"Nálunk a kiváló munka az igazi érdem, és szégyen az alacsony színvonalú, igénytelen munka" – interjú Dr. Szecskay Andrással, karunk alumnusával

Idén több volt hallgatótársával, Dr. Szecskay András is átvette Aranydiplomáját október 4-én, így munkássága mellett hallgatói életéről és pályafutásának kezdetéről is beszélgettünk. Az oklevelek kiosztását és a közös találkozás izgalmát tovább fokozta kari épületünk megújulása, amelyet sokan most láthattak először.

- Nagyszerű érzés volt ismét belépni a szegedi alma mater épületébe. Kitűnően és jó ízléssel sikerült a felújítás, méltó a Jogi Karhoz. Persze azért így is be tudtuk azonosítani az egyes tanszékeket, a Dékáni Irodát és a Lófara tanszék felismerése sem okozott gondot. Ennél egy kicsit nagyobb fejtörést okozott volt évfolyamtársaink azonosítása, bár azt hiszem mindenki így volt ezzel. Nálunk ez azért volt nehezebb, mert az eltelt 50 év alatt nem volt évfolyamtalálkozónk, sokukat fél évszázada láttam utoljára. Nagyon örültünk egymásnak és a most együtt töltött idő alatt is sok közös élményt idéztünk fel, főként vizsgákról és néhány karizmatikus, kiemelkedő tudású volt oktatóinkról.

- Miért a szegedi jogászképzést választotta továbbtanulás céljából?

- Nagyon szerettem Szegedre járni az egyetemre, fiatal éveim meghatározó élménye volt. Az akkor szokásos 11 hónapos, Hódmezővásárhelyen töltött előfelvételis katonai szolgálat után ez egy szabad élet volt, sok új baráttal, szerelmekkel, kulturális élményekkel. Mivel Kecskeméten születtem, eléggé kézenfekvő volt a szegedi egyetem választása, amihez hozzájárult az is, hogy bátyám ekkor már Szegeden tanult az Orvostudományi Egyetemen, megosztottuk az albérleti szobát.

- Egyetem után Budapestre költözött.

- Nem várt elhatározás volt, hogy Budapesten kezdtem a Nagybetűs Életet. Szilbereky Jenő professzor úr nagy szigorúan kérdőre is vont az államvizsgák után, hogy „mi bajom van nekem az Édesapámmal”, aki ugyanis nagy tiszteletnek és népszerűségnek örvendő ügyvéd volt Kecskeméten, és természetes lett volna, hogy az ő irodájában folytatom. Én azt válaszoltam, hogy a világon semmi bajom, de szeretném függetlenül megteremteni az egzisztenciámat. Budapestre vonzott a nagyobb lehetőség is, pedig hol voltak még az 1973-as lehetőségek ahhoz képest, amilyen lehetőségek nyíltak meg a rendszerváltozás után. Egy 6 m2-es albérleti szobában kezdtem az önálló életet Budapesten, rengeteget dolgoztam, minden nap későn jártam haza az irodából. Mindemellett szerencsés voltam, mert egy jó ügyvédi irodába kerültem, principálisaimtól sokat tanultam és a jelölti évek után is ebben az irodában maradtam 1992-ig, az önálló irodám megkezdéséig, ami ma már közel 40 ügyvéddel az egyik vezető társas ügyvédi iroda.

- Egy korábbi interjújában említette, hogy saját irodája élete egyik nagy büszkesége. Mi teszi ilyen különlegessé?

- Ennek az irodalapításnak most éppen 31 éve. Az akkori ügyvédjelöltek ma már vezető partnerek. Nagyszerű dolog fiatalokkal dolgozni, befogadni az új látásmódot, fiatalos gondolkodást, és ugyanilyen nagyszerű dolog átadni a tapasztalatot és egymást követő generációkból organikusan építkezni. 1990-ben négy hónapig Kanadában voltam egy ügyvédi irodában, sokat láttam és tapasztaltam ott, amit szerettem volna itthon is megvalósítani. Úgy érzem, hogy ez az 1992-ben elkezdett önálló irodával sikerült is. Irodánkat már nem nevezném saját irodámnak, bár a nevemet viseli. Inkább az „irodánk” kifejezést használnám, hiszen együtt építettük és építjük folyamatosan, egymás iránti lojalitással, empátiával, a legmagasabb szakmai színvonalra törekedve. Náluk a kiváló munka az igazi érdem, és szégyen az alacsony színvonalú, igénytelen munka. Irodai partnereim az egyes szakterületeken elismert szakemberek.

Jelenleg a Magyar Ügyvédi Kamara nemzetközi kapcsolatokért felelős elnökhelyetteseként tevékenykedik, a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület elnöke. 2000-ben a Budapesti Ügyvédi Kamara „Eötvös Díj”-ban, 2003-ban a Magyar Ügyvédi Kamara „Kiváló ügyvéd” díjban, 2011-ben az Ügyvédségért díjban, 2014-ben a jogászi hivatásrendek közös díjában, a Deák Ferenc Díjban részesítették. Mindezeken felül 2008-ban a Magyar Köztársaság Elnöke a Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt kitüntetést adományozta részére. 2019-ben a Magyar Ügyvédi Kamara „A jog szolgálatában” életmű díjat ítélte oda számára. A szellemi tulajdon területén végzett munkájáért 2021-ben Jedlik Ányos Díjban részesült.

- Ügyvédi hivatásunk egyszeregye az ügyvédi alapértékek, amelyek betartásától és védelmétől függ az ügyvédi hivatás léte. Ezeket az alapértékeket többféleképpen megfogalmazták már, szűkebben és bővebben egyaránt. A függetlenség, a szabad ügyvédválasztás, az ügyfél és ügyvéd közötti bizalom, ügyvédi titoktartás, az elvállalt ügy szakmailag helyes, jogszerű és hű szolgálata egyaránt idetartoznak.

- Mi az üzente azoknak a joghallgatóknak, akik hasonlóan sikeres karrierutat szeretnének befutni?

- Tulajdonképpen soha nem csináltam mást, mint arra törekedtem, hogy szakmai és emberi tekintetben egyaránt megszolgáljam azt a bizalmat, amivel az ügyfelek hozzám fordulnak. Kamarai és más tisztségeim, kitüntetéseim bizonyára ennek a tükröződései, megválasztásomról és kitüntetéseimről mások döntöttek.

Munkáján kívül számos szabadidős tevékenység bír kiemelt fontossággal számára, a művészetek szeretetét édesapjától örökölte.

- Sokat járok klasszikus és jazz koncertekre, moziba, színházba és kiállításokra. Sok kortárs képzőművésszel van személyes kapcsolatom, igyekszem a kötelező szakmai irodalom mellett sok szépirodalmat is olvasni. Elég sokat utazom is. Régebben többet sportoltam, de még most is szívesen úszok, kerékpározok és síelek. És persze az unokánkkal is töltök időt, ha „nagyapai láthatás” van... Kár, hogy egy napban csak 24 óra van.

Kuratóriumi tagja a Kecskeméti Bozsó Gyűjtemény Alapítványnak és a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítványnak.

- Bozsó Jánost személyesen ismertem, Édesapám jó barátja volt, Istenáldotta tehetségű önképző művész és nagyszerű ember volt. Ő tisztelt meg a bizalmával az Alapítvány létrehozásakor, amelynek során jogi tanácsadója voltam. Örömmel segítem azóta is az Alapítvány munkáját.

- A BFZ-hez valószínűleg a zene szeretet vezetett. Már sok éve rendszeresen jártam a BFZ koncertekre és egyszer – ennek mintegy 20 éve – felkértek, hogy lennék-e kuratóriumi tag. Azt hiszem jelenleg én vagyok a legrégebbi kuratóriumi tag, nagyra becsülöm a BFZ és Fischer Iván bizalmát.

Takács Adrienn