175 éve született Concha Győző

Concha Győző

 (1846–1933)

“Concha Győző,” SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/2511.

I. Életrajz

„Gróf Tisza István politikai eszméit vallotta magáénak. A konzervativizmus elkötelezett támogatója, mélyen hívő katolikus, akiben a későbbi baloldali rezsimek a Ferenc József-i kor és a Horthy-rendszer egyik fő támaszát és ideológusát látták” – e szavakkal jellemezte Concha Győzőt munkásságának mai kutatója, Koi Gyula.

1846. február 10-én született a Veszprém vármegyei Marcaltőn, a felmenői spanyol eredetű olasz családból származtak, az ősei Milánóból érkeztek Magyarországra, pontosabban Nagyszombatra a 18. század elején. Atyja Concha János, az Amadé grófi család számtartója (gazdatisztje), édesanyja Járányi Franciska volt. Az Amadék a nagybirtokaik mellett gazdag családi magánlevéltárral is rendelkeztek.

Előbb a pápai Szent Benedek Rendi Gimnáziumban, majd 1860 és 1864 között a győri Bencés Főgimnáziumban tanult, a katolikus neveltetés szellemi öröksége végigkísérte a későbbi életútján. Szerzetes tanárai közül számosan gyakoroltak rá hosszan tartó hatást: különösen Vaszary Kolos és Horváth Cirill József a történelmi előadásaik által. A korabeli győri ifjúság általában is a történelem, a szépirodalom és a művészetek iránt mutatott érdeklődést, a városban számos 1848-as szellemiségű értelmiségi lakott. Concha egy nagyon változó korban nőtt fel: az 1860–61. évi birodalmi közjogi reformok enyhítették a német dominanciát a hazai középfokú és felsőoktatásban, benne az akadémiai jogászképzésben. A győri németség sem volt magyarságellenes a kultúrát tekintve, még ha szükségképpen politikailag inkább az osztrákokkal szimpatizált is.

Concha Győző 1864 és 1869 között hallgatott és tanult jogot a pesti Magyar Királyi Tudományegyetemen, midőn már a magyar lett az elsődleges tanítási nyelv – igaz, némely professzor végül sosem tanulta meg e nyelvet –, a megindult politikai folyamatok, valamint a kiegyezés pedig egyre nagyobb lehetőséget adtak a motivált hallgatóknak bekapcsolódni a közéletbe. Concha Deák-párti nézeteket vallott, és részt vett a katolikus ifjúsági mozgalmakban is, a francia kortárs Charles de Montalembertet olvasta – róla később írt is – a szabad egyház, szabad szellem eszméje jegyében; bár ővele ellentétben az egyetemi ifjúság többsége a hazai római katolicizmus konzervativizmusát akkor épp nem találta követendőnek. A kedvelt professzorai közé leginkább Pauler Tivadar, Karvasy Ágoston, Wenzel Gusztáv és Kautz Gyula tartozott, míg egy félévben a bécsi egyetemen az európai hírű közjogász, Lorenz Stein (egykorú magyar átiratban: Stein Lőrinc) szemináriumait látogatta előszeretettel. Az ő hatására, még részben a tanulmányai alatt A municipális rendszer jelen állása Európában címmel írt egy, az universitas által díjazott, terjedelmes pályaművet, ami a Budapesti Szemlében jelent meg. Ezzel alapozta meg a szakmai hírnevét.

Az egyetem elvégzése után, 1869-ben Horvát Boldizsár, a dualizmus korának első magyar igazságügy-minisztere bírósági segédfogalmazónak nevezte ki a Pesti Királyi Táblára, ahol 1870-től már fogalmazóként tevékenykedett. Három és fél évet töltött ott el, mialatt köz- és váltóügyvédi oklevelet szerzett. 1870-ben néhány hónapig még gr. Andrássy Gyula gyermekeinek helyettesítő nevelője is volt a Bécs melletti Hetzendorfban.

A kolozsvári tudományegyetem alapításakor, 1872-ben kezdődött el ismert pályája, miután az első professzorok egyikeként nyilvános rendkívüli tanárrá nevezte ki az uralkodó Erdély kulturális fővárosába. Az új egyetem karain feltűnően sok volt a húszas éveiben járó vezető oktató, mivel a fővárosból Kolozsvárra az idősebbek nem szívesen mentek el. E fiatalok közé tartozott Concha is a maga huszonhét évével. Jól mutatja az egyetemszervezés személyi hátterének nehézségeit, hogy csak a következő évben habilitált politikatanból Budapesten, addig tulajdonképpen a megfelelő képesítés nélkül töltötte be az állást. De ebben nem volt egyedül. A kolozsvári tanári karból számosan csak ideiglenesnek tekintették a státuszukat, s a nem erdélyiek láthatóan a fővárosba való visszatérésüket fontolgatták: Concha is közéjük tartozott, hiszen a vallás- és közoktatásügyi miniszter által 1873-ban a pesti jogi kar alkotmányi és közigazgatási politika tanszékére kiírt pályázatra benyújtotta a jelentkezését a szintén Kolozsvárra kinevezett Korbuly Imrével és Pisztóry Mórral együtt – ekkor még sikertelenül. A fővárosi egyetem Horn Edét támogatta volna, azonban az állást végül a későbbi igazságügyi reformer, az egyébként nagyváradi születésű Szilágyi Dezső tölthette be, aki 1889-ig oktatta a politikatant. (Érdekesség, hogy Szilágyi testvére, Ete viszont Kolozsvárott lett orvosprofesszor.)

Végül 1874-ben Concha nyilvános rendes tanári kinevezést nyert Erdély egyetemére, ahol e minőségében 1892-ig működött. Az 1882/83. és az 1889/90. tanévekben a jogi kar dékáni tisztét is betöltötte. A főkollégiumi tárgyait rendszerint Alkotmányi és közigazgatási politika (ez volt a tanszéke elnevezése is), Kormányzati és közigazgatástan, Közigazgatási politika, valamint Alkotmánytan címeken hirdette meg. Kéziratban fennmaradt egy kiskollégiumának tananyaga is: Az államtan története a legújabb korban, különös tekintettel a sociologikus irányra. Ő képviselte a jogi kart Bolognában, az ottani egyetem alapítása nyolcszázadik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi találkozón 1888-ban. A kolozsvári közéletben részt vállalva az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet választott tagja, az Erdélyrészi Nőiparegylet alelnöke, valamint a thj. város törvényhatósági bizottságának tagja volt. „20 esztendőt töltött el Kolozsvárott s e 20 esztendő alatt ugyanazzal a munkás és önfeláldozó szeretettel küzdött és dolgozott az ő tágabb körű családjáért, az egyetemi ifjúságért s új szűkebb hazájáért, Kolozsvárért és Erdélyért, mint amelyet Politikájában a társadalmi élet egyik legfőbb mozgató ereje gyanánt állított olvasói elé. […] Már Kolozsvárott kibontakozott, Budapesten mindössze jobban szembeötlött tanári működésének az a jellemvonása, hogy hallgatóinak nemcsak az értelméhez, de a szívéhez is hozzáférni iparkodott. Érdeklődött tehát a sorsuk iránt; felkarolta törekvéseiket; figyelemmel kísérte pályafutásukat; a tehetségesebbek számára ösztöndíjakat eszközölt ki; tanulmányútjuk alatt felkereste őket leveleivel; megkövetelte, hogy leveleire válaszolva külföldi benyomásaikról beszámoljanak” – fogalmazott évtizedekkel később a nekrológjában a barát és pályatárs Ereky István.

1886-ban, tehát még a Kolozsvárott töltött évei alatt lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, azonban 1892-ig kellett várnia, hogy a főváros egyetemére kerülhessen, és ott átvehesse a politika oktatását, miután Szilágyiból miniszter lett, Kerkápoly Károly pedig elhalálozott. A jogi kari dékán teendőit Budapesten az 1901/2. és az 1915/16. tanévekben látta el. Az egyetemi oktatás szabadságáról vallott vezérelvét hűen tükrözi az alábbi eset: amikor a jogbölcsész Pikler Gyula tanításai ellen a sajtó hatására kisebb „forradalomra”, tüntetésre és tettlegességre került sor a tanteremben 1901-ben, a professzor védelmében a kar vezetői Concha indítványára mondták ki – noha egyébként személy szerint „nagy elvi ellentétek választották el Piklertől” –, hogy a tanszabadság elvét magukra nézve mindig kötelezőnek, a kar tudományos lelkiismerete és testületi becsületének ellenőrzése alatt álló értéknek tekintették, s ennek nyomán a rendzavarókat a kari tanács szigorú büntetésben részesítette.

Végül 1900-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává, majd 1914-ben igazgatósági, 1931-ben tiszteletbeli tag. 1913 és 1919 között az MTA II. (jogtudományi) szakosztályának elnöke, 1922 és 1925 között az akadémia alelnöke volt, ezzel párhuzamosan 1916-ban a Szent István Akadémia tiszteleti tagja, 1922-ben a másodelnöke is lett. 1903-ban udvari tanácsosi címmel tüntették ki, az évtől 1918-ig az országgyűlés Főrendi házában is tagsággal bírt, az 1927-ben Felsőház elnevezéssel újjáalakított arisztokratikus kamarában pedig a kormányzó által élethosszig kinevezettek sorába léphetett. A Kolozsvárról időközben Szegedre menekült Ferenc József Tudományegyetem a díszdoktorává fogadta 1927-ben. Ugyanattól az évtől az Országos Legfőbb Fegyelmi Bíróság munkájában is részt vett.

Az aktív évtizedek után Concha Győző 1928-ban vonult nyugalomba, miután ötvenhat évet töltött a katedrán. 1933. április 10-én hunyt el Budapesten.

Részlet: Antal Tamás: Concha Győző, 1846-1933. In: Acta Universitatis Szegediensis : forum : acta juridica et politica, (10) 1. pp. 141-154. (2020) megjelent tanulmányából. http://acta.bibl.u-szeged.hu/70741/

Bejelentekés után a familysearch.org oldalon látható a keresztelési bejegyzése a marcaltői római katolikus keresztelési akv. 12/1846. sz.(rekordszám4164)

"1846. 11.dik február - megkereszteltetett neve: Victor István Sándor, szülei Nemzetes Concha János Ur és Járányi Francisca Asszony kath. nemzetes számtartó, Marczaltheö, kereszt-atyák kereszt-anyák Polyenna István(?), Polyenna Anna(?)