Az SZTE TTIK Kémiai Tanszékcsoport Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke a kémiai környezetvédelem és a nanotechnológia területén végzett kiemelkedő kutatási tevékenységéért részesült elismerésben. A Gábor Dénes-díjakat a Novofer Alapítvány műszaki-szellemi alkotásért kuratóriuma ítéli oda minden évben a műszaki-szellemi élet kiválóságainak, az innovációs folyamatban alkotó módon részt vevő szakembereknek.
Dékány Imre (1946) 1972-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1970 óta dolgozik az SZTE (korábban JATE) TTIK Kolloidkémiai Tanszékén, 1990 óta egyetemi tanárként; 1989-től vezeti a tanszéket. 2000 óta az SZTE Kémiai Doktori Iskola vezetője, 2003-tól 2009-ig az egyetem tudományos és nemzetközi kapcsolatokért felelős rektorhelyettese. 2001-től az MTA levelező, 2007-től pedig rendes tagja, 2008-tól a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke. Legfontosabb elismerései: Eduard Raphael Liesegang-díj (2000, Németország), Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (2003, OTKA), Szilárd Leó professzori ösztöndíj (2006), Szent-Györgyi Albert-díj (2007), Gábor Dénes-díj (2009). Fotó: Segesvári Csaba |
---|
– Az elmúlt nyolc-tíz év alatt mintegy tíz szabadalmat tudhatott magáénak, eddigi pályáján pedig összesen huszonkettőt. Mi motiválja ezt a munkát?
– 2003-ban Szabó Gábor rektor meghirdette az innovációt, a rektorhelyettesi megbízást többek között azért is vállaltam el, hogy egyetemünkön tevékenyen részt tudjak venni a szabadalmak hasznosítását segítő egyetemi portfólió megteremtésében. Az eredmények igen jelentősek: az egyetem szabadalmi portfóliójában már 20-30 szabadalom szerepel, sokuk nemzetközi elfogadásának szakaszában tart – ez a szám még a Budapesti Műszaki Egyetemével is felveszi a versenyt. Közben jöttek az egyetemi tudásközpontok – mint a Dél-alföldi Neurobiológiai Tudásközpont (DNT) vagy a Környezet- és Nanotechnológiai Regionális Egyetemi Tudásközpont (KNRET) –, melyek pályázati célként is elvárták a találmányokat és szabadalmakat.
– Az anyagtudományi és nanotechnológiai innováció területén a NATO Science for Peace nevű pályázata kapcsán már Brüsszelben is ismerik a nevét.
– Így van, az 1998-2001-ben sikeresen megvalósított NATO-projekt eredményezte a napfény hatására tisztuló felületek technológiai megoldásainak kidolgozását, melyeket ma már a környezetvédelemben is használnak. Polgári és katonai védelemben különböző felületeket – elsősorban járműveket, a repülőgépektől a páncélosokig – bevonnak olyan réteggel, amely a napfény hatására gyorsan lebontja a harci anyagokat, amelyeket mi modellmolekulákkal szimuláltunk.
– A „civil” szférában mi az elsődleges felhasználása?
– A környezetünkben a tisztaságot egyre inkább természetes módon, például napfényenergiával, nem pedig drága vegyszerekkel akarjuk megoldani: így az erősen oxidáló vagy klóros vegyszereket tudjuk kiváltani. Egy egyszerűbb megoldást is találtunk, így az IKV Zrt.-nek kifejlesztettünk környezetvédelmi célokra egy olyan nanoszerkezetű komplex folyadékot, amellyel például letisztították már a Tisza-partot is. Sőt, az IKV kiajánlotta a technológiát a környező városokba, Kecskemétre, Békéscsabára is. Azóta jönnek tanulni is hozzánk, hogy miként hasznosíthatók például az antigraffiti-folyadékok.
Emellett az egészségiparban az orvosi rendelőtől a műszerekig is használható az általunk kidolgozott nanotechnológiai eljárás, mert a baktériumokat, sőt a vírusokat is elpusztítja. Erre nyert az egyetem, a Nanocolltech Kft. és a General Electric egy pályázatot – ez lesz a folytatás. Ezen a területen az ÁOK Orvosi Mikrobiológiai Intézetével is van kapcsolatunk, a projekt pedig ismét öt új állást jelent.
– Ennyire fontosnak tartja a hallgatók helyben tartását?
– Én a fiataloknak itthon, Magyarországon szeretnék munkát teremteni, amellett persze, hogy vannak kooperációink is külföldi intézményekkel. Alapítottunk egy egyetemi spin-off céget, a Nanocolltech Kft.-t, és a német Fraunhofer Intézet is megkeresett minket, immár két szerződésünk is van, ami négy állást jelent a tanszéken. Hazai két nagy vezető céggel, a General Electric Lightinggal és a MOL Rt.-vel tíz, illetve harminc éve van kapcsolatunk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Magyarország két legnagyobb cége itt van a tanszéken. 2009-től szerződésünk van a Paksi Atomerőművel, amely szerződés több kémiai tanszék együttműködésében realizálódik. Ha hozzuk az innovációt, az a fiatal kollégáknak munkahelyet is teremt, a technológia kidolgozása az egyetem laboratóriumaiban történik, és nem kell elengedni a hallgatókat sem. Tehetséges fiatal munkatársaim jól helytállnak az MTA által támogatott akadémiai kutatócsoportunkban is.
– Hogyan válogatja ki a „munkaerőt”?
– Öt-hat évvel ezelőtt vezettem be azt a módszert, hogy nyári munkára negyed-ötödéves hallgatókat veszek fel egy-két hónapra az éppen futó projektekre. Úgy gondolom, ne menjenek el újságot kihordani meg lapátolni; jöjjenek ide, foglalkozzanak itt a tudománnyal. Most már közel kétszeres túljelentkezés szokott lenni az ilyen nyári munkahelyekre. Mikor végeznek, a legjobbakat meghívom a tanszékre tudományos munkatársként dolgozni. Az ipari finanszírozásból beléphetünk a doktori képzésbe, így a legjobbak doktori fokozatot szerezhetnek.
– A Szegedi Akadémiai Bizottság nemrég megválasztott elnökeként milyen kihívásokkal találkozik?
– Ott az akadémiai élet szervezésének prioritását szem előtt tartva a három dél-alföldi megyével való kapcsolattartás került most előtérbe. SZAB-elnökként az iparkamarákkal vettem fel a kapcsolatot, melyek segítik az innovációt. A tudásközpontok megalakulását a SZAB is segítette, és jelenleg is helyet ad a különböző új projektek indításának. A nagyvállalatok képviselőit rendszeresen a székházba hívjuk szakmai szimpóziumokra. A SZAB hátteret ad arra is, hogy az iparkamarák képviselőit, a vállalkozókat és a tudósokat öszszeültessük. Ez egy új lehetőség, éljünk vele!
Arany Mihály