Vitam impendere vero

Decimus Iunius Iuvenalis Kr.u. 50-60 között születhetett egy campaniai kisvárosba, Aquinumban.

A vitam inpendere vero (fél)sor Iuvanalis Sat. IV, 91-ben található (azaz negyedik szatíra 91. sor).

Ebben a szatírában Iuvenalis egy Crispinus nevű személyt állít középpontba, aki Domitianus császár felkapaszkodott kegyence volt. Azonban a mű gondolatmenete megtörik a 27. sor után, és már nem Crispinust ostorozza tovább a költő, hanem magának Domitianus császárnak (Kr. u. 81-96) a zsarnoki uralmát (a szatíra későbbi részében felbukkan még Crispinus, de már csak, mint mellékszereplő).

Idézetünk a következő kontextusban jelenik meg:

Iavolenus röviden azt taglalja, hogy van-e a földön olyan ember, akinek a tanácsa egy zsarnokra (jelen esetben Domitianusra) hatással volna. A szerző itt teszi fel a költői kérdést (Sat. IV, 86): Sed quid violentius aure tyranni? (De vajon dühösebb van-e zsarnoki fülnél?[1]). Mert bármit is mondjon az ember, azt a zsarnok rögtön rendszerének bírálataként értelmezi, ami könnyen a véleményének hangot adó személy életébe kerülhet, amit Iavolenus nagyon szemléletesen érzékeltet a következő sorokban:

 

Élete forog kockán barátjának, ki esőről

vált vele szót, meg nagy hőségről s hűs kikeletről.[2]

(IV. 87-88)

 

Tehát az a „barát” is az életével játszik, aki a kedvezőtlen időjárás (pl. hőség, hűs kikelet) miatti esetleges elégedetlenségét megosztja a császárral, aki ezeknek a tipikusan vis maior jellegű körülményeknek a bírálatát is a saját személye elleni támadásként értékeli (persze ez csak költői túlzás, annak céljából, hogy a szerző érzékeltesse, hogy milyen kiélezett is volt a „helyzet”).

Erre fogalmazza meg Iavolenus, hogy ebben az időben, ilyen körülmények között nem is volt senki, aki ellen mert volna szegülni.

És itt jön a kiragadott mondatunk, amit nem abban a tartalomban használ az utókor, ahogy azt Iavolenus teszi, mert Iavolenus így ír:

 

s oly polgár sem volt, aki őszintén szive mélyét

tárja ki, s élete sem drágább neki, mint az igazság.[3]

(IV. 90-91)

Tehát Iavolenus pont azt mondja, hogy senki nem volt ki az életét az igazságnak szentelte volna, azaz akinek az igazság megfogalmazása, vagy még inkább kimondása drágább lett volna, mint a saját élete. Ha a kiragadt mondatrészt vesszük, az tényleg azt jelenti, ami Karunk jelmondata, de a szövegösszefüggésnek egészen más a jelentése:

 

nec civis erat qui libera posset

verba animi proferre et vitam inpedere vero

(IV. 90-91)

 

Tehát a főmondat a nec cives erat (azaz: nem volt polgár), amihez a következő mellékmondat társul: qui … posset … vitam inpendere vero, azaz aki képes lenne az életét az igazságnak szentelni.


Dr. Pozsonyi Norbert, Római Jogi Tanszék



[1] Muraközy Gyula fordítása

[2] Muraközy Gyula fordítása

[3] Muraközy Gyula fordítása

Hírek RSS

Hírek

Események

Rendezvénynaptár *

  • május 30.
    14:00 - 15:30
  • június 16.
    10:00 - 18:00
    Az SZTE alumni szervezete 2018. június 16-án (szombaton) immáron tizenkettedik alkalommal rendezi meg hagyományos családi és sportnapját, az SZTE Alma Mater Weekendet. Egy aktív és felhőtlen kikapcsolódást ígérő napra hívjuk az SZTE volt és jelenlegi dolgozóit, hallgatóit. Az Alma Mater Weekend Családi és Sportnap a mozgáson és a szórakozáson kívül ismét az ízekről is szól majd, hiszen idén is pörköltfőző versenyre invitáljuk a karokat és az egyetemi egységeket.
  • július 8.
    09:00 - 17:00