tanacs_cover

Centenáriumra hangolódva

Az ÁJTK egy centenáriumi ünnepi programsorozattal készül az első szegedi tanév 100. és a Kar alapításának 150. évfordulója alkalmából, amely kapcsán kartörténeti emlékeket teszünk közzé digitalizálva.

Új tartalom került feltöltésre:  105 éve született Pólay Elemér

A 105 éve született Pólay Elemérre emlékezünk

Polay_Elemer
Pólay Elemér


„Nagyon sokat tett a magyar romanisztika nemzetközi elismertsége érdekében. Széles körű kapcsolatokat épített ki. Tanulmányait, monográfiáit Dél-Amerikától Tokióig ismerték a szakkörök.(Molnár Imre)


Pólay Elemér 1915. augusztus 23-án született Zomboron, a Délvidéken. Apja (és már nagyapja is) gimnáziumi tanár volt, a család eredetileg Felkáról, a Magas-Tátra vidékéről származott.[1] A szülők Trianon után menekülni kényszerültek, áttelepültek Miskolcra. Pólay a neves Miskolci Királyi Katholikus Fráter György Gimnázium diákja volt.

A bölcsészettudomány helyett családi tanácsra mégis inkább a jogtudományt választotta: 1933-ban beiratkozott a Miskolci Jogakadémiára. Sztehló Zoltán szigorúan pandektista előadásai vezették be a római jog világába, amely kezdettől fogva elbűvölte a fiatal diákot.

A Jogakadémia abban az időben csak diplomát adott, míg a doktori fokozatot a rigorosum letételével valamelyik hazai tudományegyetemen kellett megszerezni. Pólay Pécsre megy, az Erzsébet Tudományegyetemen jelentkezik be mindkét doktori vizsgára: 1937-ben a jogtudományi, 1938-ban az államtudományi doktorátust szerzi meg.

Életére és egész későbbi szakmai pályafutására nézve meghatározónak bizonyul a Miskolci Jogakadémia két ösztöndíja, amellyel kiváló hallgatói teljesítményét jutalmazták: először két hónapra, majd 1938-ban egy évre sikerül tudományos ösztöndíjjal Berlinbe mennie, ahol a Friedrich Wilhelm Tudományegyetemen elsősorban római jogot tanul.

Berlinből való hazatérése után Pólay ügyvédjelölt, több helyen végez joggyakorlatot, majd 1940-től ítélőtáblai titkárként, később jegyzőként dolgozik Debrecenben. 1942-ben a debreceni járáshoz királyi járásbírónak nevezik.

1946-ban a Debreceni Egyetemen a habilitációs eljárás eredményeként magántanári képesítést szerzett római jogtörténet tárgykörből. A negyvenes évek végén mint megyei bírósági bíró a Miskolci Jogakadémián római jogot adott elő. 1949-ben kerül Szegedre az Állam- és Jogtudományi Karra; 1950-től intézeti, 1951-től egyetemi tanár; 1949-től 1985-ig tanszékvezető. Mintegy 10 éven keresztül (1949–1958) a Római Jogi Tanszék mellett a Polgári Jogi Tanszéket is vezette. 1955-től 1957-ig rektorhelyettesi tisztséget töltött be. Tizenöt évig volt a Karon az Oktatási Bizottság, tíz évig a Tudományos Bizottság elnöke. Különösen az utóbbiban tett sokat a Kar tudományos élete fejlesztéséért. 1963-tól 1988-ig (haláláig) választmányi tagja volt a Magyar Ókortudományi Társaságnak. 1968-tól 1988-ig szerkesztőbizottsági tagja volt a „The Journal of Juristic Papyrology”című romanisztikai folyóiratnak.

http://juris.oldportal.u-szeged.hu/karunkrol/romai-jogi-tanszek/tanszekrol


 

A Dialógus 2015. évi számában olvasható Jakab Éva írása In memóriám 100 éve született Pólay Elemér, a hazai romanisztika nemzetközi rangú képviselője, a római jogon keresztül generációkat nevelő, legendás szegedi professzora címmel

Dialogus_01

Dialogus_02
Dialogus_03
Dialogus_04
Dialogus_05
Dialogus_06

http://univ.bibl.u-szeged.hu/51274/1/dialogus_2015.pdf


A vizsgák nyomán Szegedi Egyetem 1954. január 12.

Pólay elvtárs polgári jogból vizsgáztatja a hallgatókat.

http://univ.bibl.u-szeged.hu/11267/1/sze_1954_001_001.pdf

02525252


Polay____Elemer

Jakab Éva: Tudós és kora: Pólay Elemér életútjáról Acta Facultatis Politico-iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, 52, 2015 (2017) 17-32




Dékán egykor és most


Polner Ödön, a Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1928-1929), a Közjogi Tanszék professzora

Görög Márta, az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja (2019-) , a Civilisztikai Intézet professzora, a legfiatalabb és az első nő vezető a szegedi jogi kar történetében (Fotó:Bobkó Anna)

 


dkn_gykr


A Polner Ödön nyakában látható lánc 1896-ban Ferenc József osztrák császár és magyar király megrendelésére készült a rektori nagyobb és a dékáni négy kisebb nyaklánc. A színarany érmét a körmöcbányai pénzverde készítette, melynek egyik oldalán az uralkodó mellképe látható, a másik oldalán a karnak megfelelő felirat: Ferenc József I. K. Ausztriai Császár és Magyarország Apostoli Királya a Kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudomány-Egyetem Jog- és államtudományi Karának MDCCCXCVI. A nyakláncon sodronyos zománc-munka látható, amely a régi magyar zománcos műtárgyak mintáját mutatja virágos díszítményekkel. és díszítő gombocskákkal melyek, teljesen bearanyozott ezüstből készültek. Az összes súlya közel 500 gr. (Janzsó Károly)


A M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem 1926/27. tanévi tanácsa


Ülnek (balról jobbra): Issekutz Béla, az Orvostudományi Kar dékánja; Kolosváry Bálint, a Jog- és Államtudományi Kar dékánja; Tóth Károly rektor; Bartók György, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja; Széki Tibor, a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja. Állnak: Veress Elemér, az Orvostudományi Kar prodékánja; Polner Ödön, a Jog- és Államtudományi Kar prodékánja; Riesz Frigyes prorektor; Erdélyi László, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar prodékánja; Pfeiffer Péter, a Matematikai és Természettudományi Kar prodékánja; Szemmler Jenő tanácsjegyző

tanacs_01


A M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem 1938/39. tanévi tanácsa


Ülnek (balról jobbra): Kramár Jenő, az Orvostudományi Kar dékánja; Csekey István, a Jog- és Államtudományi Kar dékánja; Ereky István rektor; Mester János, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja; Kis Árpád, a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja. Állnak: Vinczi Károly tanácsjegyző; Rusznyák István, az Orvostudományi Kar dékánja; Horváth Barna, a Jog- és Államtudományi Kar prodékánja; Várkonyi Hildebrand, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar prodékánja; Fröhlich Pál, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar prodékánja. (Fotó: Felsőtorjai vitéz Kováts)


Tanacs_02


https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/18931


Az 1957/58-as tanév vezetői


Antalffy György, az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja; Greguss Pál rektor; Halász Előd, a Bölcsészettudományi Kar dékánja; Wagner Richárd, a Természettudományi Kar dékánja


tanacs_03



Az Egyetemi Tanács 1965-ben


Balról jobbra: Szőkefalvi-Nagy Béla, a Természettudományi Kar dékánja; Halász Előd, a Bölcsészettudományi Kar dékánja; Kemenes Béla, az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja; Szabó Zoltán, a JATE rektora; Tóth Károly, a SZOTE rektora; Szontágh Ferenc, az Általános Orvostudományi Kar dékánja; Novák István, a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja. (Fotó: Siflis József)


tanacs_04


https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/18315




100 éve 1920. június 1.-én született Antalffy György

Antalffy_01
Antalffy György (Szeged, 1920. június 1. – Szeged, 1993. december 26.)


Jogász, politikus A jogtudományok kandidátusa (1960), az állam- és jogtudományok doktora (1969).
1938-ban érettségizett Szegeden. Szegeden és Kolozsváron folytatta tanulmányait. 1942-ben a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen államtudományi oklevelet kapott. (http://univ.bibl.u-szeged.hu/18714/1/besz_fj_1941_42.pdf)
1944-ben ugyanitt jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1944–1945 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaság-tudományi Karán is tanult. 1944–1945 között Budapesten ügyvédjelölt volt. A II. vh. után Szegeden aljegyző, főispáni titkár (1945), majd Szeged város polgármester- helyettese (1945. aug.–1948)
Országgyűlési pótképviselő (az SZDP Csongrád és Csanád vármegyei listájáról, 1948; behívására 1949. jan. 27-én került sor). Országgyűlési képviselő (Csongrád, 8. sz. választókerület 1971–1980; Csongrád, 9. sz. választókerület, 1980–1990), az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottságának elnöke (1985–1989). A MSZMP Szegedi Városi Bizottságának tagja, a Városi Tanács VB tagja.

1946–1950 között a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának meghívott előadó tanára,1950. február 1.-től–1990. június 30.-ig egyetemi tanára volt. 1948-ban elvégezte a Magyar Dolgozók Pártja Központi Pártiskoláját. 1948–1949 között a Délmagyarország főszerkesztője volt. A brüsszeli Revue de Droit Contemporain szerkesztőbizottságának tagja.
1950–1990 között az Állam és Jogelméleti Tanszék vezetője.
1950–1951 között, valamint 1953–1958 és 1967–1970 között az Állam-és Jogtudományi Kar dékánjaként tevékenykedett.
1958–1964 között és 1976–1982 között az egyetem rektora volt.
Dekanok
Az 1957/58-as tanév vezetői. Antalffy György, az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja; Greguss Pál rektor; Halász Előd, a Bölcsészettudományi Kar dékánja; Wagner Richárd, a Természettudományi Kar dékánja https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/18998

Újszászi Ilona: Csákány Béla, a JATE rektora 1983-1990 között. „A megújulás fészkei az egyetemek" in: Rácz Béla szerk.: Szegedi Tudományegyetem. 85 éves a szegedi felsőoktatás. Szeged, SZTE, 2006. 98-100. pp. http://univ.bibl.u-szeged.hu/18906/1/szte_85eves.pdf
„Még a nyolcvanas években is párthatáskörbe tartozott a rektor megválasztása, de már megindult valamiféle olvadás. Esetemben a történet 1982-ben kezdődött, mikor kiváló elődöm, Kristó Gyula történész lett a rektor. Ebben Bihari Mihály akkori minisztériumi főosztályvezetőnek (az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökének) döntő szerepe volt: elérkezettnek látta az időt, hogy megtörjön egy sorozatot, melynek során ötöd ízben is rektorrá emelték volna Antalffy Györgyöt, aki sokunk szemében az egyetem mozdulatlanságát jelképezte.”

1958–1985 között az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának tagja volt. 1961–1990 között a Szegedi Akadémiai Bizottság Intézőbizottságának tagja volt. 1962–1990 között az MJSZ Csongrád megyei elnöke volt. 1965-től az International Political Science Association magyar tagozatának alelnökeként is dolgozott. 1968–1990 között az MTA-TMB Állam- és Jogtudományi Bizottságának tagja volt. 1971–1990 között a Magyar Jogász Szövetség elnöke volt. 1985-1990 között a Politikatudományi Társaság alelnöke volt.
Díszdoktor: Odesszai Állami Mecsnyikov Egyetem díszdoktora (1980).
Kitüntetései: Munka Érdemrend (1962; arany fokozat 1964, 1970), József Attila-emlékérem (1965). Az oktatásügy kiváló dolgozója (1969) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1980).
Antalffy György tudományos munkáinak jegyzéke. in: Emlékkönyv dr. Antalffy György egyetemi tanár oktatói működésének 40. és születésének 70. évfordulójára. [szerk. JATE ÁJTK tud. biz.], Szeged, JATE ÁJTK, 1990.p. 279-288. http://contenta.ek.szte.hu/acta/100051

Szülei: Antalffy György szegedi halászmester és Kovács Erzsébet voltak. Felesége, Lukács Magdolna volt. Fia: Antalffy György (1946).

Ruszoly József: Egy lappangó jegyzőkönyv nyomában


http://acta.bibl.u-szeged.hu/49969/1/juridpol_080_235-262.pdf

Ruszoly József megemlékezése 1995-ben Antalffy Györgyről
„Antalffy György. Jól vagy semmit! Röviden ma sem írhatok róla mást, mint 1995 májusában
a Szegedi Naplóba szánt rövidke megemlékezésben, melynek akkor „nem jutott
hely”... Kis igazítással hadd iktassam hát ide:
„Hetvenöt éves volna, ám már másfél éve nincs köztünk Antalffy György (Szeged,
1920. jún. 1. - Budapest, 1993. dec. 26.), a szeged jogi kar professzora. Polgárcsaládból
származott. Egyetemi tanulmányait Szegeden kezdve és Kolozsvárott befejezve a Ferenc
József Tudományegyetemen végezte (1938-1942). 1945-ben előbb főispáni titkár, majd a
város szociáldemokrata polgármester-helyettese lett. Szerkesztette a pártlap Délmagyarországot is. (1948/49).
Négy évtizedig — azon negyven éven át - vezette a szegedi Állam- és Jogelméleti Tanszéket
(1950-1990), gondozva a legideologikusabb szakjogi tárgyat. Annak a professzori
karnak volt oszlopos tagja, melynek munkássága a hatvanas-hetvenes évekre teljesedett ki, s
akkori meg utólagos értékítéletektől függetlenül, sőt azokkal együtt megadta e kar habitusát,
s melynek távozása az előző évtizedre, a nyolcvanas évekre esett. Antalffy György mint e
„pártállami kor” gyakorlata szerint rendszeresen és tartósan megbízott vezető - többszörös
dékán és rektor -, tanszékén túl a kar és az egyetem életére is nagy befolyással volt.
Munkásságának súlyponti tématerülete: a szocialista államelmélet benne Az állam és
demokrácia c. értekezése (1967) - azóta bizony a jövendő tudománytörténet vizsgálódásainak tárgyává vált. Elmélettörténeti művei, köztük könyvei: Állam és alkotmány az athéni demokráciában (1962), Szalay László, a reformkor politikai-jogi gondolkodója (1983), Machiavelli és az állam tudománya (1986) maradandóbbaknak bizonyulhatnak.
A fordulattal szinte napra egyidejűleg ért véget közéleti tevékenysége – kisteleki országgyűlési képviselősége- és professzori munkássága. 1990. május 31.-én vehette át a kari
Acta 39. kötetét, a tiszteletére kiadott Emlékkönyvet. Másnap még - immáron nyugdíjasként
- bejött a karra a szerzői példányokat dedikálni. Nem sokkal később államvizsga-bizottsági
elnökségéről is lemondva nagy betegen visszavonult.
Ma volna hetvenöt éves. Mi sem természetesebb, hogy tevékenységéről megoszolhatnak
az olykor indulatoktól sem mentes vélemények, ám az ma sem tagadható, hogy
volt érzéke az értékek fölismerésére (is); a hozzá bizalommal forduló fiatalabb kollegákat
pedig segítőkészen támogatta.”
Első ízben éppen azon az 1958. szeptember 12-i évnyitón vette át a rektorságot, melyen
elsőéves jogászként én is megjelenhettem. Annak előtte nem ismerhettem. Személyi bibliográfiája 1956 előttről valóban kevés szakirodalmi művet tartalmaz: az állam- es jogelmélet jegyzetek mellett, melyekben társszerző volt, mindösszesen négy folyóirat cikke volt (az első: A szuverenitás fogalma és a béke, Állam és Igazgatás. 1951)
Emberi magatartását illetően a hallottak az I956-i „kritikát” igazolják. Both Ödön -
1956 előtti kari történésekről beszélgetve - többször is oda lyukad, ki, hogy mások voltak
azok a viszonyok, szinte össze sem lehet hasonlítani némelyek magatartását a későbbi - a
kar tagjai számára - kedvezőbb megnyilvánulásaikkal. Maguk is tanulhattak 1956-ból.
Fülembe cseng, amint Pólay Elemér idézi „Gyuri bátyánkat : „Nézzed Elemér, jöhet akármilyen rendszer, én akkor is Antalffy Gyuri maradok Szegeden. Magam is emlékszem
rá, hogy a hatvanas évek elejéig még a belvárosi hídfő jobboldal, feljáróján olvasható volt
Antalffy György, a nagyhalász „halbizományos" apa neve. Csak hát eggyel nem számol,
a fia sem: az idő múlandóságával.”

Révész Béla: A szocialista állam és professzora. Széljegyzetek Antalffy György portréjához.

In: Jogelméleti szemle 2003/4. http://jesz.ajk.elte.hu/revesz16.html
 
„Életpályája vázlatos megismeréséhez hasznos kiindulópont önéletrajza, amely hatvan éves korában, 1980-ban keletkezett… Túlzás nélkül mondható, hogy az önéletrajz a pályája csúcsára ért személyiség életútját összegzi.”

Önéletrajz

1920-ban születtem Szegeden. […] Középiskolai tanulmányaim elvégzése után előbb államtudományi, majd jogtudományi doktorrá avattak 1942-ben Kolozsvárott.
Egyetemi diákéveim alatt szoros kapcsolatban álltam a szegedi baloldali mozgalmakkal, a Szociáldemokrata párttal. Így 1945-ben rögtön bekapcsolódtam Szeged közéletébe és előbb főispáni titkár, majd 1945 augusztusában a város polgármester-helyettese lettem. 1948-ban elvégeztem a Magyar Dolgozók Pártja központi pártiskoláját. Mint a Szociáldemokrata Párt baloldalának vezetője tevékenyen részt vettem a két párt egyesülésének előkészítésében. A Pártegyesülés után a Délmagyarország főszerkesztője, valamint országgyűlési képviselő lettem.
A Szegedi Egyetem Jogi Karának 1946 óta történt újjászervezésekor bekapcsolódtam a Kar munkájába, mint meghívott előadó, majd tanszéki jogú előadóként. 1950-ben neveztek ki nyilvános rendkívüli tanárrá, majd nyilvános rendes tanárrá az állam- és jogelméleti tanszékre.
Az egyetem vezetésében is aktív szerepet vállaltam, három ízben voltam dékán (1950–51, 1957–58, 1967-70) és rektor 1958–64-ig, valamint 1976-tól jelenleg is)
Oktató-nevelő tevékenységem mellett jelentős tudományos munkásságot fejtettem ki, 1969-től az állam- és jogtudományok doktora vagyok. […]
Életem folyamán számos társadalmi megbízást láttam el. Tagja vagyok az MSZMP Csongrád megyei Végrehajtó Bizottságának, elnöke a Magyar Jogászok Országos Szövetségének, 1971 óta országgyűlési képviselőként is ténykedem.
1962-ben Munka Érdemrenddel, 1964-ben és 1970-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1980-ban pedig a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntettek ki.

Szeged, 1980. november 14.

Dr. Antalffy György
egyetemi tanár, rektor


Jogi kari anekdoták Antalffy Györgyről: gyűjtötte Antal Tamás

Egyszer Pólay Elemér professzor a következőt mondta Antalffyról:

– „Haj, de alkalmas lenne külügyminiszternek! Mások embereket veszítenek össze, ő országokat tudna összeveszíteni!”

„Az 1970-es években félévente nem csupán egy-két névnapi ünnepség volt, hanem többet is tartottak. Ilyen névnapok alkalmával a kar oktatóinak nagyobb része megjelent, és hosszan tartó evés-ivás közben beszélgettek jókedvűen. Jól tudták, hogy ilyenkor a jogtörténész Both Ödön („Dönci bácsi”) nem kötött csomót a nyelvére, hanem élesen támadta a politikába és a pártéletbe involválódott embereket. Voltak, akik direkt élvezték ezt. Az egyetem és a kar vezetői közül különösen Antalffy György professzorral szeretett civódni. Replikáztak a vizsgáztatási módszerekről is, és Antalffy felrótta Dönci bácsinak, hogy túl sok tényanyagot kérdez: e helyett inkább az összefüggéseket kellene megkérdeznie. Both Ödön mérgesen megállt, gondolkodott, s Antalffy azt hitte, már-már megfogta őt, amikor Dönci bácsi ezt felelte:

– Tudod Gyurikám, azt tudom erre mondani, hogy a nulla köbre emelve is nulla!”

„Antalffy György egyszer szintén Both Ödönnel („Dönci bácsival”) replikázott, aki már nehezen viselte a beszélgetést, talán nem tudta, vagy inkább nem akarta követni Antalffy észjárását, s úgy nézett ki, hogy elmondta már minden poénját és sarokba szorul, de ekkor félig mérgesen így vágta ki magát:

– Tudod, Gyurikám, mi vagy te? Te nem Antallfy, hanem Baromfi vagy!

Mire ő komolyan ekként szólt a ma már szállóigének számító válaszában:

– Tudod, Döncikém, teljesen igazad van, de két “f”-fel és “y”-nal!”

 

Szolidáris ember:

„Antalffy György nem csak vitatkozó pártember, hanem olykor szolidáris barát is volt. Történt valamikor még az ötvenes évek elején, hogy az egyik abszolutóriumot szerzett hallgatót az államvizsgái előtt a szüleivel együtt deportálták. Nem tudta így befejezni az egyetemet. Miután visszatérhetett, Budapesten hegesztőnek állt be, és kényszerűen a munkásosztályt erősítette. Azonban mégis szerette volna befejezni a tanulmányait, ezért beadta a jelentkezését Budapestre, ahol azonban a múltja miatt eleve elutasították. Pécsett ugyanígy járt. Szegedre is beadta a papírjait, azonban egy ideig nem kapott választ. Ekkor kiderült, hogy egy Szeged környéki ismerőse történetesen ismerte az akkori dékánt, Antalffy Györgyöt, mivel a jezsuitáknál, Kalocsán a padtársa volt. Együtt elmentek a dékánhoz, aki megismerte a volt osztálytársát, és beinvitálta őket. Hosszasan beszélgettek már, miután megkérdezte Antalffy, mi járatban? Előadták a tényállást, mire a professzor kiszólt a kari titkárnak, Bérczi Imrének, hogy hozza be az elutasításokról készített tervezetet. Kiderült, hogy az említett hallgató is rajta volt. Utasította ezért Antalffy a hivatalt, hogy az illető úr kérvényét mégis fogadják el, annak ellenére, hogy „osztályidegen”. Ilyen sokszínű ember volt Antalffy: mindenkin igyekezett segíteni, és csak azt bántotta, aki őt is bántotta – emlékezett vissza reá Molnár Imre professzor.

 

„Volt egyszer egy Csiszi bácsi (valódi nevén: Csiszár Mihály) nevű idős portásunk, aki minden oktatót tegezett. Áldott jószívű ember volt, s közvetlen mindenkivel. Vele történt, hogy abban az időben, amikor a kar szombatonként délig volt nyitva, Antalffy György rektor egy szombati napon tizenkét óra előtt egy perccel érkezett az épülethez. A portás bácsink már éppen záráshoz készülődött, s a tőle megszokott közvetlenséggel fordult Antalffyhoz:

– Ejnye-ejnye, Rektorkám, ilyenkor szombat délben, kapuzárás pillanatában? Most már nem jöhetsz be, mert zárok!”

 

Felhasznált irodalom:

Antal Tamás: Jogi kari anekdoták. In: Dialógus. 2003. 33-36. pp.

Dékány Imre: Nekrolog. Dr. Antalffy György 1920–1993. In: Magyar Jog. 41. évf. 1. sz. 1994. 59-60. pp.

Emlékkönyv dr. Antalffy György egyetemi tanár oktatói működésének 40. és születésének 70. évfordulójára. [szerk. JATE ÁJTK tud. biz.], Szeged, JATE ÁJTK, 1990. http://contenta.ek.szte.hu/acta/100051

Révész Béla: A szocialista állam és professzora. Széljegyzetek Antalffy György portréjához. In: Jogelméleti szemle 2003/4. http://jesz.ajk.elte.hu/revesz16.html

Ruszoly, József: Egy lappangó jegyzőkönyv nyomában : hatvan év múltán. In: Acta Universitatis Szegediensis : acta juridica et politica, (80). 235-262. pp. (2017) http://acta.bibl.u-szeged.hu/49969/

Szegedi egyetemi almanach: József Attila Tudományegyetem : 1921-1995, [1. köt.]/ [kiad. Mészáros Rezső ; szerk. biz. Ketskeméty István, Szentirmai László et al. ; szerk. Szentirmai László, Iványi Szabó Éva, Ráczné Mojzes Katalin]. Szeged : JATE, 1996. p.20.





Szent Ivó napja (május 19.) a védők, ügyvédek, bírák védőszentje

Szent_Ivo

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

(részlet)

Ivó Bretagne szülöttje (1253–1303), aki a szegények ügyeit nagy bölcsességgel, jogi tudással és szeretettel védelmezte mind az egyházi, mindpedig a világi bíróságok előtt. Középkori egyetemek jogi karának, továbbá a jogtudósoknak, jogászoknak, ügyvédeknek, törvénybemenőknek védőszentje A római S. Ivo, a vele összefüggő Sapienza néven emlegetett egykori pápai, most állami egyetem (1303) barakk temploma az ő oltalma alatt áll.

 

Tisztelete főleg a jezsuita barokk, vagy a Collegium Germanico-Hungaricum magyar növendékeinek közvetítésével hazánkba is eljutott, de szélesebb társadalmi körökben nem vált egyetemessé. A nagyszombati, majd pesti egyetem jogi karának ő volt a patrónusa. 1695-től kezdve ünnepélyesen ülte meg névünnepét: vagy valamelyik professzor, vagy egyik kiváló hallgató méltatta Ivó érdemeit. Így volt a XVIII. században is. Trencsénben színjátékkal is ünnepelték (1729).

 

A kiscelli trinitárius templomnak az óbudai templomba került oltárképe Ivót úgy ábrázolja, hogy a szegények írásbafoglalt kérvényeit angyalnak nyújtja át, mintegy mennyei elintézés végett. Oltára állott a budavári Nagyboldogasszony templomban is, amely a XVIII. században tudvalevőleg a jezsuiták kezén volt.

 

Az Ivó név a régi, jókedvű, mulatós jurátusokban rokon képzeteket szült. Egy Szeged környékén, Szőregen följegyzett félnépivé vált diákdal szerint:

 

E szép szóra: jurátus, jurátus,

Ej de ráillik a tus, a bor tus!

Többet ér ez mint a jus, mint a jus,

Élj hát vele jurátus, jurátus.

 

Ősapánk is szent Ivó, szent Ivó,

Nem volt soha vízivó, vízivó.

Hogy éltében tusozott, tusozott,

Azért szentté változott, változott.


Regula Catoniana

Bihari Lajos ügyvéd (1970 szeptemberétől-1975 február 8.-ig volt az alma mater hallgatója) vizsga emléke:

„A római jogi vizsgámon nem tudtam mi a „regula Catoniana”, de egy életre megjegyeztem, hogy a semmisséget a jogban oly fontos időmúlás sem orvosolja.”


(Dialógus 2001; http://www.juris.u-szeged.hu/download.php?docID=54501)



Vizsgaidőszak – anno


„A magyar jogtörténetet Maday Pál adta elő [1957-1965 között; a szerk.]. Abban az évben, amikor átalakították a jogi kar épületét, az előadások és a vizsgák is egyéb helyeken voltak, a jogtörténet jelesül a Ságvári Gimnáziumban. Egy kicsiny szobában vizsgáztatott Maday Pál, aki láncdohányos volt, s így az ötödik vizsgázó után a füsttől már szinte nem is lehetett látni a pici helyiségben. Ráadásul rendkívül halkan is beszélt, így amikor hatodikként ment be egy hallgató, valósággal keresnie kellett, hol is lehet a vizsgáztató. Midőn belépett és köszönt, Maday Pali bácsi halkan megszólalt: “Csemegi-kódex”. A hallgató – nem hallván a kérdést – bizonytalanul felelt, hogy: “Tessék, professzor úr?” Mire Maday azonnal rávágta: “Ki van rúgva!” (Gyűjtötte: Antal Tamás: Jogi kari anekdoták, Dialógus 2003. p.33-36.)


Vizsga Maday Pálnál 1960-as évek

https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/17602

M_Pal


Jogi kari anekdoták (gyűjtötte Antal Tamás)

A történelem iránt rajongó Nagy Károly egy hallgatásba burkolózó vizsgázón, akinek a Drago–Porter egyezményt kellett volna felismernie nemzetközi jogból, az akkoriban ismert “Porter” sör nevével ekként próbált segíteni:

– Az egyik szó megegyezik egy híres barna sör márkájával, amelyik még elég drága is.

A hallgató azonban a segítséget sem értette meg. A sikertelen vizsga után elpanaszolta a Tanulmányi Osztályon, hogy mi történt vele. Meg is kérdezték ezután a Nemzetközi Jogi Tanszéket:

– Mondják: Önöknél már a barna sör márkákat is tudni kell? Most volt itt egy hallgató, akinek azért nem sikerült a vizsgája, mert nem ismerte a sör fajtáit!


Porter sör ma!

porter




Iustitia

A Főreáltanoda (épült: 1872/73), 1894-től ítélőtábla, 1921-től pedig a tudományegyetem széképülete. Második emeletén volt a jogi kar (1921-1940, 1945-1951).


01

“1894-ben az épületbe a Királyi Ítélőtábla költözött. Ekkor került a mellvéd közepére Iustitia szobra,” https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/18818.


02

A Szegedi Tudományegyetem központi épülete – a még meglévő Iustitia-szoborral (1953) A kar 1951-ben kiköltözött. (a szobor további sorsáról nincs információ, eltűnt)


03

A Szegedi Tudományegyetem központi épülete (2014. májusában).

Rektori_IMG_1349
(Fotó: Erdélyi Szabolcs Péter)

Ajánlott irodalom: TAKÁCS PÉTER: JUSTITIA-SZOBROK MAGYARORSZÁGON




Azok az emlékezetes egyetemi órák…


Időutazás - egykor és most, 1973, 2011, 2020



Előadást tart Pólay Elemér (1973)

Polay_E

Kari nyílt nap (2011)

idoutazas

Konferencia a COVID19 idején (2020)

unkp_cover_01-vert

#együttújra