Intézeti köszöntő és az Intézet története


Köszöntő


Kedves Látogató!


Üdvözöljük a Bűnügyi Tudományok Intézete (ún. Szegedi Büntetőjogi Iskola) honlapján!


Az országban egyedülállóan Karunkon a büntetőjogi/bűnügyi tudományok oktatása egyetlen egységes intézet szervezeti keretei között történik. Ennek következtében az Intézet által gondozott tárgyak köre igen gazdag (anyagi jog, eljárásjog, büntetés-végrehajtási jog, kriminológia, kriminalisztika), oktatói állománya pedig ennek megfelelően színes.


A főállású oktatók túlnyomó többsége doktori fokozattal rendelkezik, mellettük számos kiváló gyakorlati szakember (bírák, ügyészek) vesz részt a joghallgatók képzésében.

Az Intézet munkatársai rendszeresen bekapcsolódnak a jogszabály-előkészítésbe, a kodifikációs munkálatokba, valamint jogegységi indítványokhoz véleményeket készítenek.


A Szegedi Büntetőjogi Iskolához tartozó oktatók-kutatók nemcsak dogmatikai kérdésekkel foglalkoznak, hanem az általuk folytatott kutatások szinte lefedik a bűnügyi tudományok teljességét. Hagyományosan aktívan vesznek részt a hazai és nemzetközi tudományos életben, számos kutatási projektet folytatnak és szoros külföldi kapcsolatokat ápolnak.


Személyesen az Intézetet a Bocskai utcai épület földszintjén találhatják meg.

 

Prof. Dr. Karsai Krisztina





Az Intézet múltja


A büntetőjogi tudományok oktatása karunkon nem vált szét különböző tanszékekre, hanem egy szervezeti egység gondozta az ide vonható stúdiumokat.


1. Az első tanár, akinek munkássága visszanyúlik Kolozsvárra: Finkey Ferenc (1890 — 1949), Sárospatakon született. Fiatalon, már 23 éves korában a Sárospataki Jog- és Államtudományi Akadémia helyettes tanárává választották, majd 1894. őszétől a Büntetőjogi Tanszék rendes tanára lett. Két évvel később egyetemi magántanári képesítést szerzett Kolozsvárott. A Jogakadémián csaknem két évtizedet töltött el és munkája eredményeként a Kolozsvári Egyetem 1913- ban tanári állást ajánlott fel számára a Büntető Eljárásjogi Tanszéken. Három évvel később a kultuszminiszter felkérésére a pozsonyi egyetem büntetőjogi tanszékének lett a vezetője, majd a Jogi Kar dékánjaként, azt követően pedig az egyetem rektoraként tevékenykedett. A pozsonyi évei alatt középpontba állította a jogi oktatás gyakorlatiasabbá tételét és a szakképzés megreformálását. Szegedre az egyetem indulásakor, 1921-ben került és a Büntetőperjogi tanszék tanára lett. Egyetemünkön a büntetőperjog előadások mellett kriminalisztikai gyakorlatokat vezetett, és büntetéstani kurzust is meghirdetett a hallgatóság számára. Tudományos munkásságának középpontjában a büntetőjog-tudomány állt. Magas színvonalon művelte az anyagi és az eljárásjogot, valamint a büntetés-végrehajtási jogot is. Tankönyvei, szemináriumai, munkái máig ható hatást gyakorolnak az elméletre és a gyakorlatra egyaránt. A börtönügy tárgyában írt kimagasló könyveivel veszi kezdetét hazánkban a büntetéstan és a büntetés-végrehajtási jog tudományának kialakulása.


2. A Büntetőjogi Tanszék nyilvános, rendes tanára volt a kezdeti időkben Heller Erik (1880 — 1958). Hazai jogi tanulmányok és külföldi tanulmányút után bírósági, majd igazságügy minisztériumi szolgálatba lépett. 1925- től a szegedi, 1940- től a kolozsvári, 1944 és 1949 között pedig a budapesti egyetemen az anyagi büntetőjog és a büntető eljárásjog tanára. Két évtizedes szegedi és kolozsvári tanárkodása alatt született közel 750 oldalas munkája a büntetőjog általános részéről, melyben a klasszikus büntetőjogi iskola dogmatikáját helyezte előtérbe. Összefoglaló és rendszerező munkái – didaktikai értékük mellett – megalapozták a szegedi büntetőjogi iskolát.

Kiterjedt szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Foglalkozott az anyagi büntetőjog és a büntető eljárásjog kérdéseivel egyaránt. Az előbbi tudományág terén elsősorban a fiatalkorúak büntetőjoga, a becsületvédelmi törvény, a büntetés-elmélet, a bűnösség, az anyagi jogellenesség keltették fel érdeklődését, míg az eljárásjog körében a tettazonosság és a jogerő témájában alkotott számottevőt. Mindezek mellett publikált a személyazonosításról, a lopásról és a magánokirat-hamisításról, a biztonsági rendszabályokról és a hatóságok védelméről is.

Tudományos tisztségei közül kiemelendő, hogy tagja volt a MTA Jogtudományi Bizottságának, ill. a " Jog " c. folyóirat szerkesztő bizottságának. Megszállottja volt szakmájának: a halál íróasztala mellől ragadta el, élete utolsó napjait is kutatással töltötte. Szenvedés nélküli halála méltó volt kiegyensúlyozott, szeretetre méltó egyéniségéhez.


3. A kar legendás professzora volt Schultheisz Emil (1899 — 1983). Egyetemi tanulmányait a pozsonyi és a budapesti tudományegyetemen folytatta, 1922-ben szerezte meg a jogi doktorátust. A katonai jogszolgáltatás kötelékébe lépve elsősorban elméleti munkásságot fejtett ki. 1937-ben a debreceni tudományegyetemen katonai büntetőjog tárgykörből magántanárrá képesítették. A katonai kötelékből 1940-ben kilépett, majd 1945-ben rövid időre visszatért, hadbíró-vezérőrnagy lett. 1947-ben a debreceni egyetem tanárává nevezték ki, 1949- től nyugdíjba vonulásáig (1957- ig) a szegedi tudományegyetem Büntetőjogi tanszékének vezetője, 1956/57-ben a jogi kar dékánja. 1951-től hat éven át a Kari Tudományos Bizottság elnöke. Kutatási területe az anyagi büntetőjog és ezen belül elsősorban annak az általános részét képező anyaga. Különösen jelentősek a jogtárgyról, a bűncselekmény-fogalomról, az alkalmatlan kísérletről és a látszólagos halmazatról írt publikációi. Kedvenc témakörei közé tartozott a nemi erkölcs elleni bűncselekmények, amelyről monográfiát is tett közzé. Részt vett törvényszerkesztési feladatokban, így nevéhez fűződik a katonai Btk. tervezete (1948) és a Btk. kodifikációs munkálataiban is részt vett (1954 — 1961) is. Oktatási tevékenységéről el kell mondani, hogy kiemelkedően jó előadó volt, előadásait telt ház előtt tartotta, a számonkérés során pedig szigorú, de maradéktalanul következetes volt. Elméleti munkásságának előadásait és publikációit is átható jellegzetessége volt a pontos dogmatikai rendszerszemlélet. Bátran kijelenthető, hogy e téren Szegeden – Heller Erik után – olyan büntetőjogi iskolát teremtett, amelyben valamennyi utódja követőjének vallotta és vallja magát. 1957-ben nyugdíjba vonult...


4. A tanszék vezetését és vele a büntetőjog előadását Fonyó Antal (1919 — 1981) vette át. Jogi tanulmányait a pozsonyi egyetemen kezdte, majd Budapesten folytatta. Az egyetem elvégzése után ügyvédjelöltként, majd éveken át a rendőrség tisztjeként bűnügyi munkakörben dolgozott. Gyakorlati érzékét tudományos kutató, oktató-nevelő munkájában is kamatoztatta.

Tudományos kutató munkája kiterjedt mind a büntető anyagi jog, mind a büntetésvégrehajtási jog területére. Kandidátusi értekezésének témája a gazdasági büntetőjog védelmének problematikája volt, de foglalkozott a vagyon elleni és a korrupciós bűncselekmények témakörével is. Több jogszabály-tervezetet, szakvéleményt készített az Igazságügyi Minisztérium számára — úgy az anyagi, mint a végrehajtási jog terén. Egész emberi alakját és tudományos munkásságát is a humanista szemlélet jellemezte. Kiemelkedő jelentőségű kriminológiai-pszichológiai tevékenysége, e témakörben is jelentek meg tanulmányai, tagja volt a Magyar Pszichológiai Társaságnak.

Joviális úriemberként tartották számon. Szerény, ugyanakkor vitára mindig kész egyénisége nagyfokú konkretizáló készséggel párosult. Az oktató-nevelő munka szeretete kárpótolt nála minden más, esetleg csak tervben maradt egyéni célkitűzést. Ezért mondta olykor magánbeszélgetéseiben: " Nagyon fontos ugyan a tudományos kutatások publikációkban való leszűrése, de én azért el tudom viselni — szemben sok, emiatt gyötrődő pályatársammal —, ha egy-két hónap elmúlik anélkül, hogy a nevemet nyomtatásban olvasnám. "


5. A szegedi büntetőjogi iskola közelmúltban elhunyt mértékadó alakja volt Tokaji Géza (1926 — 1996). Egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte meg 1945. őszén. És a diploma átvétele után (1949) rögtön a Büntetőjogi Tanszékre került, melynek 42 éven át megszakítás nélkül kiemelkedő, fáradhatatlan oktatója volt. Egyetemi tevékenységét könyvtárkezelő demonstrátorként, majd gyakornokként kezdte. 1952-ben kapta meg tanársegédi kinevezését, 1960-tól a tanszék adjunktusa, majd 1974-től docens volt. 1983 és 1987 között tanszékcsoport- vezetőként dolgozott. 1993- ban címzetes egyetemi tanári címet kapott munkája, mondhatni életműve elismeréseként. Több tankönyv, jegyzet, ill. könyv jelzi tudományos munkásságának magas színvonalát.

Kutatási tevékenységének középpontjában — Schultheisz Emil professzor hatására — a bűncselekmény tana állt. E tárgykörben született fő műve is " A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban " címmel, amelyért nívódíjat kapott. E munka átdolgozott változatain, előbb az 1987-ben megjelent, majd az 1993-ban közzétett "A magyar büntetőjog általános része " című egyetemi jegyzeten több évfolyam nőtt fel.

Tudományos és oktatói munkájával oroszlánrészt vállalt abban, hogy a kortárs jogi közvélemény a "szegedi iskolára" mutat rá, amikor az igényes, dogmatikailag megalapozott büntetőjogi gondolkodásra épülő praxis tájékozódási pontot keres. Aktív résztvevője volt a nemzetközi tudományos életnek, amelyet többek között az jelez, hogy a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság XIII. Világkongresszusára készült nemzetközi referátumok társszerzője volt.

Saját bűncselekménytani felfogását igyekezett összevetni — és ha kellett: újraértékelni — a környező, elsősorban a német nyelvű országok büntetőjogi dogmatikájával történő szembesítés kapcsán. Györgyi Kálmán megfogalmazása szerint: "Nem volt saját nézeteinek kérlelhetetlenebb bírálója, s mihelyt valamely megoldását már nem tartotta meggyőzőnek, sietett korrigálni."


6. A szegedi büntetőjog ma is köztünk élő, nagy “öregje” Cséka Ervin (1922 — 2012). Jogi tanulmányait szülővárosában, Debrecenben a Tisza István Tudományegyetemen folytatta, ahol 1944-ben summa cum laude minősítéssel doktorált. Az egyetemi tanulmányok befejezését követően joggyakornokként tevékenykedett a Debreceni Törvényszéken, majd posztgraduális képzés keretében a Sorbonne Egyetem jogi és bölcsészettudományi karán folytatta tanulmányait. A jog gyakorlati művelése mellett soha nem szakadt el a jogtudománytól. Tudományos tevékenysége mindvégig összekapcsolódott gyakorlati munkájával, hiszen évtizedeken keresztül ügyészként és bíróként dolgozott (két évtizedig a Legfelsőbb Bíróság bírájaként, tanácselnökeként), de emellett kezdetben Debrecenben, majd Budapesten az egyetem jogi karának meghívott előadója volt, 1966-tól pedig a JATE Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszékén dolgozik, kezdetben fél-, később főállásban. Cséka Ervin 1981 óta Karunk egyetemi tanára.

Tudományos-kutató munkája középpontjában kezdetben a bizonyítás, majd a ténymegállapítás (fogalmi kérdések, e két tevékenység egymáshoz való viszonya), később pedig a rendes és rendkívüli jogorvoslatok témaköre állt. Az állam- és jogtudomány kandidátusa tudományos fokozatot "A büntető ténymegállapítás elméleti alapjai" c. értekezésével szerezte meg, akadémiai doktori értekezését pedig a büntető jogorvoslatok témájában védte meg.

Gyakorlati, tudományos munkásságával párhuzamosan, több alkalommal intenzíven részt vett a büntető eljárásjog kodifikációs munkálataiban.

Jelentős tevékenységet töltött, illetve tölt be jelenleg is számos hazai és külföldi tudományos, szakmai társaságban. Így például meghatározó alakja volt a Magyar Jogász Szövetségnek, a Magyar Kriminológiai Társaságnak, a MTA Állam-és Jogtudományi Bizottságának egyaránt.


7. A kriminológia oktatásának és kutatásának elindítója karunkon Merényi Kálmán: 1934. január 8-án született Szegeden. Jogi egyetemi tanulmányait 1961-ben kezdte meg Szegeden, 1964-ben summa cum laude minősítéssel szerzett jogi diplomát. Ugyanabban az évben az általa is "felejthetetlen professzornak" tartott Fonyó Antal tanársegédi állást ajánlott fel részére a Büntetőjogi Tanszéken, melyet akkor elfogadott és így a szegedi jogi kar oktatója lett. 1985-ben az állam-és jogtudományok kandidátusa tudományos fokozatot szerezte meg, 1987-ben pedig egyetemi docens lett. 1992-ig főállásban dolgozott a Tanszéken. 1992-ben megpályázta és elnyerte a csongrád megyei főügyészi állást, de oktatói munkáját még nem adta fel: félállásban tanított karunkon. Több tudományos társaságnak is tagja, így a Magyar Kriminológiai Társaság Délalföldi szekciójának titkára, illetve a Magyar Jogász Egylet országos alelnöki posztját is betöltötte.

Merényi Kálmán elsősorban a kriminológia területén folytatott tudományos tevékenységet, ezen belül a nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmények témakörében jelent meg kötete és több publikációja is.

16 éves kora óta aktívan sportol, az úszás, a labdarúgás, kézilabda és a röplabda mellett válogatott játékosként kosárlabdázott.


8. A klasszikus szegedi büntetőjogi iskola nemzetközi rangú képviselője Nagy Ferenc: 1948. január 18-án született Kiskunfélegyházán. Egyetemi tanulmányait 1967-ben kezdte meg a szegedi jogi egyetemen. 1972-ben cum laude minősítéssel szerzett diplomát. 1972-től a székesfehérvári városi tanács jogi főelőadója, 1972 és 1974 között a JATE JTK Büntetőjogi Tanszékének tudományos ösztöndíjas gyakornoka. 1974-től 6 évig tanársegéde, 1979-től adjunktusa, 1984-től docense, 1995-től egyetemi tanára a jogi karnak. 1992-től tölti be a tanszékvezetői tisztséget, 1989-től dékánhelyettes, 1990 és 1992 között a kar dékánja volt.

Tudományos kutató tevékenységet a büntető anyagi jog és a büntetés-végrehajtásjog területén folytat. Ezidáig több mint 150 publikációja jelent meg, többek között a büntetőjogi alapelvek, a büntetőjogi szankciórendszer és a büntetés-végrehajtás elméleti és gyakorlati kérdéseinek számos témakörében. Emellett több tankönyv és egyetemi jegyzet szerzője is Nagy Ferenc. 1984-től az állam- és jogtudományok kandidátusa az intézkedések a büntetőjog szankciórendszerében témakörből, amely kötetben is megjelent. Habilitációját 1995-ben a nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege büntetőjogi alapelvek témakörében védte meg. Első alkalommal 1981-ben nyerte el a Freiburgi Max-Planck Társaság ösztöndíját, s azóta Humboldt ösztöndíjasként is több alkalommal folytatott kutatásokat Németországban, a színvonalas freiburgi kutatóintézetben. Tudományos megbízatásai közül kiemelendő, hogy az MTA Magyar Kriminológiai Társaság Igazgatóságának volt tagja, a Börtönügyi Társaság alelnöke, jelenleg pedig elnöke. A Börtönügyi Szemle Szerkesztő Bizottságának tagja. Kimagasló elméleti és oktató munkásságáért 1977-ben miniszteri dicséretben, 1986-ban kíváló munkájáért emlékéremben, 1987-ben a JATE kiváló oktatója, 1997-ben pedig Iskolateremtő Mestertanári elismerésben részesült. 1998-tól négy évig Széchenyi Professzori Ösztöndíjas. 2001. március 14-én az Igazságügyi Minisztériumban a miniszter asszony felkérésére a Büntető Törvénykönyv átfogó felülvizsgálatának előkészítésére alakult Kodifikációs Bizottság társelnöke lett.

 

9. A Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszék vezetését 2013 tavaszán Karsai Krisztina vette át. A tanszék 2016. szeptember 1-jétől intézetként működik tovább, amelyet továbbra is Karsai Krisztina egyetemi tanár vezet.

Hírek RSS

Hírek

Események

Rendezvénynaptár *

  • május 30.
    14:00 - 15:30
  • június 16.
    10:00 - 18:00
    Az SZTE alumni szervezete 2018. június 16-án (szombaton) immáron tizenkettedik alkalommal rendezi meg hagyományos családi és sportnapját, az SZTE Alma Mater Weekendet. Egy aktív és felhőtlen kikapcsolódást ígérő napra hívjuk az SZTE volt és jelenlegi dolgozóit, hallgatóit. Az Alma Mater Weekend Családi és Sportnap a mozgáson és a szórakozáson kívül ismét az ízekről is szól majd, hiszen idén is pörköltfőző versenyre invitáljuk a karokat és az egyetemi egységeket.
  • július 8.
    09:00 - 17:00