December_20-25_2019_19

Látható problémák, láthatatlan alkotmány?

Lezajlott az online alkotmánybírósági kerekasztal-beszélgetés az SZTE ÁJTK és az Alkotmánybíróság közös szervezésében
2020. október 16-án 10:00 órai kezdettel szervezett „Látható problémák, láthatatlan alkotmány? Az Alkotmánybíróság jogfejlesztő tevékenységének változása 1990-2020 között” online kerekasztal-beszélgetést az SZTE ÁJTK Közjogi Intézete és az Alkotmánybíróság a halálbüntetést alkotmányellenessé nyilvánító 23/1990. (X. 31.) AB határozat 30. évfordulójának emlékére.

2019. október 25-én írta alá a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara és az Alkotmánybíróság azt az együttműködési megállapodást, amelynek célja a két intézmény közötti közös tudományos kutatás, az oktatás és képzés, illetve a konferencia- és rendezvényszervezés. Ennek az együttműködésnek a keretében került sor a COVID korlátozásokra tekintettel online formában megrendezett kerekasztal-beszélgetésre, amelyen köszöntőt mondott Prof. Dr. Görög Márta, az SZTE ÁJTK dékánja, illetve részt vett Dr. Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, Prof. Dr. Lenkovics Barnabás és Prof. Dr. Paczolay Péter a testület korábbi vezetői. A beszélgetést Dr. Tribl Norbert moderálta.

A kerekasztal-beszélgetés a halálbüntetést eltörlő 23/1990. (X. 31.) AB határozatnak állított emléket, amelyet 30 évvel ezelőtt, 1990. október 31-én hozott Magyarország újonnan felállított autentikus alkotmányértelmező testülete. A határozatban Sólyom László bemutatta a láthatatlan alkotmány koncepcióját, amely elindította a hazai tudományos életben a diskurzust az Alkotmánybíróság jogfejlesztő szerepéről, amely az elmúlt tíz évben – a kezdetekhez képest eltérő tartalommal – a hazai alkotmánybíráskodás egyik legvitatottabb kérdéseinek egyike. A határozathoz fűzött párhuzamos véleményében Sólyom László azt írta: „Az Alkotmánybíróságnak folytatnia kell azt a munkáját, hogy értelmezéseiben megfogalmazza az Alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjait, és ítéleteivel koherens rendszert alkot, amely a ma még gyakran napi politikai érdekből módosított Alkotmány fölött, mint láthatatlan alkotmány, az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál; és ezért várhatóan a meghozandó új alkotmánnyal, vagy jövőbeli alkotmányokkal sem kerül ellentétbe.”

A kerekasztal-beszélgetés elején mondott köszöntőjében Görög Márta dékán asszony kiemelte: a 23/1990. (X. 31.) AB határozat és a láthatatlan alkotmány koncepciójának megszületése óta eltelt harminc év, amely alkalmassá tesz bennünket arra, hogy egy pillanatra megálljunk és visszatekintsünk. Dékán asszony köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a szegedi jogászok hisznek a közösség erejében, a tudásban, a tudás megosztásban, de leginkább a közösség tudásában. Tisztelik mások véleményét, mások tudását és ez a tudásmegosztás iránti igény vezette arra a Jogi Kart, hogy aláírja azt az együtműködési megállapodást, amelynek keretében a kerekasztal-beszélgetés létrejöhetett.

Prof._Dr._Gorog_Marta

Az 1989. évi XXXI. törvény a demokratikus normáknak megfelelően módosította ugyan az Alkotmányt, azonban az alkotmányos pillanat ellenére igazi alkotmányozás nem történt. Az Alkotmánybíróságra hárult a szerep, hogy negatív jogalkotóként az alkotmányosság követelményeinek medrében tartsa a formálódó fiatal demokratikus magyar államberendezkedést. A ’90-es éveket ezért az alkotmánybírósági aktivizmus jellemezte, a valódi alkotmányozás hiányából keletkező űrt igyekezett áthidalni többek között a láthatatlan alkotmány koncepciója. Sulyok Tamás a kerekasztal-beszélgetésen elmondta: a korai ’90-es években az Alkotmánybíróság azzal szembesült, hogy van Magyarországnak egy jogállami alkotmánya és egy nem jogállami jogrendszere, amelyből ki kellett gyomlálni az alkotmányellenes szabályokat, amelyhez az aktivizmus és az actio popularis intézménye biztosított lehetőséget.

Az Alkotmánybíróság jogfejlesztő gyakorlata jelentette tehát azt a hidat, amely átvezetett a rendszerváltást követő demokratizálódáson, miközben a testület és az így létrejövő joggyakorlat a demokratikus berendezkedés jelképévé vált.
Kerekasztal_beszelgetes
 
Lenkovics Barnabás rávilágított: az emberiség legutóbbi általános kultúreszményei az alapvető szabadságok és az emberi jogok. Ezeket kellett valósággá tenni a nemzeti jogalkotáson és a nemzeti jogalkalmazáson keresztül és ezért volt szükség egy erős Alkotmánybíróságra a ’90-es években. Az értelmezett alkotmány, vagyis az AB álláspontjával kiegészített alkotmányi rendelkezések azonban mostanra beépültek a 2010-ben elfogadott Alaptörvénybe.

Arra a kérdésre, hogyan látják az Alkotmánybíróság, illetve az alkotmánybíráskodás jövőjét a következő évtizedben Paczolay Péter kiemelte: az emberi jogi bíráskodás kihívásai a jövőben nem a klasszikus emberi jogi problémákból fognak jönni, hanem az általános kihívásokból, amelyek első látásra távol esnek az alkotmánybíráskodástól, ez azonban csak látszólagos. Az Alkotmánybíróság egyköri elnöke és az Emberi Jogok Európai Bíróságának jelenlegi bírája ilyen kihívásokként jelölte meg többek között a gazdasági és migrációs válságokat, illetve a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákat.

A jövőre vonatkozó várakozásaival kapcsolatban Sulyok Tamás kiemelte: nemzetközi viszonylatban a dialógusnak és az alkotmánybíróságok közötti párbeszédnek nincs európai alternatívája. A modern technológiával kapcsolatban hangsúlyozta: a közösségi portálok bizonyos közlések önhatalmú letiltása ellen nincs jogorvoslat és ez olyan kihívás, amelyre az európai alkotmánybíróságok csak együtt találhatják meg a választ a dialógus és a párbeszéd eszközein keresztül.

A kerekasztal-beszélgetést több, mint száz fő követte élőben, majd a rendezvény utáni napokban több, mint ezerkétszáz megtekintésnél járt az Alkotmánybíróság profilján továbbra is elérhető Facebook esemény. A kerekasztal elvi hátteréről és koncepciójáról előzetesen közölt ismertetőt a Mandiner.hu, amely az alábbi linken érhető el, míg a rendezvényt követően a beszélgetés következtetéseiről az Index.hu közölt beszámolót, ez az alábbi linken olvasható.