Bezár

Hírek

Honlap_kep_

In memoriam Prof. Dr. Bodnár László

In memoriam Prof. Dr. Bodnár László

2024. június 24.
4 perc


Megrendülten búcsúzunk Bodnár László professzortól, a nemzetközi jog tudósától, aki 2024. június 20-án elhunyt.
Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés


A szegedi joghallgatók csaknem ötven generációját igazította el a nemzetközi kapcsolatok jogi szabályozásának útvesztőiben, és tanította a történeti látásmód szükségességére, a megalapozott jogi érvelés mesterségére.

 

Élete Szegedhez, oktatói és tudósi hivatása a szegedi jogi karhoz kötötte. Messziről került ide, Miskolcon született, ott végezte alap- és középfokú iskoláit. Szegedi joghallgatóként megtalálta a hivatását. Nagy Károly professzor meghívására, 1967-ben kezdett a nemzetközi jogi tanszéken dolgozni, még a diplomája megszerzése előtt. Nem akármilyen kihívás lehetett ez számára, hiszen az 1966-ban nyugdíjba vonult Buza László akadémikust követte a tanszéken. Hamar megvetette a lábát a magyar nemzetközi jogászok szűk közösségében. Különösen szoros szakmai kapcsolatot ápolt a Pécsett oktató Bruhács Jánossal, amelyet már az 1970-es évek elején közös publikáció jelzett.

 

Bodnár professzor mindig a gyakorlati oldalát kereste a jognak és a nemzetközi jognak. Ez az irányultság vitte az egész szakmai életét meghatározó kutatási témához, melynek keretében a nemzetközi jog belső jogban való érvényesülését vizsgálta. A múlt évezredben - Flachbart Ernő mellett - csak ő volt, aki a magyar jogi szakirodalomban mélyebben foglalkozott ezzel. Részt vett a törvényerejű rendelet kodifikációjában az 1980-as évek elején, mely a magyar jogtörténetben először szabályozta átfogóan a kérdést. Hosszú, elmélyült, nemzetközi összehasonlításokon alapuló kutatásai tükröződnek a megvédett kandidátusi értekezésében és az 1987-ben megjelent, ma is idézett monográfiájában. Ezek a kutatások elméletileg megelőlegezték azt, ahogy a demokratikus-jogállami átalakulás után a magyar jogrendszer elkezdett nemzetköziesedni, ahogy az átalakított alkotmány előírta a magyar jog összhangját a vállalt nemzetközi kötelezettségekkel, élővé téve a nemzetközi jog belső hatásait.

 

Nagyon szeretett előadást tartani. Sokszor töprengett azon, hogy az államok közötti kapcsolatokat, és ezek szabályozását, milyen módon lehet a hallgatókhoz közelebb hozni, a problémákat kézzelfoghatóbbá tenni. A példákon keresztül történő tanítás híve volt. Követte mestere, Nagy Károly professzor módszerét. Hatalmas történelmi tudására alapozva hozta elő a történelmi analógiáit, széles világpolitikai ismereteire és tájékozottságára hagyatkozott, ha egy-egy bonyolult nemzetközi jogi kérdést kellett bemutatnia. Gyakorlati szemléletét, mely hosszú időn át folytatott ügyvédi tevékenységéből és választottbírói tisztségéből is fakadt, sikeresen vitte be az egyetemi előadótermekbe.

 

Hitt azonban abban, hogy a nemzetközi jog tudományának is szilárd dogmatikai alapokon, jól kidolgozott fogalmakon kell alapulnia. A Buza Lászlóval megerősödő pozitivista hagyományokat folytatta, ez tükröződik a magyar, angol, német és spanyol nyelven megjelenő cikkeiben, tudományos munkáiban is. Nem tartotta gyümölcsözőnek az absztrakt jogi kérdések általános tárgyalását. Jellemzően valamilyen problémára vagy problémakörre építette fel a mondanivalóját, és így kívánt eredeti gondolatmenettel új, hasznos következtetésekre jutni. Oktatási és tudományos teljesítményét az egyetem 2014-ben Klebelsberg Kunó-díjjal ismerte el.

 

Az 1990-es évek elején már világosan látta, hogy az Európai Közösségek, majd az Unió joga nagy jelentőségű lesz a magyar jogrendszerben. A nemzetközi jogi kutatásaival nem hagyott fel, de megtalálta az uniós jog őt érdeklő vonatkozásait. Ez az uniós jog szerepe és hatálya a belső jogrendszerekben, valamint az uniós jogharmonizáció volt. Részben az ő nevéhez fűződik az akkori közösségi jog oktatásának bevezetése a szegedi jogi kari tanrendbe, kezdetben fakultatív, később már kötelező tárgyként. Az uniós intézményekhez szervezett, népszerű, hallgatói kirándulások motorja volt, melyek alatt számos kari anekdotával, történelmi sziporkákkal, bölcs meglátásokkal szórakoztatta és tanította a résztvevőket - immár tanrenden kívül is. A nemzetközi jogot és uniós jogot oktató, volt tanítványai közül többen tekintik őt mesterüknek, aki nemcsak a szakma szabályaiba vezette be őket, hanem a jogtudományon túlmutató, valódi személyes kapcsolatot alakított ki velük.

A Nemzetközi Jogi, majd a Nemzetközi Jogi és Európa-jogi tanszéket 1996-tól 2008-ig vezette, de kari és egyetemi szinten már korábban is többféle vezetői tisztséget töltött be. Így 1985 és 1990 között az egyetem (JATE) rektorhelyettese volt. A tudományos közélet aktív résztvevője egészen nyugdíjba vonulásáig. Számos szakmai szerveződés tagja vagy vezetője, szakmai folyóiratok szerkesztőségi tagja, kari tudományos szervek tagja, az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola egyik alapítója, majd programvezetője. 2004-ben a „Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje” kitüntetésben részesült.


Az élet úgy szabta, hogy immár ő is véglegesen belépett azon legendás oktatók sorába, akik Somló Bódogtól kezdve a jogi karunkon kialakították és megszilárdították a nemzetközi jog oktatását. Már csak emlékeinkből, tudományos munkáiból, a kari anekdotákból köszön vissza felénk. Hiányozni fog. Professzor Úr, nyugodj békében!

 

Blutman László

 

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek