Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Kap­tuk ezt, mint egy anya­je­gyet;
mint egy máj­elég­te­len­sé­get
vagy mint egy lát­ha­tat­lan kórt:
a bűn­tu­da­tot.

Nem kel­lett ten­nünk mást,
csak meg­szü­let­nünk;
az is épp elég volt,
hogy hét nem­ze­dék ter­hét hor­doz­has­suk.

Rossz va­gyok – ér­zem –,
hisz szá­mon kér lel­kem;
s még­is tu­dom,
hogy ár­tat­lan va­gyok.

Fü­röd­jek az ég kék vi­zé­ben,
kol­dul­ja­nak ke­zem­ből a csil­la­gok;
áll­jak én leg­fö­lül,
és ölel­jen a leg­jobb ba­rát:
be­lül od­vas fa ma­ra­dok.

Meg­bo­csá­tok. Meg­bo­csá­tok ma­gam­nak,
anyá­im­nak, apá­im­nak,
hogy vét­kez­tek;
s hogy nem tud­ták le­vet­ni a ter­het,
mely rá­juk is hét nem­ze­dé­ken át ne­he­ze­dett.

Kap­tuk ezt, mint egy anya­je­gyet;
mint egy máj­elég­te­len­sé­get
vagy mint egy lát­ha­tat­lan kórt:
a ke­se­rű bűn­tu­da­tot.