Bezár
Dr. Dr. h. c. Ruszoly József, DSc, professor emeritus

Dr. Dr. h. c. Ruszoly József, DSc, professor emeritus

2015. szeptember 18.
5 perc

Szakmai önéletrajz és publikációs jegyzék

Alulírott 1940. március 22-én Bagamérban (Bihar vm.) parasztcsaládban született. Dr. Salló Teréziával 1970-ben kötött házasságot.

Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, a középiskoláit Debrecenben a Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban, majd az előbbiből kivált Tóth Árpád Fiúgimnáziumban végezte. 1958-ban kitűnő érettségi bizonyítvány és az országos középiskolai tanulmányi versenyen történelemből nyert pályadíj birtokában (tudóstanára Varga Gyula volt) kezdte meg tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Eredményei alapján a József Attila Tudományegyetem Tanácsa – a Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata nyomán – 1964-ben aranygyűrűs (sub auspiciis Rei Publicae Popularis) állam- és jogtudományi doktorrá avatta.

Már 1959-től demonstrátor volt az akkor Maday Pál vezette szegedi Jogtörténeti Tanszéken, amely első munkahelye is lett; itt 1963-tól 1981-ig (másodállásban még 1983-ig) – 1965-től Both Ödön mellett – tevékenykedett, bejárva az egyetemi grádusokat a gyakornokságtól a docensségig. 1981-ben Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen egyetemi docensi beosztásban megszervezte a Jogtörténeti és Jogelméleti Tanszéket, amelyet 1988. június 30-áig vezetett, utána pedig 1991. június 30-áig még másodállásban előadott ott is. Feladatkörét itt az időközben egyetemi tanárrá kinevezett tanítványa, dr. Stipta István vette át.

Miskolcon 1986. június 30-án nyerte el egyetemi tanári kinevezést. A József Attila Tudományegyetem (Szegedi Tudományegyetem) Jogtörténeti Tanszékét 1988. július 1-től 2005. június 30-áig vezette. Ezután a – két új jogtörténeti tanszék mellé és a dékán alá rendelt – Bónis György Szemináriumba nyert beosztást; főként tudományszervezési feladatokat lát el, résztvesz a két jogtörténeti főkollégium előadásában, s saját jogán fakultatív és speciális kollégiumot hirdethet, nemkülönben előad a doktori iskolában.

További jogviszonyban újjáalakító professzorként a Kossuth Lajos Tudományegyetem (Debreceni Egyetem) Jog- és Államtudományi Intézetének mintegy dékáni hatáskörben igazgatója; a Jogtörténeti és Jogbölcseleti Tanszéknek pedig vezetője volt (1995–2000).

Pályája kezdete óta mindkét jogtörténeti főkollégiumot előadta; mellettük számos mellékkollégiumot gondozott.


Jogtörténész, ám e szakmának nem szűk értelmében. Kutatásai is átléptek más történeti diszciplínák területére. Volt idő, az 1960-as években, amikor a Tiszatáj rendszeres dolgozótársa volt; azóta is abba a szegedi szellemi körbe tartozónak vallhatja magát, amelyet Péter László és Ilia Mihály neve fémjelez. Rovatvezetője volt a miskolci Napjainknak. 1988-i megindulása óta munkatársa a Hitelnek. Tagja az Acta Jur. et Pol. Szeged és a Szegedi Műhely szerkesztő bizottságának.

Kutatásai főként a hazai – kitekintésben az európai – polgári képviseleti rendszerek történetére irányultak. Előbb a választójog és a választási bíráskodás, az utóbb pedig emellett a honi municipális önkormányzatok 19–20. századi történetével foglalkozott, ill. foglalkozik.


Eddig hatod-félszáz közleménye jelent meg. Közülük alighanem a legfontosabb, az igen jó fogadtatásban részesült A választási bíráskodás Magyarországon 1848–1948 c., a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál napvilágot látott monográfiája (1980), amelynek kéziratát előzőleg, 1977-ben kandidátusi értekezésként védte meg. 1986. május 20-án védte meg A rendiség és a népképviselet között. Tartománygyűlések és választójog a Német Szövetségben (1815–1848) c. doktori értekezését, amelynek alapján a TMB az állam- és jogtudományok doktorává nyilvánította. (Közleményként: Alkotmány, választójog és választási rendszer a Német Szövetség tagállamaiban. 1815–1848 = Publ. Jur. et Pol. Miskolc, Tom. VI., Miskolc, 1991.)

A Püski Kiadónál 1996 és 2005 között öt kiadásban jelent meg Európa jogtörténete c. tankönyve. További könyvei e kiadónál: Országgyűlési képviselő-választások Magyarországon 1861–1868 (1999); Újabb magyar alkotmánytörténet 1848–1949 (2002); Európa alkotmánytörténete (2005); „és így is a mi korunk” (2006). Időszerű alkotmányozási kérdéseket is tárgyal a szegedi Bába Kiadónál megjelent Máig érő alkotmánytörténelem (2002) c. könyvében.

Munkatársa volt a Kristó Gyula sorozatszerkesztésében megjelent új Szeged történeté-nek. Számos munkát írt Szegedről; utóbb megjelent két könyve: A Város és polgára (1999); Szeged szabad királyi város törvényhatósága. 1872–1944 (2004).

Sokszor volt és lépett föl külföldi konferenciákon, kongresszusokon és tanulmányutakon; szakmailag különösen sokat nyert a három mannheimi (1970/71, 1981, 1994), a lipcsei (1979) s az öt münsteri (1989, 1992, 1993, 1999, 2008) kutatói tartózkodásaitól.

Hiányokkal bár, munkássága átfogó áttekintését nyújtja Beiträge zur neueren Verfassungsgeschichte (Ungarn und Europa) c. gyűjteményes kötete (Gondolat Kiadó, Bp., 2009. /Ungarische Rechtshistoriker, 3./).

Számos országos, egyetemi és kari szintű grémiumban nyert tagságot és viselt, ill. visel tisztséget. Két évtizedig volt a kari tudományos bizottság elnöke (1990–2009); 1994-től két ciklusában volt az Egyetemi Tanács tagja; 1994-től 1997-ig elnöke volt az Egyetemi Doktori Tanácsnak, s tagja volt az Egyetemi Habilitációs Bizottságnak.

Programvezetőként 1994 óta vesz részt az új rendszerű doktori képzésben; alapító tagja – 2006-tól 2010-ig vezetője – a kari doktori iskolának.

A Magyar Tudományos Akadémia 1996-ban újjászervezett Jogtörténeti Albizottságban 1999-től 2002-ig az elnöki teendőket látott el. E jogtörténeti tanszékek vezetőiből álló testület 2005. június 30-án örökös tiszteletbeli tagjává választotta.

1995 decemberében lett — öt esztendőre — a Debreceni Akadémiai Bizottság akkor megalakult állam- és jogtudományi munkabizottságának az elnöke. Ez idő szerint az MTA Szegedi Területi Bizottsága Jogtudományi Szakbizottságának elnöke.

2005. november 14-én ismét a Magyar Tudományos Akadémia IX. Osztálya Állam- és Jogtudományi Bizottságának tagjává választották, mely tisztséget máig betölti. (1980 és 1985 között két cikluson át volt már tagja e testületnek).

A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésében 2007-től 2010-ig választott doktorképviselő volt.

A Tudományért (1998) és A magyar felsőoktatásért (2000) emlékplakettek birtokosa. 2003. január 22-én nyerte el a Szent-Györgyi Albert-díjat, 2008-ban pedig a Klebelsberg Kuno-díjat.

2005. december 21-e óta szülőfaluja, Bagamér nagyközség (Hajdú-Bihar m.) díszpolgára.

A Debreceni Egyetem szenátusa 2006. november 25-én Doctor Honoris Causa kitüntetésben részesítette.

Hetvenedik születésnapja előtti napon törvény szerint megszűnt egyetemi tanári beosztása; a Szegedi Tudományegyetem szenátusa 2010. április 1-i hatállyal (a szabályzat szerinti öt esztendőre) Professor Emeritus címmel ismerte el addigi tevékenységét, tudománykarától pedig 2010. július 1-én emlékkönyvben: ünnepi Acta-kötetben részesült.


Szeged, 2010. december 6.

Prof. em. Dr. Dr. h.c. Ruszoly József, DSc



Prof. em. Dr. Dr. h.c. Ruszoly József, Dsc publikációs listája megtekinthető itt.

Prof. emeritus Dr. Ruszoly József válogatott publikációs és hivatkozási jegyzéke megtekinthető itt.

Aktuális események

Kapcsolódó hírek