Jogi Kari 1956-os emléknap: 2016. október 13.

Már év elején megfogalmazódott az elképzelés, hogy a Karnak méltó módon kell megemlékezni az 1956 forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára. Az ötlet kidolgozása egy ideig „hibernálódott”, arra várva, hogy egyetemi szinten vajon milyen program fog összeállni, illetve hogy ebben az egyes szervezeti egységeknek milyen és mekkora szerep jut. A július elején megalakult ’56-os egyetemi emlékbizottság első ülésén kiderült, hogy a központi ünnepség tulajdonképpen egyetlen napra, október 16-ára koncentrál, amelyen Áder János köztársasági elnök lesz a díszvendég. Eldőlt az is, hogy Szeged 1956-os történetének egyik legfontosabb eseménye kerül a program középpontjába, a MEFESZ, a Magyar Egyetemek és Főiskolák Egyesületeinek Szövetsége október 16-i megalakulása, illetve országos hírre szert tett programjának október 20-i elfogadása. Végül a karok magukra maradtak programjaik összeállításában, ugyanakkor nagyobb autonómiát is nyertek elképzeléseik szabad megvalósításához.

A képre kattintva GALÉRIA nyílik!

Dr. Balogh Elemér dékán szeptember végén hívta össze a kari emlékbizottság alakuló ülését. Kezdettől fogva az volt a cél, hogy a hallgatói szervezetek, egyesületek minél aktívabb részvétellel csatlakozhassanak az emléknaphoz. A MEFESZ, mint az első önálló hallgatói kezdeményezés megalakulása ezt különösen indokolttá tette. Az emléknap pontos időpontja gyorsan körvonalazódott. Mivel az elnöki látogatás október 16-ra esett, előtte pedig kétnapos történész-konferenciára került sor, eldőlt, hogy jogi kar október 13-án tartja meg emléknapját, amely így egyben az egyetemi ünnepségsorozat nyitó napja is lett.
A kari társalgóban kezdődött megemlékezés délelőtt szakmai előadásokkal indult.

A dékáni megnyitót Trócsányi László megemlékezése követte Perbíró Józsefre. A kar akkori dékánhelyettese személyében testesíttette meg azt a szerves kapcsolatot, amely az egyetem és a város között a forradalom alatt létrejött. Őt választották meg ugyanis a Szegedi Nemzeti Forradalmi Bizottság elnökének, mondhatni polgármesternek. „1956. október 16-án Szegeden az egyetemi ifjúság a tudományegyetem auditórium maximumában nagygyűlést tartott. Ennek tanárelnökéül háromtagú küldöttségük engem kért fel. A nagygyűlés az utcára is- kiszorult hatalmas tömeg részvételével, feszült hangulatban zajlott le. Elnöki szigoromra is szükség volt, hogy megakadályozzam a gyűlés szabad térre való kilépését és veszélyes tüntetéssé fajulását. A nagygyűlésen elfogadott 12 pontot nyomban országos körútra induló küldöttség vitte magával.” – emlékezett vissza Perbíró professzor 1989-ben a MEFESZ megalakulásának körülményeire. Trócsányi professzor családi indíttatást is sejteni vélt a hallgatókkal kialakult barátságos viszony hátterében. Perbíró professzor ugyanis egyszerű családból származott, személyesen is megtapasztalhatta, milyen küzdelmes egy diák élete, ha magasabbra kíván jutni.

A képre kattintva GALÉRIA nyílik!

A MEFESZ megalakulásával kezdte előadását Marjanucz László, a Modernkori Magyar Történeti Tanszék vezetője is. Utalt a felsőoktatási rendszer szovjetizálásából adódó problémákra – az orosz nyelv kötelezővé tételére, a marxista ideológiai tárgyak túlsúlyára, a katonai ismeretek oktatásának gondjaira ˗, amelyek okkal váltották ki a hallgatók elégedetlenségét. A politikai életben olyannyira túlhajtott „éberség”, az ellenség-keresés, nem állt meg az egyetem kapuinál, hanem az egyetemi oktatók és hallgatók sorait is megtizedelte. A kiút keresésében a nyugtalankodó hallgatók partnerre találtak a liberálisabb gondolkodású egyetemi vezetésben, élén Baróti Dezső rektor és Perbíró József személyében. Ezért is találhatott gyors megértésre a MEFESZ létrehozásának kezdeményezése.

Antal Tamás, a Európai Jogtörténeti Tanszék docense Nagy Imre meghatározó szerepére hívta fel a figyelmet, amikor a második tanácstörvény előkészítésének munkálatait elemezte előadásában. Az 1949-ben életbe lépő Alkotmány 30. §-a értelmében az államhatalom helyi szervei a tanácsok lettek. Ezek működéséről, alá- és fölérendeltségükről a tanácstörvények rendelkeztek. Az első tanácstörvény 1950-ben lépett életbe. A tanácsok egyszerre voltak államhatalmi, államigazgatási szervek és tömegszervezetek, így a tanácsrendszert a kettős alárendeltség elve jellemezte: az igazgatási szervek az illetékes tanácstestületnek és a felettes államhatalmi szerv államigazgatási szervének is alá voltak rendelve. Nagy Imre miniszterelnöksége alatt újra rendezték a tanácsok helyzetét. Az 1954. évi második tanácstörvény úgy rendelkezett, hogy a tanácsok általános irányítását, ellenőrzését és legfelsőbb felügyeletét az országgyűlés, illetve a Népköztársaság Elnöki Tanácsa látja el, és megszüntette a minisztertanács felhatalmazását a tanácsi szervezet irányítására.

A tanácsrendszer talán legfontosabb szervei a helyi tanácsok intézkedő és végrehajtó testületei, a végrehajtó bizottságok volt. Ezek rendkívül széles hatáskörrel rendelkeztek. sőt, 1954-ig, ha a tanács nem ülésezett, a végrehajtó bizottság gyakorolta annak hatáskörét. Nagy Imre befolyására a második tanácstörvény ezt a jogot megszüntette, bár ez lényegesen nem változtatta meg a kialakult gyakorlatot.

A képre kattintva GALÉRIA nyílik!

Az egyetem és a város 1956-os viszonyának vizsgálata állt Révész Béla, a Politológiai Tanszék docense előadásának középpontjában. Az angol történészt, 1956 egyik első monográfusát Bill Lomaxot idézte, aki szerint „A forradalom Szegeden nem sokkal jutott túl a diákok akcióin”. Másfelől viszont éppen Perbíró József hívta fel a figyelmet arra, hogy „már október 24-én megkezdődtek az egyetemi hallgatók és az üzemek munkásainak összeölelkezései.” Ennek első jelét már akkor megadták a hallgatók, amikor október 20-án elfogadták a MEFESZ programját. Bár ez zömében valóban a felsőoktatás problémáival és radikális megoldási javaslataikkal foglalkozott, a 14. pontban mégis beemelték a munkásosztállyal kapcsolatos alapvető követeléseiket: „Bérügyi reformot követelünk, az alacsony bérek felemelése ütemének gyorsítását és az államtól származó összjövedelem felső határának a megállapítását.”

A délelőtti előadásokat követően először a Perbíró Józsefnek jogi kar földszintjén elhelyezett emléktáblájának megkoszorúzására került sor, majd az emléknap résztvevői átvonultak a Fogadalmi Templom altemplomába, ahol a professzor hamvait tartalmazó urna 1991-ben elhelyezésre került. Itt özvegye, Nagy Márta meghatottan emlékezett vissza sok megpróbáltatást kiállt közös életükre. Életének 88. évében is pontosan idézte fel vissza sorsuk hányattatásainak apró részleteit és örömére szolgált, hogy részt vehetett a férje emlékét hűségesen felidéző kari megemlékezésen.

A képre kattintva GALÉRIA nyílik!

Az emléknap délutánja a hallgatóké volt. Márki Dávid előadása szélesebb történelmi kontextusba helyezte a MEFESZ 1956-os megalakulását. Értelmezésében a diákönkormányzatokért folytatott küzdelem az a vezérfonál, amelyre több évtized történelmének a legkülönbözőbb formájú, célú és hatású hallgatói kezdeményezései felfűzhetők. Így értető, hogy az 1988-as hallgatói lázongások - amelyek ismét csak a szegedi egyetemről indultak el – miért elevenítették fel ismét a MEFESZ emlékét.

Pintyi Sándor egy korábbi interjúsorozat részeként készített interjút Gyulai Endrével, Szeged-Csanád egyházmegye nyugalmazott püspökével. Előadásban illetve az illusztrációképpen vetített videó-részletben az egyház, egyházi oktatás helyzetét mutatta ne a 40-es évek, az akkori fiatal pap szemével. Gyulai Endre ekkoriban teológiai tanulmányait végezte Szegeden, majd segédlelkészként tevékenykedett Röszkén, Ásotthalmon. Amint elmondta: „Hit és erkölcs kérdésében is az egyik legnehezebb egyházmegye ez, hiszen itt van a Viharsarok, itt volt a legerősebb a kommunizmus, így az egyházban a legnagyobb pusztítást is itt végezte a keresztényüldöző szellemiség”.

A képre kattintva GALÉRIA nyílik!

Gombos Jarmo előadásának célja az volt, hogy bemutassa a szegedi újságolvasó emberek hogyan értesülhettek a szegedi 1956-os eseményekről, kisebb kitekintésekkel az országos eseményekre. Ezt a Délmagyarország és a Szegedi Néplap cikkei segítségével mutatta be, feldolgozva a cikkeket október 19-től és november 28-ig. A Délmagyarország 1956. október 31-ig jelent meg, majd 1957. május 1-től, a Szegedi Néplap 1956. november 20-tól 1957 április végéig. Az előadó szerint megállapíthatjuk, hogy míg a Délmagyarország viszonylag nagy terjedelemben és ha nem is pártatlanul vagy objektíven, de tudósított a szegedi és országos eseményekről, a Szegedi Néplap viszont valószínűleg tudatosan és fokozatosan a forradalom ellen fordult.

Ezt követően ˗ a kari Hallgatói Önkormányzat közreműködésével ˗ Csoma Lajos idézte fel Hódmezővásárhely 1956-os eseményeit, benne a saját történetével. Mindezeket „Az elfelejtett forradalom” című könyvében is megörökítette, amely főként a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Általános Gimnázium igazgatójának, diákjainak az 1956-os forradalomban való részvételét dokumentálja. Adatközléseiben a Vásárhelyen és a régióban megtörtént forradalmi eseményeket és az azokat követő megtorló intézkedéseket az országos politika történeti keretébe ágyazottan mutatja be. A szerző elmondta, hogy három évig rendőrségi felügyelet alatt állt, ami azt jelentette, hogy nem hagyhatta el Vásárhelyt a rendőrség előzetes engedélye nélkül. Nem mehetett étterembe, piacra, sport- és más rendezvényekre, italboltba, vásárokra. Mindezt azért, mivel a határozat szerint ellenforradalmi tevékenységet folytatott a Bethlen gimnázium diákjaként, majd nemzetőrként ˗ mondta Csoma Lajos.

A Pro Jure Egyesület kerekasztal-beszélgetést rendezett, amelynek főszereplője Kiss Tamás, a MEFESZ egyik alapító tagja volt. Azt hiszem, ˗ idézte fel a történteket ˗, amikor elfogadták, hogy megalakítjuk a MEFESZ-t, már akkor kihirdettük, hogy 20-án megtartjuk a következő gyűlést, most már mi. És akkor pontokba foglalva szépen elmondjuk, hogy mit akarunk, sőt abban maradtunk, hogy most a nagygyűlés után mindenki szépen hazamegy az adott karra, összehívják a gyűléseket és megválasztják a karonként három-három, úgymond „vezetőségi" tagot. Minket nem választott meg senki sem, mi csak úgy kiálltunk oda a porondra.
Itteni, majd nemzetőrségi szerepléséért 1957 áprilisában letartóztatták, majd a következő év elején előbb nyolc, majd másodfokon 5 év börtönbüntetésre ítélték, Vácról 1960 áprilisában szabadult. Mégis boldog embernek mondja magát, hogy mindezeket megélhette, hiszen így egy sokkal színesebb, sokkal gazdagabb életet élhetett. Kiss Tamást egyébként a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának éppen Szegeden ülésező plénuma a HÖOK tiszteletbeli elnökévé választotta.

A kari emléknap végén vetítésre került a Szegedi Tudományegyetem megbízásából készült „Szegedi láng” című film, amely a diákmozgalom résztvevői, 1956 hősei előtt tiszteleg. Valóban hősökről van szó, hiszen a MEFESZ 1956. októberi rendezvényein megjelent és a szegedi forradalmi eseményekből részt vállaló egyetemisták és főiskolások, illetve a melléjük álló egyetemi oktatók közül több mint 110-en részesültek retorzióban. A szerveződésből részt vállalókra összesen 47 év 7 hónapnyi börtönbüntetést róttak.

A képre kattintva GALÉRIA nyílik!

Az emléknap megrendezésében közreműködött az SZTE „Tehetségpont”, a Pro Jure Egyesület, a kari Tudományos Diákköri Tanács, a kari Hallgatói Önkormányzat, az ELSA-Szeged Egyesület valamint a Szegedi Politológus Hallgatók Egyesülete.

Az emléknap eseményeiről több helyi és országos orgánum is beszámolt. A szegedma.hu -hírportál fényképes beszámolót közölt: http://szegedma.hu/hir/szeged/2016/10/nem-kertek-a-marxista-filozofia-oktatasabol-az-egyetemistak-1956-ban-fotok-video.html

Cikk: Révész Béla

Fotók: Erdélyi Szabolcs