Varga Réka (PPKE JÁK, egyetemi docens) a nemzetközi szerződések jogának a gyakorlatban való működésébe vezette be a hallgatóságot, így kitérve például arra az esetre, amikor szövetségi álam tartományával vagy tagállamával köt Magyarország nemzetközi szerződést. Megismerhettük azt az esetet is, amikor „felemás szerződés” jön létre, tehát amelyet az egyik fél nemzetközi szerződésnek ismer el, míg a másik nem. Elhatárolást hallhattunk a gazdasági együttműködési megállapodásokról és a diplomáciai ingatlanvásárlást tartalmazó szerződésekről, amelyeket a magyar gyakorlat szerint nemzetközi szerződés formájában kell megkötni. Megtudhattuk, hogy a magyar fél törekszik arra, hogy a szerződés megjelenéséből és nyelvezetéből egyértelműen kitűnjön a dokumentum nemzetközi szerződés mivolta. Végül előadónk megerősítette, hogy a gyakorlatban a fenntartások, kifogások és nyilatkozatok azonosítása és feltárása is embert próbáló feladat, mind a magyar, mind a többi állam kapcsán.

IMG_1613

A konferencia délelőtti szekcióját Dr. Szalai Anikó, Tanszékünk adjunktusa, a konferencia főszervezője zárta, aki az ÚNKP ösztöndíj keretében folyatott kutatásaiba engedett bepillantást a nemzetközi szerződésekhez fűzött magyar fenntartásokról és kifogásokról. Érdekes előadásából megtudhattuk, hogy Magyarország mintegy 300 többoldalú nemzetközi szerződésben részes, ezekből 35 fenntartást tett Magyarország mintegy 25-30 témakörhöz. A legtöbbet alkalmazott magyar fenntartás a kötelező vitarendezés kizárása, ezzel megakadályozva a szerződésből fakadó peres eljárás megindítását a Nemzetközi Bíróság előtt, vagy más kötelező választottbírósági rendezést. Ezt követően a fenntartások és a nyilatkozatok elhatárolására tért ki előadónk, majd a fenntartások hallgatólagos vagy kifejezett visszavonhatóságának problémájára.

Az ebédszünet után Dr. Komanovics Adrienne (BCE Nemzetközi Tanulmányok Intézet, egyetemi docens) mutatta be a nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások érvényességének problémáját. A fenntartásokról a Nemzetközi Jogi Bizottság által készített Útmutatót elemezve megállapította, hogy nem minden kérdést fed le, így például az emberi jogi tárgyú szerződésekhez fűzhető, illetve a Sharia fenntartások kérdését. Ez utóbbinál elmosódott, túl általános és bizonytalan a fenntartások köre, míg az emberi jogi szerződéseknél tartalmuknál és természetüknél fogva nem tehetők általános fenntartások, továbbá speciális monitoring rendszer áll fenn ezen szerződések betartásának ellenőrzésére.

IMG_1955

Dr. Hoffmann Tamás (MTA TK JTI tudományos főmunkatárs; BCE egyetemi docens) előadásában kifejtette, a nemzetközi jogban a szerződések értelmezési elveinek bevett sorrendjéhez képest a nemzetközi fórumok eltérő megközelítésével találkozhatunk. Míg az emberi jogi fórumok a teleologikus, kiterjesztő értelmezést részesítik előnyben, ahol a célkövető értelmezés alapján a védetti kör minél szélesebb meghatározása a fő érdek, addig a nemzetközi büntetőjogban a megszorító értelmezés alkalmazása tapasztalható. A volt Jugoszláv Büntetőtörvényszék joggyakorlatát vizsgálva megállapítható, hogy az áldozat védelme kerül előtérbe az elkövető érdekvédelmével szemben, amely – hasonlóan az emberi jogi fórumokhoz – az in dubio pro humane elv térnyerését eredményezi.

Dr. Gombos Katalin (NKE NETK, habilitált egyetemi docens) előadásában azt elemezte, hogyan segít a nemzetközi jog az európai jog értelmezésében, ennek szemléltetéséhez pedig a C-621/18. sz. Wightman-ügy tanulságait bemutatta be. Ebben az Európa Bíróság az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépési szándékának visszavonhatósását helyezte a középpontba az 1969-es bécsi egyezmény releváns rendelkezései alapján levezetve indokolását. A kilépésre vonatkozó döntés az állam egyoldalú aktusa, annak visszavonása is ennek minősül, továbbá, ahogyan az állam az Unióhoz való csatlakozásra, úgy a contrario a kilépésre sem kötelezhető.

IMG_1976

Dr. Lattmann Tamás (NKE NETK, egyetemi docens) a nem állami szereplők részvételével létrehozott „nemzetközi szerződések” és a nemzetközi jog kapcsolatát mutatta be. Az előadásból megismerhettük azt a problémát, amikor egy állam nem állami aktorokkal köt szerződést, ugyanakkor az állami kötelezettségvállalás jellege miatt a nemzetközi szerződésekhez hasonló eszköztár lenne ildomos. Az 1969-es bécsi egyezmény hatálya alá azonban nem vonhatók az ilyen típusú szerződések, tehát ezen e téren további kodifikációra lenne szükség.

Dr. Pánovics Attila (PTE ÁJK, egyetemi adjunktus) „Véget ért a multilaterális környezetvédelmi egyezmények korszaka?” címmel a nemzetközi környezetvédelmi jog terén kötött multilaterális egyezmények hatékonyságát elemezte. A szabályozást nehezítik a rendkívül komplex kérdések, ezzel párhuzamosan a jogi szabályozás fragmentációja.

Dr. Csapó Zsuzsanna (NKE NETK, egyetemi docens) az 1969. évi bécsi egyezmény kapcsán a ius cogens módosíthatóságának lehetőségein vezette végig a hallgatóságot egy rendkívül érdekes gondolati utazáson az egyezmény 53. cikkének elemzésével. A ius cogens eredete is fontos előkérdés, azonban a módosíthatóság további érdekes kérdéseket vet fel. A módosítás nemzetközi szerződéssel vagy a nemzetközi szokásjog segítségével történhet? A nemzetközi közösség egésze vagy nagy része egyetértésével módosíthatók-e ezek az alapvető szabályok? Léteznek-e olyan ius cogens szabályok, amelyek tartalma valóban módosítható? Vagy a nemzetközi közösség „értékvesztése” eredményezhet csak ilyen módosítást?

IMG_1984

Utolsó előadónk izgalmas előadása bőven adott „muníciót” a hallgatóságnak az előadókhoz intézett kérdések megfogalmazásához, valamint a konstruktív és élén diskurzushoz. Összességében egy rendkívül színes és élvezetes konferencián vehettünk részt, köszönhetően az érdekes és tartalmas előadásoknak. Külön köszönet dr. Szalai Anikónak a konferencia főszervezőjének a remek szervezésért.



Dr. Kertészné Dr. Váradi Szilvia


Fotók: Erdélyi Szabolcs Péter


capture-20190626-160130


„A program az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által kiírt A hazai Tudományos Diákköri műhelyek és rendezvényeik támogatása – SZTE ÁJTK Tudományos Diákköreinek támogatása (2018-2019) című, NTP-HHTDK-18-0063 kódjelű pályázat támogatásával valósul meg”