feltöltés ideje: 2022. január 25.

130 éve ezen a napon hunyt el

berde áron

Berde Áront egyhangúlag választották meg az 1872-ben felállított és 1872. november 10-én megnyílt Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem első rektorának. Berde Áron ünnepélyes beiktatására is ezen a napon, november 10-én került sor. Híres mondása, amely a rektori székfoglalójában hangzott el: „Önök tudják, hogy az egyetemet nem a néma falak, hanem a tanárok szellemi ereje alapítja meg hírnevében, áldásos működésben”, ma is érvényes. A kolozsvári egyetem létrehozásakor nevezték ki nyilvános rendes tanárrá a nemzetgazdaságtan és pénzügytan tanszékre. A Jog- és Államtudományi Karon ekkor Berde volt egyedül a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Kolozsváron a Jog- és Államtudományi Karon 1872 őszén 12 professzor kinevezésére került sor. A Berde által vezetett katedra mellett, hasonlóan más tanszékekhez, szeminárium is működött. Berde Áron az 1883/1884. tanévben a Jog- és Államtudományi kar dékánja volt, a következő tanévben, a szokásoknak megfelelően a Karon a prodékáni tisztet töltötte be. Az 1873–1874. évi tanévben a kolozsvári egyetem a „doctor honoris causa” címet adományozta neki. A nemzetgazdaságtant és a pénzügytant tizenhét és fél éven át adta elő a kolozsvári egyetemen. 1890 őszén vonult saját kérésére nyugalomba. Tanszéki utóda Pisztóry Mór (1841–1906) lett 1891-ben.

Hamza Gábor: Emlékezés Berde Áronra (1819–1892), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjára

https://mta.hu/data/dokumentumok/ix_osztaly/Jubileumi megemlekezesek/Berde_Aron_MTA_2019_Hamza.pdf

„1880-tól kezdve Berde egyre több időt tölt szucsági birtokán, itt piheni ki a fél évszázados munka fáradalmait. 1888 őszén séta közben szélhűdés éri, majd hosszas szenvedés után 1892. január 25-én hajnalban meghal. Halálát Szily Kálmán, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára jelentette be, Berde családja pedig gyászjelentést adott ki ez alkalomra. „

„Holttestét 1892. január 27-én helyezték örök nyugalomra a Külmonostor utcai családi háztól a Házsongárdi temető lutheránus sírkertjében található Berde-kriptába. A 2007 márciusában Magyar Örökség-díjjal kitüntetett temetőt többször is kifosztották, 2007. április első hetében a Berde-kriptát is feltörték. A külső fakoporsók fedeleit felfeszítették, félretolták, s a régi érckoporsók oldalán lyukat ütöttek, vagy el is mozdították a fedeleket. „

Bagoly Zoltán szerk.: Berde Áron élete és munkássága. Sepsiszentgyörgy: T3Kiadó, p. 9-10.

Boros György: dr. Berde Áron.Unitárius Közlöny, 1892. 5/3.p. 36-37.

https://eda.eme.ro/bitstream/handle/10598/23193/Unitarius_Kozlony_1892_03.pdf?sequence=1&isAllowed=y

„Berde társadalmi, polgári és közszolgálati egész körét betöltötte, kiváló tehetségével mindig a közjóra munkálkodott. Tanári működését betegsége miatt 1890 szeptemberében megszüntetvén, nyugalomba ment. 1892. jan. 25-én megszűnt élni, özvegyet hagyott hátra és egy fiút, elegendő vagyont s országszerte ismert neve becses örökségét.”

Nekrológok a M. Tud. Akadémia elhunyt tagjairól. XIV. Berde Áron. (1819—1892.)

Akadémiai Értesítő / Magyar Tudomány, 3 (1-12) - 1892. p. 460-464.

A Berde család kriptája a kolozsvári Házsongárdi temető.I. a. parcellájában.

feltöltés ideje: 2021. november 9.

170 éve született

GROSSCHMID BÉNI

(1851–1938)

“Grosschmid Béni,”SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka, https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/2695.

I. Életrajz

¹ Így különösen Szladits Károly. Lásd: SZLADITS 1948, 1. p. HAMZA – SÁNDOR, 2. p. Ifj. Szigeti László In: ifj. SZIGETI 1932, 427. p. Meszlény Artur. Lásd: MESZLÉNY 1931, 429–431. pp. A Grosschmid Béni iskola jeles képviselője volt továbbá Kolosváry Bálint, Beck Salamon, Almási Antal, aki utóbbi 1910-től a kolozsvári, 1927-től a budapesti egyetem, 1926-tól 1940-ig a szegedi egyetem magántanára; Vö. WEISS 2006, 102. p.

² Grosschmid születési idejére nézve az egyes források eltérő dátumot szerepeltetnek. 1851. november 6. szerepel az alábbi munkákban: SZINNYEI 1955–1956. pp., SÁNDOR 2013, 135. p., A Digitális Törvényhozási Tudástárban, a Jogifórumon (2019. december 11.); Más források 1852. november 6-át tüntetnek fel Így: Magyar Nemzet, 1938. szeptember 8., 2. p. Magyar Életrajzi Lexikon 1967, 623. p., Nemzeti Örökség Intézete (2019. december 17.); Tudósportál (2019. december 18.); 1952 szerepel az alábbi forrásokban: Révai Kétkötetes Lexikona 1. A-J, Budapest, 1947. 508., Új Lexikon 1936, 1540. p. Uj Idők Lexikona 1938, 2826.

p. A Pesti Hírlap nekrológjában: Pesti Hírlap 1938. szeptember 8-i száma, 4. p. Weiss Emília tanulmányában az eltérés feltehető indokaként a Magyar Jogi Lexikonban való téves feltüntetést tekinti, amely 1852- ben jelöli Grosschmid születési évét. WEISS 2006, 114. p. 2. végjegyzet. A korhű dokumentumokban 1851. november 9. szerepel, így a magunk részéről is ezt a dátumot szerepeltetjük születési dátumként. Lásd különösen: A Magyar Jogászegylet Grosschmid előadása 1936, 711. p. VLADÁR 1936, 325. p.

³ MÁRAI oldalszám nélküli elektronikus megjelenés.

⁴ ROKOLYA 2017, 13. p.

Grosschmid előadásokat tart évről-évre.²⁵

Grosschmid nem csak a jogtudományban volt úttörő, az első magyarországi hosszútávúszók egyike, aki a korhű tudósítások szerint e területen is kiemelkedő eredményeket tudhatott magáénak.²⁶ A Budai Torna Egylet jegyzőjeként szerepet vállalt a BTE és a Budai Torna Kör egyesítésében, illetve 1875-ben részt vett Magyarország egyik legnagyobb egyesületének, a Budapesti (Budai) Torna Egyletnek (BBTE) megalakításában.²⁷

Kiváló család tagja, Márai Sándor²⁸ író és Radványi Géza²⁹ filmrendező apai nagybátyja, Grosschmid Géza jogász, kassai várospolitikus, szenátor bátyja.

Felesége 1937 decemberében³⁰ bekövetkezett halála megtörte a tudóst,³¹ rá közel egy évvel, 1938. szeptember 7-én, délelőtt fél tízkor,³² Visegrádon érte a halál.³³ Halálát öt gyermeke gyászolta.³⁴ Koporsóját az egyetemi központi épület előcsarnokából a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben,³⁵ a főváros által adományozott díszsírhelyen³⁶ helyezték örök nyugalomra 1938. szeptember 10. napján.³⁷ Két évvel később fiát, Grosschmid Lajos³⁸ matematikust, egyetemi tanárt, a Budapesti Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának dékánját (1932–1933), apja mellé temették. A sírt 2004-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.

²⁵ Az 1936. évi Grosschmid-ciklus első előadását Almási Antal tartotta „Grosschmid és a családjog” címmel. A beszámolót lásd: A Magyar Jogászegylet Grosschmid előadása 1936, 711. p. Az egyik legutolsót halálának évében rendezte a Magyar Jogászegylet. Grosschmid-ünnep a Magyar Jogászegyletben 1938, 261–262. pp.

²⁶ A korabeli sajtó így tudósít a több mint harminc kilométeres Vácz-pesti távúszásról: „Az indulásból Zsögöd Benő vezetett egy jó ideig, később Szekrényessy majd Bachmayer, ki helyét aztán mindvégig megtartva mintegy 200–250 ölhosszal nyertes maradt; Szekrényessy Kálmán 2-dik, Zsögöd Benő mintegy 100 öllel hátrább 3-dik; […] Legjobb conditioban érkezett be Zsögöd Benő s ugylátszott, hogy néki kellő trainirozás mellett egy ujabbi versenyben győzelmet jósolhatnánk.” Vadász-Lap 1881. Julius 16., 231. p.

²⁷ Jogifórum, Tudósportál (2019. december 18.)

²⁸ Eredeti nevén Márai Grosschmid Sándor Károly Henrik.

²⁹ Született Grosschmid Géza, aki apai nagyanyja után vette fel a Radványi nevet. Többek között az 1947-ben forgatott Valahol Európában c. film rendezője, a második világháború után a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmfőtanszakának első vezetője. (Külföldön Louis de Funes-t ő fedezte fel a filmgyártásnak.)

³⁰ Magyar Nemzet, 1938. szeptember 8. 2. p.

³¹ Pesti Hírlap 1938. szeptember 8-i száma, 4. p.

³² Pesti Hírlap 1938. szeptember 8-i száma, 4. p.

³³ Halálának körülményeire lásd: Magyar Nemzet, 1938. szeptember 8., 2. p. Elhunytát számos gyászhír adta a jogászközönség tudtára, így többek között a Polgári Jog is. Polgári Jog Közgazdaság és Pénzügy, 1938. szeptember (7. szám) 1. p. Pesti Hírlap 1938. szeptember 8-i száma, 4. p. Magyar Nemzet, 1938. szeptem- ber 8. 2. p.

³⁴ Grosschmid Lajos a Tudományegyetemen a matematika rendes tanára, István a Malert elnökigazgatója, Sándor, aki törvényszéki bíró, valamint két leánya. Pesti Hírlap 1938. szeptember 8., 4. p. Magyar Nemzet, 1938. szeptember 8., 2. p.

³⁵ 41, N/A, 1, 36

³⁶ Pesti Hírlap 1938. szeptember 10. 9. p.

³⁷ Pesti Hírlap 1938. szeptember 10. 9. p. A gyászszertartásról részletesen: Magyar Nemzet 1938. szeptember 11., 18. p. Pesti Napló 1938. szeptember 11., 17. p.

³⁸ Születésekor Grosschmid a Zsögöd családi nevet használta, így fia Zsögöd Lajos néven látta meg a napvilágot, s csak később, 1904-ben változott vissza családneve az eredeti szász nemesi névre.

Részlet Görög, Márta: Grosschmid Béni, 1851-1938. In: Acta Universitatis Szegediensis : Forum : Acta juridica[DVN1] et politica, (10) 1. pp. 227-240. (2020) megjelent folyóiratból.

A teljes tanulmány az alábbi linken olvasható: http://acta.bibl.u-szeged.hu/70747

Kurrens információk a névváltozás vonatkozásában a korabeli sajtóban

Budapesti Közlöny, 1904. június (38. évfolyam, 125-148. szám) 1904-06-28 / 147. szám

https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiKozlony_1904_06/?pg=120&layout=s&query=Zs%C3%B6g%C3%B6d

Szeged és Vidéke, 1904. július (3. évfolyam, 209-236. szám) 1904-07-01 / 209. szám

Szeged és Vidéke, 1904. július (3. évfolyam, 209-236. szám) 1904-07-03 / 211. szám. p. 3.

https://adt.arcanum.com/hu/view/SzegedEsVideke_1904_07/?pg=22&layout=s&query=Zs%C3B6g%C3%B6d

1895 Zsögöd Benő (Grosschmid Béni) jogtudós aláírása kollokviumi igazoláson

https://www.darabanth.com/de/fernauktion/161/kategorien~Andere-Sammelgebiete/Signatur~500006/1895-Zsogod-Beno-Grosschmid-Beni-jogtudos-alairasa-kollokviumi-igazolason~II433636/

Halotti anyakönyvi kivonat

Hungary Civil Registration, 1895-1980. Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun. Budapest (II. Kerület) (Halottak) 1938 (jan)

"Hungary Civil Registration, 1895-1980," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DT4V-XM?cc=1452460&wc=92QN-RM3:40678301,43353801,1077270904 : 16 June 2014), Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun > Budapest (II. Kerület) > Deaths (Halottak) 1938 (jan) > image 83 of 120; Archiv der Stadt Budapest (Archive of the City), Hungary.

110 éve hunyt el Jancsó György

“Jancsó György,”

SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka, https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/2810

 I. Életrajz

A Zemplén megyei Tályán (ma Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Tállya) született 1853. február 24-én, evangélikus család gyermekeként. Testvérei: Mihály, Anna és Janka. Felesége Jankó Margit. Gyermekei: Ilona és György. Az olaszországi Riminiben halt meg 1911. augusztus 14-én, elhalálozását a Budapesti Hírlap, 1911. augusztus 17-ei számában tették közzé, temetése 1911. október 22- én volt a kolozsvári köztemetőben. Nemesi előneveként az életrajzírók többsége a kézdi-vásárhelyi, míg a család honlapja az abaúji előtagot adja meg. Gimnáziumi tanulmányait Eperjesen végezte az evangélikus kollégiumban. Jogi tanulmányait is az Eperjesi Evangélikus Jogakadémián végezte és ún. elméleti bírói államvizsgát tett (1875). Ez évben iratkozott be a Budapesti Tudományegyetem jogi karára, s 1877-ben államtudományi államvizsgát, majd 1879. április 5-én jogtudori oklevelet, 1880. január 20-án ügyvédi oklevelet szerzett. A magyar magánjog tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1890). A Pestvidéki Törvényszék joggyakornoka (1875–1876), a Budapesti Ítélőtábla joggyakornoka (1876–1880), segédfogalmazója (1880–1883), fogalmazója (1883–1887). A Kúria tanácsjegyzője (1887–1889), a Pestvidéki Törvényszék (1889–1890), a Kassai Ítélőtábla bírája (1891–1900), a Budapesti Ítélőtábla kisegítő bírája (1900–1911). A Budapesti Tudományegyetem magántanára (1890–1891), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a polgári peres és peren kívüli törvénykezési jog nyilvános rends tanára (1891–1911). A Jog- és Államtudományi Kar prodákánja (1894–1895 és 1903–1904), dékánja (1893–1894 és 1902–1903); az Egyetem prorektora (1909–1910), rektora (1908–1909). A Jogtudományi Államvizsgálati Bizottság elnöke (1894–1895).1 A Kolozsvári Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház tanácsának tagja. Kolozsvár szabad királyi város törvényhatósági bizottságának tagja. A Magyar Jogász Egyesület igazgatóválasztmányának és a Magyar Jogászgyűlés állandó bizottságának tagja. Az Erdélyi Múzeum Egyesület igazgatóválasztmányának tagja.

Szabó, Imre: Jancsó György : 1853-1911. In: Acta Universitatis Szegediensis : forum : acta juridica et politica, (10) 1. pp. 333-342. (2020) http://acta.bibl.u-szeged.hu/70753/1/juridpol_forum_010_001_333-342.pdf

„Az 1908/9. tanévet Jancsó György a házassági vagyonjogokról szóló értekezésével 1908. szept. 27. nyitotta meg. Bebizonyította, hogy a magyar jog és nő sorsát, a nemek egyenjogúságát, a mennyire a családi, sőt az öröklési jog terén észszerűen lehetséges, úgy valósította meg, hogy mintáúl szolgálhat az összes idegen jogoknak; és ezzel válhatatlanúl bevéste nevét az emberiség művelődésének történetébe, mert mindig culturalis kérdés volt és marad, hogyan bánik az erősebb a gyengébbel. Az ifjúságot is intette, haladjon a korral és saját jóléte munkálásán kívül segítsen a gyöngéken és az elhagyottakon.”

A m. kir. Ferencz József-Tudományegyetem története 1872-1922..p.86. http://univ.bibl.u-szeged.hu/18118/1/marki_egyetemtortenet.pdf

Szeretetteli, méltató sorok hallgatóktól, neki köszönhető a „zászló kérdés” elintézése.

Egyetem - I. évf. (1909) 2. sz. 

 http://univ.bibl.u-szeged.hu/18034/1/egyetem_1909_002.pdf

„A hallgatóság komolysága és szorgalma tekintetében azonban, nagy sajnálattal, visszaesést kell megállapítanunk a jog- és államtud. karon. Divatba jött a távolléti hallgatás. A joghallgató urak jó része egyszerűen nem jár az előadásokra. Hogy vajjon egyátalán Kolozsvárt vannak-e, azt a mostani viszonyok között nem ellenőrizhetjük. Ez a tömeges távollét olyan baj, a mely a szellemi proletariátus túlszaporodásához vezethet, mert módot nyújt arra, hogy hívatatlan elemek elözönöljék az amúgy is túl tömött jogi pályát; és távolabbi vonatkozásokban országos bajjá fejlődhetik.” (p.31.)

„Az ünnepély szereplői teljes számban megjelenvén, dr. Lám Károly, az ifjúsági zászló-bizottság elnöke lelkes beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt. Beszédét a következőképpen zárta be: „Ha majd elfakúl a selymed, megtelik az idők emlékével, elmosódik neve annak a lelkes közönségnek, mely a kolozsvári egyetemi ifjúságnak adott, ha rongyos foszlányaidból nehéz, bánatos évek fognak beszélni, ha a csaták tüzében utolsó lobbanással mondod még egyszer „előre", akkor is annak az ifjúságnak történetében örökké élsz, melynek összetartója, vezércsillaga voltál. Jövel tehát új zászlónk állj az élünkre és — vezess! “

Az ifjúsági zászló-bizottság elnöke fölkérte ezután dr. Jancsó György rector fővédnököt, hogy a zászlót avassa föl. Dr. Jancsó György rector-magnificus erre a következő beszédet mondotta el: Igen Tisztelt Ünneplő Közönség! Zászlót avatni jöttünk ma össze itt, a múzsák e fényes csarnokában. Egyetemünk polgárságának a lobogóját avatjuk; de valójában rólatok van szó, hazám nemes ifjai, mert ti választottátok e zászlót jelképül és ti alkottátok azt meg, szerény viszonyok közt bár, de nagy ügyhöz méltó buzgósággal' és kitartással. . Mit akartatok e zászlóval létrehozni? Jelvényt, mely egyesít. Talizmánt, a mely egybeforraszt érzésben, vágyban, törekvésben és czélban és pedig nemcsak titeket, kik habár különböző tudománykaroknak, de mégis egyazon alma maternek vagytok a gyermekei, hanem a mely egyesíti hazánk egész ifjúságát.”

Beszédek, a melyek a Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem 1909/10. tanévi rectora és tanácsának beiktatása és a tanév megnyitása alkalmából 1909. évi szeptember 19-én tartattak.

http://univ.bibl.u-szeged.hu/19512/1/marki_tanrend_03_1909_beszed_szeptember_19.pdf

A zászlóavatásról részletesen ld. a fenti link 29-38. oldalait.

Si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae (lat.) a. m. ha romba dől is a világ, a rettenthetetlen állni fog a romokon; Horatius ódáiból (III. 3.) vett idézet.

Budapesti Hírlap, 1911. augusztus (31. évfolyam, 181-206. szám ) 1911-08-17 / 194. szám. p.9.

„Dr. Jancsó György a magyar polgári peres és perenkívüli törvénykezési jog r. tanára hunyt el hirtelen az olasz tengerparton Riminiben f. é. aug. 14.-én. Szomorú végzete eddigelé még azt sem engedte meg, hogy hazai földben nyugodhasson. Egyetemünk buzgó tanárt, a közügy lelkes hazafit vesztett benne. Emlékét kegyelettel őrizzük meg.”

Beszédek, a melyek a Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem 1911/12. tanévi rectora és tanácsának beiktatása és a tanév megnyitása alkalmából 1911. évi szeptember hó 24-én tartattak. p.21.

http://univ.bibl.u-szeged.hu/19523/1/marki_tanrend_04_1911_beszed_szeptember_24.pdf

„A fény mellett húzódó árny során elsőnek említem dr. Jancsó György tanártársunknak október ,hó 22-én városunkban végbement temetését. Az ő Riminiben bekövetkezett tragikus haláláról már a múlt évi rectori beszámoló megemlékezett. Sikerekben gazdag tanári működésének helyén való eltemetése csak a holttestnek kiadását megelőző hoszszas hivatalos és magánközbenjárás után vált lehetségessé. Egyetemünk lépcsőházából ment utolsó útjára halottunk; ez alkalomból dr. Kiss Mór jog és államtudománykari dékán és dr. Apáthy István mathematikai és természettudománykari dékán urak fejezték ki az érdemes tanár és nagyrabecsült hazafi halálával támadt veszteséget és azt a baráti érzést, amelylyel sokan viseltettünk a megboldogult iránt.”

Beszédek, a melyek a Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem 1912/13. tanévi rectora és tanácsának beiktatása és a tanév megnyitása alkalmával 1912. évi szeptember hó 22-én tartattak.

http://univ.bibl.u-szeged.hu/19528/1/marki_tanrend_04_1912_beszed_szeptember_22.pdf

Feltöltés ideje: 2021. augusztus 16.

“Polner Ödön hetven éves,”

SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka,

  https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/20166.”

POLNER ÖDÖN

(1865–1961)

I. Életrajz

Polner Ödön 1865. március 15-én született a Békéscsaba mellett található Fürjes- pusztán, és e családi kúriában töltötte kisgyermekkorát is. Ősei többnyire német eredetű kézművesek voltak, akik közül többen magyar nemességet is nyertek. 1873-ban, a 8. életévét betöltve Pestre került továbbtanulás végett nagybátyja családi otthonába, hogy a 3. elemi osztályt elkezdhesse. Az evangélikus elemi iskola 4. osztályának elvégzése után 1875 szeptemberében íratták be a Deák téri evangélikus főgimnáziumba, amely ekkor már 8 osztályos volt. Felsőfokú tanulmányait a műegyetemen kezdte meg, de egy félév elteltével átiratkozott a budapesti egyetem jogi karára, és itt avatták jogi doktorrá 1889-ben. Hivatali pályáját, a gyakorlati életet 1889. október 30-án kezdte meg a budapesti ki- rályi törvényszéken mint joggyakornok. Emlékiratából tudjuk, hogy igazi szakmai célja- inak ugyanakkor az egyetemi tanárságot tekintette. Közjogi érdeklődését és felkészült- ségét már ekkor is bizonyította azzal, hogy a budapesti királyi magyar tudományegye- tem által meghirdetett pályázatra 1890 elején pályatételt dolgozott ki Magyarország és Ausztria közjogi viszonyáról, amelyért 200 Ft. megosztott pályadíjjal jutalmazták. E munkáját saját költségén 1891 nyarán ki is nyomtattatta.

Polner jogakadémiai, illetve egyetemi tanári ambíciói eléréséhez hasznosnak tekintette, ha bejut az Igazságügyi Minisztériumba. Szilágyi Dezső minisztersége alatt és az ő segítségével ez a kívánsága is teljesült, mert 1891 augusztusában a járásbírósági műkö- dés alól felmentették, és további szolgálattételre az Igazságügyi Minisztériumba rendel- ték be. A minisztériumban több fontos törvényjavaslat és államközi szerződés előkészí- tésében vett részt, de emellett folytatta tudományos munkáját is. Habilitációs szándéka megerősítése érdekében Lechner Ágoston a közjog egyetemi tanára és a pályadíj- nyertes pályázat egyik bírálója javaslatára egy újabb munkát publikált minisztériumi fogalmazó korában. 1893-ban megírta és a Jogi Szemle elnevezésű új folyóiratban meg is jelentette A végrehajtó hatalom a magyar alkotmányban című művét. Életrajzában ezt a munkáját az összes munkái között a „legmagasabb fokra” értékelte. Ez alapján habilitált 1895-ben és a magyar közjog magántanára lett a budapesti egyetemen. 1905- ben egyetemi rendkívüli tanárrá nevezték ki.

1908-ban lett az MTA levelező tagja, és mint ilyen, az 1912-ben tartott székfoglaló értekezésében ismét Magyarország és Ausztria kapcsolatának jogi alapjával foglalko- zott. A munka nyomtatásban is megjelent Concha Győző egyetemi tanárságának negy- ven éves emlékére kiadott Ünnepi Dolgozatokban.

Az 1912. évi XXXV. tc. két új egyetem felállításáról rendelkezett Pozsonyban és Debrecenben. (Az egyetemi székhely elnyerésére Szeged városa is pályázott, de nem járt sikerrel.) Pozsonyban 1912-ben egyelőre egykarú egyetem, csak jogi kar jött létre. Itt, az Erzsébet Tudományegyetemen lett Polner 1914-ben a közjog és a politika nyilvános rendes egyetemi tanára. 1915/16-ban a jog és államtudományi kar rektori hatáskörrel felruházott dékánja volt. Az utolsó Pozsonyban töltött tanévben, 1918/19-ben, a cseh megszállás (1919. január 1.) idején az egyetem rektori tisztét is betöltötte. A cseh ható- ságok az egyetem működését felfüggesztették, és a tanárokat rendőri felügyelet alá helyezték. 1919. február 4-én Polnert is letartóztatták rövid időre, később pedig kb. hat hétre internálták Morvaországba.

A trianoni békeszerződés után Pesten, majd Pécsett tanított. A pécsi egyetem a pozso- nyi egyetem jogutódja volt, aminek Pécsre helyezésében Polner is komoly részt vállalt. Polner Ödön 1923-ban – hogy közelebb legyen szülőhelyéhez, Fürjeshez –, elfogadta a szegedi egyetem meghívását, és itt a Közjogi Tanszék élére került. Ezt a tisztséget 1935-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig ő töltötte be. Tanszékvezetői munkája mellett kétszer volt prodékán (1926/27 és 1929/30-as tanév), 1927/28-ban prorektor, és 1928/29-ben Polner volt a jog- és államtudományi kar dékánja. 1931-től nyugdíjba vonulásáig társszerkesztője a szegedi kar tudományos kiadványának, az Acta Juridico – Politicanak. 1935–1938-ig ő volt az ún. Diákvédő Iroda vezető egyetemi tanára. Polner Ödön professzor 70. születésnapjáról 1935-ben a szegedi jogi kar nagy ünnep- ség keretében emlékezett meg, és itt került átadásra a tiszteletére írt két kötetből álló emlékkönyv is neves jogtudós „kortársai” tanulmányaival. Az I. kötet szerzői között találhat- juk Buza Lászlót, Csekey Istvánt, Ereky Istvánt, Finkey Ferencet és Horváth Barnát. A Szegedi Egyetemi Luther Szövetség szintén emlékkönyvet adott ki Polner Ödön 70. szüle- tésnapja, és fővédnökségének 10 éves jubileuma alkalmából – az előszó megfogalmazása szerint –, „egy széleskörű áldásos munkásságot kifejtő egyéniségnek szentelve.”

Tudományos tevékenysége elismerésének csúcspontját az jelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. Székfoglaló előadását Az államélet néhány főbb kérdése címmel tartotta, amely 1935-ben nyomtatásban is megjelent.6 1945-től Polner Ödön az MTA tiszteletbeli tagja volt, de 1949-ben ún. tanácskozó taggá minősítették le. 1952-ben a „szocialista minősítési rendszer” értelmében a tudományok doktora címmel „jutalmazták.” Az MTA Közgyűlése csak halála után, 1989-ben állítot- ta vissza a tudós akadémiai rendes tagságát.

Polner Ödön nyugdíjazása után sem szüntette meg kapcsolatát a szegedi egyetemmel. Három éven át volt vezetője a már említett diákvédő irodának, ahol nap mint nap fogadta a segélyt kérő diákokat. Nagy intenzitással folytatta szakmai munkáját a közjog aktuális kérdéseiről és többek között a jeles magyar közjogászok munkásságáról. Ezek többsége publikálásra is került, de egy részük csak kéziratban maradt az utókorra. Polner életrajzában külön is említést tesz az 1943-ban megjelent könyvéről A magyar korona felső részének kérdéséről,és arról a kéziratban maradt 49 oldalas bírálatról, amelyet a rendjelek és kitüntetések történelméről 1943-ban kiadott munkáról készített. Az egykor ünnepelt tudós a II. világháború alatt és azt követően rendkívül méltatlan helyzetbe került, és a családján kívül szinte mindenét elveszítette, ami fontos volt szá- mára. A háborús körülmények normalizálása után az 1950/51. tanév végéig ő adta elő a szegedi jogi karon az összehasonlító alkotmányjogot. Egyes tanártársaival és volt diákjaival ezután is tartotta a kapcsolatot. Kiemelést érdemel közülük Buza László és idősb Martonyi János, aki dékánként később a temetésén a búcsúbeszédet is tartotta. Egykori tanítványa Antalffy György szintén tisztelettel viseltetett iránta, és néhány kérése kap- csán támogatta is a mellőzött idős professzort. Polner Ödön 1961. február 7-én, 96 esztendős korában hunyt el Szegeden. A Belváro- si temetőben lévő sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. Polner Ödön halálát követően a Szegedi Egyetem 1965-ben emlékülést rendezett volt professzora születésének 100. évfordulója alkalmából. 2008. október 10-én pedig a Polner család valamint a Szegedi Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara emléktáblát avatott volt lakásának falán a Klauzál tér 5. szám alatt. E nap délutánján tudományos ülésre is sor került, amelyről ünnepi kötet jelent meg.

II. Tudományos munkásság

A 19. század második felében a magyar közjogtudományt az ún. jogtörténeti iskola, a történeti-jogi irányzat uralta, amelyet jelentős részben a feudális közjogi intézmények, mint a „nemzeti ellenállás” eszközeinek leíró jellegen alapuló dicsőítése jellemeztek. Polner Ödön tudományos munkásságának kezdete a 19. század utolsó évtizedére esett, amikor a magyar közjogtudományban is uralomra jutott az ún. dogmatikai iskola. A közjog művelésének ez az új irányzata Németországból eredt, az iskola klasszikus művének Paul Laband (1838–1918) 1876-ban kiadott a Német Birodalom államjogáról (közjogáról) szóló munkáját szokták megnevezni. Nagy Ernő (1853–1921) Laband magyarországi tanítványaként 1887-ben megjelent tankönyvében már szembeszállt az addig uralkodó jogtörténeti irányzattal, és ezzel meghatározó szerepet játszott a dogma- tikai iskola meghonosításában. „Nem állok egyedül azzal a nézettel, miszerint az állam- jogi tárgyalásnál az ún. történeti módszer kizárólagos alkalmazása nem megfelelő már.

Részlet Kiss Barnabás a FORUM Acta Juridica et Polica folyóirat X. évfolyamának 1. számában megjelent tanulmányából. p. 587-606. 

http://acta.bibl.u-szeged.hu/70549/1/juridpol_forum_010_001.pdf

Liebmann Béla, “Előadás az aulában,” SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka, https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/17767.

A Hungaricana adatbázisban a Szegedi egyetemi jegyzőkönyvek, 1909-1980 Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar ülései, 1934-1935 lévő jegyzőkönyvi feljegyzés az ünnepélyes ülésről.

1935. április 6. Ünnepi ülés a 70 éves Polner Ödön köszöntésére

https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZEGED_SZTE_JogiKT_1934-1935/?pg=235&layout=s

MTA székfoglaló értekezése

Polner, Ödön: Az államélet néhány főbb kérdése : székfoglaló értekezés

http://real-eod.mtak.hu/3097/1/MTA_Konyvek_112537_000802562.pdf

MTA Jogtudományi Bizottság kiadványai 6. (Budapest, 1935)

Polner Ödön-emléktábla Szeged Klauzál tér 5. (Bánvölgyi László munkája)

Az emléktábla szövege:

Ebben a házban élt Polner Ödön jogtudós (1865-1961) egyetemi tanár, akadémikus, a magyar dogmatikai iskola megalapítója.

Állították: Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudomány kara és családjának tagjai 2008

A tábla avatására 2008. október 10-én, Polner Ödön szegedi egyetemi tanárrá történő kinevezésének 85. évfordulóján került sor.

Dékánként, pro rektorként jelentős mértékben járult hozzá a Jogi Kar tudományos megszervezéséhez. Számos jegyzet, tanulmány, tudományos szakirodalom szerzője, kiváló egyetemi tanár, elméleti jogász. A debreceni egyetem díszdoktora volt.

1961. február 7-én hunyt el Szegeden. A Belvárosi temetőben lévő sírját a Nemzeti Kegyeleti Bizottság nemzeti sírhellyé nyilvánította.

https://www.kozterkep.hu/9825”

Gyászjelentése a Délmagyarország. 51. évf. 35. sz. 1961. február 10. p.6.

Sírja a Belvárosi Temetőben található: X-4-290.

Feltöltés ideje: 2021. március 17.

175 éve született Concha Győző

(1846–1933)

“Concha Győző,” SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/2511.

I. Életrajz

„Gróf Tisza István politikai eszméit vallotta magáénak. A konzervativizmus elkötelezett támogatója, mélyen hívő katolikus, akiben a későbbi baloldali rezsimek a Ferenc József-i kor és a Horthy-rendszer egyik fő támaszát és ideológusát látták” – e szavakkal jellemezte Concha Győzőt munkásságának mai kutatója, Koi Gyula.

1846. február 10-én született a Veszprém vármegyei Marcaltőn, a felmenői spanyol eredetű olasz családból származtak, az ősei Milánóból érkeztek Magyarországra, pontosabban Nagyszombatra a 18. század elején. Atyja Concha János, az Amadé grófi család számtartója (gazdatisztje), édesanyja Járányi Franciska volt. Az Amadék a nagybirtokaik mellett gazdag családi magánlevéltárral is rendelkeztek.

Előbb a pápai Szent Benedek Rendi Gimnáziumban, majd 1860 és 1864 között a győri Bencés Főgimnáziumban tanult, a katolikus neveltetés szellemi öröksége végigkísérte a későbbi életútján. Szerzetes tanárai közül számosan gyakoroltak rá hosszan tartó hatást: különösen Vaszary Kolos és Horváth Cirill József a történelmi előadásaik által. A korabeli győri ifjúság általában is a történelem, a szépirodalom és a művészetek iránt mutatott érdeklődést, a városban számos 1848-as szellemiségű értelmiségi lakott. Concha egy nagyon változó korban nőtt fel: az 1860–61. évi birodalmi közjogi reformok enyhítették a német dominanciát a hazai középfokú és felsőoktatásban, benne az akadémiai jogászképzésben. A győri németség sem volt magyarságellenes a kultúrát tekintve, még ha szükségképpen politikailag inkább az osztrákokkal szimpatizált is.

Concha Győző 1864 és 1869 között hallgatott és tanult jogot a pesti Magyar Királyi Tudományegyetemen, midőn már a magyar lett az elsődleges tanítási nyelv – igaz, némely professzor végül sosem tanulta meg e nyelvet –, a megindult politikai folyamatok, valamint a kiegyezés pedig egyre nagyobb lehetőséget adtak a motivált hallgatóknak bekapcsolódni a közéletbe. Concha Deák-párti nézeteket vallott, és részt vett a katolikus ifjúsági mozgalmakban is, a francia kortárs Charles de Montalembertet olvasta – róla később írt is – a szabad egyház, szabad szellem eszméje jegyében; bár ővele ellentétben az egyetemi ifjúság többsége a hazai római katolicizmus konzervativizmusát akkor épp nem találta követendőnek. A kedvelt professzorai közé leginkább Pauler Tivadar, Karvasy Ágoston, Wenzel Gusztáv és Kautz Gyula tartozott, míg egy félévben a bécsi egyetemen az európai hírű közjogász, Lorenz Stein (egykorú magyar átiratban: Stein Lőrinc) szemináriumait látogatta előszeretettel. Az ő hatására, még részben a tanulmányai alatt A municipális rendszer jelen állása Európában címmel írt egy, az universitas által díjazott, terjedelmes pályaművet, ami a Budapesti Szemlében jelent meg. Ezzel alapozta meg a szakmai hírnevét.

Az egyetem elvégzése után, 1869-ben Horvát Boldizsár, a dualizmus korának első magyar igazságügy-minisztere bírósági segédfogalmazónak nevezte ki a Pesti Királyi Táblára, ahol 1870-től már fogalmazóként tevékenykedett. Három és fél évet töltött ott el, mialatt köz- és váltóügyvédi oklevelet szerzett. 1870-ben néhány hónapig még gr. Andrássy Gyula gyermekeinek helyettesítő nevelője is volt a Bécs melletti Hetzendorfban.

A kolozsvári tudományegyetem alapításakor, 1872-ben kezdődött el ismert pályája, miután az első professzorok egyikeként nyilvános rendkívüli tanárrá nevezte ki az uralkodó Erdély kulturális fővárosába. Az új egyetem karain feltűnően sok volt a húszas éveiben járó vezető oktató, mivel a fővárosból Kolozsvárra az idősebbek nem szívesen mentek el. E fiatalok közé tartozott Concha is a maga huszonhét évével. Jól mutatja az egyetemszervezés személyi hátterének nehézségeit, hogy csak a következő évben habilitált politikatanból Budapesten, addig tulajdonképpen a megfelelő képesítés nélkül töltötte be az állást. De ebben nem volt egyedül. A kolozsvári tanári karból számosan csak ideiglenesnek tekintették a státuszukat, s a nem erdélyiek láthatóan a fővárosba való visszatérésüket fontolgatták: Concha is közéjük tartozott, hiszen a vallás- és közoktatásügyi miniszter által 1873-ban a pesti jogi kar alkotmányi és közigazgatási politika tanszékére kiírt pályázatra benyújtotta a jelentkezését a szintén Kolozsvárra kinevezett Korbuly Imrével és Pisztóry Mórral együtt – ekkor még sikertelenül. A fővárosi egyetem Horn Edét támogatta volna, azonban az állást végül a későbbi igazságügyi reformer, az egyébként nagyváradi születésű Szilágyi Dezső tölthette be, aki 1889-ig oktatta a politikatant. (Érdekesség, hogy Szilágyi testvére, Ete viszont Kolozsvárott lett orvosprofesszor.)

Végül 1874-ben Concha nyilvános rendes tanári kinevezést nyert Erdély egyetemére, ahol e minőségében 1892-ig működött. Az 1882/83. és az 1889/90. tanévekben a jogi kar dékáni tisztét is betöltötte. A főkollégiumi tárgyait rendszerint Alkotmányi és közigazgatási politika (ez volt a tanszéke elnevezése is), Kormányzati és közigazgatástan, Közigazgatási politika, valamint Alkotmánytan címeken hirdette meg. Kéziratban fennmaradt egy kiskollégiumának tananyaga is: Az államtan története a legújabb korban, különös tekintettel a sociologikus irányra. Ő képviselte a jogi kart Bolognában, az ottani egyetem alapítása nyolcszázadik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi találkozón 1888-ban. A kolozsvári közéletben részt vállalva az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet választott tagja, az Erdélyrészi Nőiparegylet alelnöke, valamint a thj. város törvényhatósági bizottságának tagja volt. „20 esztendőt töltött el Kolozsvárott s e 20 esztendő alatt ugyanazzal a munkás és önfeláldozó szeretettel küzdött és dolgozott az ő tágabb körű családjáért, az egyetemi ifjúságért s új szűkebb hazájáért, Kolozsvárért és Erdélyért, mint amelyet Politikájában a társadalmi élet egyik legfőbb mozgató ereje gyanánt állított olvasói elé. […] Már Kolozsvárott kibontakozott, Budapesten mindössze jobban szembeötlött tanári működésének az a jellemvonása, hogy hallgatóinak nemcsak az értelméhez, de a szívéhez is hozzáférni iparkodott. Érdeklődött tehát a sorsuk iránt; felkarolta törekvéseiket; figyelemmel kísérte pályafutásukat; a tehetségesebbek számára ösztöndíjakat eszközölt ki; tanulmányútjuk alatt felkereste őket leveleivel; megkövetelte, hogy leveleire válaszolva külföldi benyomásaikról beszámoljanak” – fogalmazott évtizedekkel később a nekrológjában a barát és pályatárs Ereky István.

1886-ban, tehát még a Kolozsvárott töltött évei alatt lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, azonban 1892-ig kellett várnia, hogy a főváros egyetemére kerülhessen, és ott átvehesse a politika oktatását, miután Szilágyiból miniszter lett, Kerkápoly Károly pedig elhalálozott. A jogi kari dékán teendőit Budapesten az 1901/2. és az 1915/16. tanévekben látta el. Az egyetemi oktatás szabadságáról vallott vezérelvét hűen tükrözi az alábbi eset: amikor a jogbölcsész Pikler Gyula tanításai ellen a sajtó hatására kisebb „forradalomra”, tüntetésre és tettlegességre került sor a tanteremben 1901-ben, a professzor védelmében a kar vezetői Concha indítványára mondták ki – noha egyébként személy szerint „nagy elvi ellentétek választották el Piklertől” –, hogy a tanszabadság elvét magukra nézve mindig kötelezőnek, a kar tudományos lelkiismerete és testületi becsületének ellenőrzése alatt álló értéknek tekintették, s ennek nyomán a rendzavarókat a kari tanács szigorú büntetésben részesítette.

Végül 1900-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává, majd 1914-ben igazgatósági, 1931-ben tiszteletbeli tag. 1913 és 1919 között az MTA II. (jogtudományi) szakosztályának elnöke, 1922 és 1925 között az akadémia alelnöke volt, ezzel párhuzamosan 1916-ban a Szent István Akadémia tiszteleti tagja, 1922-ben a másodelnöke is lett. 1903-ban udvari tanácsosi címmel tüntették ki, az évtől 1918-ig az országgyűlés Főrendi házában is tagsággal bírt, az 1927-ben Felsőház elnevezéssel újjáalakított arisztokratikus kamarában pedig a kormányzó által élethosszig kinevezettek sorába léphetett. A Kolozsvárról időközben Szegedre menekült Ferenc József Tudományegyetem a díszdoktorává fogadta 1927-ben. Ugyanattól az évtől az Országos Legfőbb Fegyelmi Bíróság munkájában is részt vett.

Az aktív évtizedek után Concha Győző 1928-ban vonult nyugalomba, miután ötvenhat évet töltött a katedrán. 1933. április 10-én hunyt el Budapesten.

Részlet: Antal Tamás: Concha Győző, 1846-1933. In: Acta Universitatis Szegediensis : forum : acta juridica et politica, (10) 1. pp. 141-154. (2020) megjelent tanulmányából. http://acta.bibl.u-szeged.hu/70741/

Bejelentekés után a familysearch.org oldalon látható a keresztelési bejegyzése a marcaltői római katolikus keresztelési akv. 12/1846. sz.(rekordszám4164)

"1846. 11.dik február - megkereszteltetett neve: Victor István Sándor, szülei Nemzetes Concha János Ur és Járányi Francisca Asszony kath. nemzetes számtartó, Marczaltheö, kereszt-atyák kereszt-anyák Polyenna István(?), Polyenna Anna(?)

Feltöltés ideje: 2021. március 17.

180 éve ezen a napon született Jenei Viktor

A 30 éve ezen a napon elhunyt Kovács Istvánra emlékezünk

“Díszoklevél átadása,”SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/19841.

„A József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara tudományos közleményeinek sorában kiemelkedő, ugyanakkor különleges jelentősége van az Acta Juridica et Politica XL. kötetének. A jelen kiadvány azokat a tanulmányokat, dolgozatokat tartalmazza, amelyeket a Kar tagjai, a társkarok professzorai, a tanítványok és munkatársak készítettek dr. Kovács István akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár oktatói működésének negyven éves jubileuma alkalmából. A tiszteletadást és a nagyrabecsülést kifejező ezen megnyilvánulás sajnálatos különlegességét az adja, hogy Kovács István professzor nem élhette meg hetvenedik életévének betöltését, hiszen már 1990. november 29-én hosszú, fájdalmas betegség után elhunyt, így ez a kiadvány poszthumusz emlékkötet lett. Kovács István 1921. szeptember 21-én született Nyírbátorban, a régi Szabolcs és Szatmár megyék határvidékén. Állam- és jogtudományi tanulmányait a Debreceni Tudományegyetemen végezte a második világháború időszakában. 1943-ban szerzett jogi doktorátusával ügyvédjelölt lett. Innen vezetett útja 1945- ben a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány tisztviselői közé. Egészen fiatalon került 1947-48-ban Veszprém megye alispáni székébe. 1950-ben a szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára kapott meghívást az államjog oktatására, és a rákövetkező évben — a szegedi megbízásával párhuzamosan — az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatóhelyettese lett. A szegedi Állam- és Jogtudományi Karon 1954 októberétől kezdődően tanszékvezető egyetemi tanárként tevékenykedett. 1954- ben szerezte meg az állam- és jogtudomány kandidátusa, 1962-ben pedig az állam- és jogtudomány doktora tudományos fokozatot. 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 11 évvel később — 1976-ban — pedig annak rendes tagjává választották. E rövid megemlékező írás nem alkalmas dr. Kovács István akadémikus tudományos munkásságának részletes elemzésére és értékelésére. Ehhez tudományos életműve túlontúl gazdag és széles körű, hiszen közleményeinek száma messze meghaladja a százat. Elméleti vizsgálódásait tankönyvek, jegyzetek sora, nagyszámú tanulmánykötet, folyóiratszerkesztői és tudományszervezői tevékenység kísérte és egészítette ki. Főbb kutatási területei az alkotmányfejlődés törvényszerűségei, a jogforrási rendszer alkotmányos' alapjai, a közigazgatás alapintézményei, az állampolgári jogok, az alkotmányjog tudományának fejlődése, az európai államok alkotmányainak áttekintő bemutatása. Jelentősebb publikációi is e 5 témakörökből születtek. Egyik szerzője volt a magyar állam- és jogtudomány egyik legnagyobb vállalkozásának, az Állam- és Jogtudományi Enciklopédiának. Az utóbbi években jelentek meg Európa alkotmányait bemutató azon kötetek, amelyeknek ugyancsak szerkesztője és egyik szerzője volt — a szegedi tanszéki kollegák aktív közreműködésével. Munkásságát a mély történeti megalapozottság, az összehasonlító szemléletmód és a problémák gyökeréig hatoló elemzés jellemezte. Ennek elismerése volt a számos hazai és külföldi kitüntetés, a magyar és a nemzetközi tudományos életben betöltött tisztségek. 1981. január 1-től az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója lett. Több mint 10 éven át vett részt a Nemzetközi Közigazgatástudományi Társaság vezetésében; a Nemzetközi Alkotmányjogi Társaság végrehajtó bizottságának tagja (Belgrád), az Összehasonlító Jogi Akadémia rendes tagja (Strassbourg), továbbá a Nemzetközi Alkotmányjogi Akadémia (Tunis) tagja volt. Elgondolásait nem mindig tudta érvényesíteni, javaslatait sokszor mellőzték, vagy csupán részben, megkurtítva fogadták el. Rá is illett az a szállóigévé vált mondás, amely szerint tudta, hogy mit kellene tenni, de végül tette, amit lehetett. Távolról sem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk Kovács István professzorról, mint oktatóról, pedagógusról. Az ifjú jogász nemzedékek egymást követő generációit oktatta négy évtizeden át az államjog/alkotmányjog rejtelmeire. Akik hallgatói voltak, azok számára mindig imponált rendkívüli tárgyi tudása, széles körű műveltsége, bölcsessége. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Kar hallgatói 1985-ben a JATE Kiváló Oktatójává választották. Jelentős részt vállalt a jogi oktatás újjászervezésében, több mint 10 éven át volt elnöke a Művelődési Minisztérium Jogi Szakbizottságának. Az Állam- és Jogtudományi Kar dékánjaként 8 éven át két ciklusban működött, 1954-56-ig, valamint 1973-1979 között. Tudományos munkássága során élő kapcsolata volt az állami gyakorlattal, részt vett az alkotmányos jelentőségű jogszabályok előkészítésében. Aktívan részt vett az Akadémiára háruló országos jelentőségű tudományszervezési munkálatokban. Elgondolásai felfedezhetők az Akadémiát illető reformtörekvések, az új akadémiai törvény tervezetének koncepciója mögött is. Több akadémiai bizottságnak volt a tagja, közötte a Szegedi Akadémiai Bizottságnak is. Karunk részéről e tanulmánykötet mindenkori nagyrabecsülésünk és tiszteletünk kifejeződése. Kovács István professzor emlékét, kiemelkedő oktatói és tudományos munkásságát a Kar kegyelettel megőrzi.”

DR NAGY FERENC dékán

Acta juridica et politica : Tom. 40. fasc. 1-26. : In memoriam dr. Kovács István akadémikus, egyetemi tanár, 0563-0606. Tom.40.(1991)

http://acta.bibl.u-szeged.hu/37705/1/juridpol_040.pdf

„Megemlékezés KOVÁCS ISTVÁN 1921—1990

1990. november 29-én, életének 70. évében, hosszú, fájdalmas betegség után elhunyt Kovács István, az MTA rendes tagja, az Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatója, a szegedi József Attila Tudományegyetem professzora. Kiváló tudós, nagy jogász, szines, sokoldalú egyéniség távozott vele körünkből, nehezen betölthető űrt hagyva maga után. A mai magyar alkotmányjogászok többsége — közvetve vagy közvetlenül — az ő tanítványainak sorából került ki. Mint igazgatóhelyettes, majd mint igazgató, csaknem négy évtizeden át állt az Állam- és Jogtudományi Intézet élén, de ugyancsak négy évtized fűzte a szegedi Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszékéhez. Ami pedig a Magyar Tudományos Akadémiát illeti, annak elnökségi tagja volt, elgondolásait az elmúlt évek számos reformtörekvése tükrözi.

Nyírbátorban született, vagyis a régi Szabolcs és Szatmár megyék határvidékéről származik, amelyet általában nem szoktak hazánk legfejlettebb részei közé sorolni. Ne felejtsük el azonban, hogy itt, ebben a kisvárosban emelkedik az ország legszebb gótikus műemléke, a Báthori István erdélyi vajda által a kenyérmezei diadal emlékére építtetett templom. Magasba szökő falára feszülő hálóboltozata mintha csak a környező síkság homokját, sarát tagadná. Ez a táj volt Bessenyei György és Kölcsey Ferenc szülőföldje — hogy csak két nevet emeljek ki a hosszú sorból —, akik a sivár körülmények kényszerére nagyobb erőfeszítésekkel és magasabb teljesítményekkel válaszoltak.

Ami a kedvezőtlen körülményeket illeti, azokból Kovács István is részesedett. Egyetemi tanulmányai a második világháború éveire estek. Olyan kelepce volt az egész ország számára, amelyen mindenki csak veszíthetett, de amelynek katasztrófája végül a legborúlátóbb jóslatokat is felülmúlta. A fiatal joghallgató érezte a veszélyt, kereste a kiutat és egyik szervezője, majd vezetője volt a Debreceni Tudományegyetemen alakult demokratikus diákszervezetnek. Innen vezetett útja az Ideiglenes Nemzeti Kormány tisztviselői közé, majd — egészen fiatalon — Veszprém megye alispáni székébe. A gyors előrelépés nemcsak siker, hanem csapda is lehet. Az adott esetben különösen az, hiszen a magyarországi politikai élet rövidesen életveszélyessé vált azok számára, akik nem tartoztak a Moszkvából hazaértek klikkjéhez, és ugyanakkor nem voltak elég jelentéktelenek ahhoz, hogy ne számoljanak velük. A hazai baloldali mozgalmak nem egy képviselőjének életútja végződött tragikusan, neki azonban sikerült idejében visszavonulnia a tudomány berkeibe.

A „visszavonulás" szó használata persze nem éppen megfelelő, mert inkább azt kellene mondanunk, hogy az alkotmányjog tudományos művelésében találta meg az alkatának és hajlamainak leginkább megfelelő terrénumot, amelynek rövidesen egyik meghatározó, vezető egyéniségévé vált. 1950-ben a szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára kapott meghívást az alkotmányjog oktatására és a következő évben — szegedi megbízásával párhuzamosan — az Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatóhelyettese lett. 1954-ben szerezte meg a jogi tudományok kandidátusa címet, 1962-ben azok doktora lett, 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 11 évvel később — 1976-ban — pedig annak rendes tagjává választották. Egy emberöltő választotta el a nálánál jóval idősebb Buza Lászlótól, akivel egyéniségük sokban eltérő vonásai ellenére, kölcsönös rokonszenv és megbecsülés fűzte össze a magyar közjogi gondolkodás áramlata folyamatosságának egyik jeleként.

Egy rövid megemlékezés nem alkalmas tudományos munkásságának kritikai elemzésére és értékelésére. Ehhez munkássága ahhoz túlontúl széles körű, hiszen publikációinak száma a százat bőven meghaladja. Tankönyvek sora, nagyszámú tanulmánykötet, folyóirat-szerkesztői és tudományszervezői tevékenység kísérte és egészítette ki elméleti vizsgálódásait, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk nem közzétételre szánt, mégis sok esetben rendkívül fontos memorandumait sem. Az idő — ez a kérlelhetetlen kritikus — bizonyára megrostálja majd ezt a terjedelmes munkásságot, de alighanem jóval többet őriz meg belőle, mint amennyit a felületes bíráló az első olvasásra megjegyezne. Az, aki kifogásolja — alighanem okkal — a hajdani pártállam jogát illető apologetikus megállapításokat, néhány lappal odébb vagy akár csak néhány sorral lejjebb meglepetten fedezhet fel munkáiban gondosan elrejtett, de nagyon is merész tételeket. Az idő és a körülmények hatalma sokszor kényszerítette kompromisszumokra, amelyek nélkül ma is ható és ma is érvényes következtetéseit sem vonhatta volna le. Tény, hogy szinte minden enyhébb szélfuvallatra, minden politikai nyitásra akadt tarsolyában tervezet, mely a hiányzó garanciákat igyekezett beépíteni az akkor éppen időszerű reformtörekvések szabályai és intézményei közé. Elgondolásait nem mindig tudta érvényesíteni, javaslatait sokszor mellőzték, vagy csak részben, töredékesen fogadták el. Rá is illett az a 17. századi erdélyi politikustól származó és szállóigévé vált mondás: „Tudtuk mi bizony, hogy mit kellene tennünk, de végül tettük, amit lehetett".

Az, amit lehetett, nem volt éppen kevés. Hatott, éspedig nemcsak idehaza, hanem határainkon túl is. Tanítványok hosszú sorát nevelte, akik azóta bebizonyították, hogy életművét alkotó módon folytatják. Iskolateremtő egyéniség volt és nemzetközi összehasonlításban is megbecsült tudós. A Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia és a Nemzetközi Alkotmányjogi Akadémia rendes tagjává választotta, a Nemzetközi Közigazgatástudományi Intézetnek volt alelnöke, a Nemzetközi Alkotmányjogi Társaság Végrehajtó Bizottságának tagja.

Nevét nemcsak az alkotmányjogi reformtörekvésekkel kapcsolatban kell megjegyeznünk, hiszen személyét és elgondolásait felfedezhetjük a Magyar Tudományos Akadémiát illető reformtörekvések mögött is. Az új akadémiai törvény és az Alapszabályzat tervezete jelentős részben az általa kidolgozott koncepcióra épül. Hosszú és egyre súlyosabb betegsége megfosztotta attól, hogy ezek megvalósulását megérhesse. Megakadályozta abban is, hogy megörökítse az elmúlt évtizedek jónéhány reform kísérletének történetét, azt, hogy miért is merültek fel és hogy hol, miért futottak zátonyra. A halál megszakította az elbeszélés fonalát, de velünk marad Kovács István összetett, sokoldalú munkássága, színes egyénisége és az az eleven, teremtő nyugtalanság, amellyel helyét kereste egy, az igazi lehetőségeket fukar kezekkel mérő korban és biztosítékokat mindannyiunk számára az önkény és a korlátoltság ellen.”

Herczegh Géza Magyar Tudomány 1991/3. p.354-355.

A Délmagyarország 1990.12.03.-i számának 12. oldalán olvasható

http://dmarchiv.bibl.u-szeged.hu/24376/1/dm_1990_305.pdf:

Kovács István Emléknapok Szegeden : Az Alkotmány és gyakorlata 20 év távlatában. Dialógus 2010. p.13-15.

http://www.juris.u-szeged.hu/download.php?docID=54510

Kovács István akadémikusra emlékeztek - Szilágyi Bay Péter írása

„A híres szegedi akadémikus tiszteletére szervezett Kovács István Emléknapok alkalmából 2010. november 18-án Tóth Károly és Kiss Barnabás a szegedi alkotmányjogi tanszék két oktatója, Kovács István két fiával közösen avatta fel a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának főépületében azt tantermet, amelyet Kovács teremnek hívnak ezentúl.

”https://www.promenad.hu/2010/11/22/kovacs-istvan-akademikusra-emlekeztek/

Sírhelye a Farkasréti temető (20. Kodály) körönd. Urnaház 29-es számú fülke alatt található.

A Farkasréti temető Urnaháza [20. (Kodály) körönd] fotó: Szenti Tamás

“Az újonnan felállított M. Kir. Horthy Miklós Tudományegyetem professzori karának eskütétele 1940. október 29-én,” SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka, https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/18936.

A Délmagyarország 1940. november 3.-i számában olvasható az alábbi tudósítás:

Programadó beszédet mond a miniszterelnök a szegedi egyetem megnyitása alkalmából. Délmagyarország, (16) 250. p. 2. (1940) 

http://digit.bibl.u-szeged.hu/00000/00099/01940/00250/dm_1940_250_002.pdf

„A szegedi Horthy Miklós-tudományegyetem megnyitásának időpontjáról még nincs végleges határozat. Különböző okok miatt – amint arról hírt adtunk -,néhány nappal elhalasztották az eredetileg október utolsó napjára tervezett megnyitást.”

„A Szegedről eltávozott Ferenc József-tudományegyetem rektora: Bartók György dr. levelet intézett Kolozsvárról Pálfy József dr. polgármesterhez.

A levél a következő: „Méltóságos Polgármester Úr! A számkivetésre ítélt kolozsvári m. kir. Ferenc József-tudományegyetemet atyai szeretettel befogadó és istápoló Szeged sz. kir. város közönségének és méltóságodnak hálás köszönetemet fejezem ki úgy a magam, mint az egyetem tanácsa és tanári kara nevében, most hogy visszatértünk ősi székhelyünkre és kapuinkat megnyitottuk.”

Diákjóléti intézmények felállítása, a jogikar visszaállításának szorgalmazása és tudományos kapcsolatok fenntartása : a Horthy Miklós-tudományegyetem új rektorának legfontosabb teendői : nyilatkozik Szent-Györgyi Albert, a szegedi egyetem első rektora. Délmagyarország, (16) 250. pp. 3-4. (1940)

http://digit.bibl.u-szeged.hu/00000/00099/01940/00250/dm_1940_250_003.pdf

http://digit.bibl.u-szeged.hu/00000/00099/01940/00250/dm_1940_250_004.pdf

„Szent-Györgyi Albert dr. a Horthy Miklós-tudományegyetem első rektora nyilatkozattételre kérette magához a szegedi sajtó képviselőit, akik már több ízben keresték őt az elmúlt napokban, hogy a szegedi egyetemmel kapcsolatos tervei felől érdeklődjenek.” A rektor szavaival „változás csak két irányban lesz ízig-vérig saját egyeteme Szegednek, ill. a jogi kar szüneteltetéséből adódó változás.” „Mikor és hogyan remélhetjük, hogy a jogikar is működni fog?”- hangzott el az újságírói kérdés, „Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a jogikart minél előbb felállíthassuk. A jogi karról mi egy percre sem mondtunk le s ennek jelképeként az egyetem ünnepi ülésein a jogi kari dékán székét üresen hagyjuk. Benyomásom az, hogy a kormánynak is az a szándéka, hogy a jogi kart - amint a viszonyok megengedik – Szegeden felállítsa.”

1940. november 12.-i számában az ünnepségről szóló beszámolókban Hóman Bálint kultuszminiszter és Teleki Pál miniszterelnök is említést tett a jogi karról.

Kormányzó urunk beszédével, országra szóló fényes ünnepség keretében nyílt meg a Horthy Miklós-tudományegyetem. Délmagyarország, (16) 257. pp. 1-3. (1940) http://dmarchiv.bibl.u-szeged.hu/9289/1/dm_1940_257.pdf

A kormányzó beszédében hangzott el: „A kolozsvári magyar királyi Ferenc József-tudományegyetem hazatért régi otthonába, hogy huszévi számüzetése után ujra Erdély fővárosában folytassa művelődésünket gazdagító érdemes munkásságát.” „A kolozsvári Ferenc József-tudományegyetem tanárainak képviseletében Buza László dr. jogi kari dékán mondott üdvözlő beszédet. Hangoztatta, hogy a kolozsvári és a szegedi egyetemnek egy a lelke és a kolozsvári egyetem tanárai mindig hálával gondolnak Szegedre és kérte, hogy Szegeden is mindig szeretettel gondoljanak Erdélyre.

„Ma minden ajkon ugyanaz van s minden agyban ugyanaz lüktet itt Szegeden – kezdte beszédét a miniszterelnök -, ezért jobb beszélni róla: az egyetemről és a jogi fakultásról ... Egy egyetem nem azáltal teljes, ha megvan minden fakultása.”

Hóman Bálint kultuszminiszter beszédében említette: „Kénytelen vagyok az uj szegedi egyetemen a jog- és államtudományi fakultást szüneteltetni.”

A szegedi M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem vezetősége közvetlenül a Kolozsvárra való visszaköltözés és a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem felállítása előtt, ”SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/18934.

Balról jobbra: Veress Elemér, az Orvostudományi Kar dékánja (1940/41); Buza László, a Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1940); Bartók György rektor (1940); Banner János, a Bölcsészet-, Nyelv és Történettudományi Kar dékánja (1940/41); Szőkefalvi Nagy Gyula, a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja (1940).

35 éve ezen a napon hunyt el Bónis György

A kolozsvár-szegedi jogtörténeti tanszék, és a honi jogtörténész-céh[1] mindmáig legkimagaslóbb medievista jogtörténész egyénisége, Bónis György (1914–1985) a Kar 1940. évi, Kolozsvárra történő visszatelepedése idején, rögtön annak kezdetén, mint az ország legfiatalabb (nyilvános, rendkívüli) egyetemi tanára kapott egyetemünkre kinevezést. A kiváló tehetségű, hatalmas ambícióktól duzzadó oktató-kutató nagy lendülettel vetette bele magát a felsőoktatás világába. Családi indíttatása, a hazulról hozott intellektuális örökség és makulátlan tanulmányi előmenetele fényes jövőt jósoltak számára.

A Bónis família Szatmár megyei kisnemesi család volt, s olyan történelmi kiválóságot adott a hazának, mint Bónis Ferenc (1627–1671), akit a Wesselényi-szövetkezés részeseként kivégeztek. Bónis György Budapesten született, jogász végzettségű apától és magyar-francia szakos tanárnő édesanyától (Wallon Emma Ilona): neki köszönhető, hogy a család nagy művészet- és operarajongó volt. Magánúton kezdett el angolul tanulni, aminek már az életre szóló élményt jelentő angliai jamboree-n (Birkenhaed, 1929) való részvételen hasznát vette. Középiskolai tanulmányait a pesti piaristák nagyhírű és szigorú gimnáziumában eminensen végző diák a budapesti egyetemen sem adta alább: sub auspiciis gubernatoris szerzett jogi diplomát.[2] Napokkal a diploma átvétele után már utazott is ki Angliába, mert Magyary Zoltán tanácsára elnyert egy tanulmányi ösztöndíjat. Sir William Holdsworth (Cambridge) tanácsára Londonba ment és beiratkozott a London School of Economics-re, ahol Theodor F. Plucknett professzor előadásait látogatta. Az egyházi bíráskodás középkori történetével való foglalkozás már akkor megfont Bónisban, ezért szintén Londonban erre vonatkozó irodalmat kért Le Bras-tól. Az angol jogtörténetírásról néhány évvel később itthon írt cikket.[3] Az Angliában töltött esztendő alapvetően tudományos tevékenysége mellett feltétlenül említést érdemel a cserkészettel való kapcsolata, amely saját visszaemlékezése szerint is egész életre szóló élményeket és tartást adott neki. Részt vett egy Gilwell-típusú cserkésztáborban, amelyről megírta a kötelező dolgozatot, s azt elfogadván megkapta Baden Powell megkülönböztető jelvényét (Wood Badge) és a tiszti nyakkendőt.

Bár kitüntetéssel végzett, sikeres külföldi tanulmányúton volt túl, mégsem volt könnyű állást találnia. Hívta ugyan a bórságra magához Degré Miklós, a Budapesti Királyi Ítélőtábla elnöke, de ő akkor már a jogtörténettel járt jegyben. Pályaválasztásáról ezt írja emlékirataiban: „Hosszú évekig nem akartam más lenni, mint piarista tanár […] A felvétel akkor nem volt gond, s én eljegyeztem magam a jogtörténettel.“[4] Előbb az Egyetemi Könyvtárban dolgozott mint díjtalan (!) gyakornok, majd 1938 végére ÁDOB-os[5] lett, ami már valami fizetést is jelentett. A könyvtárban elvégezte a könyvtáros-képző tanfolyamot is. A jogi népszokás-gyűjtésbe is belekóstolt ezidő tájt Győrffy István (1884–1939) mellett, akinek korai halála megakadályozta a további együttműködést.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A 105 éve született Pólay Elemérre emlékezünk

Pólay Elemér

„Nagyon sokat tett a magyar romanisztika nemzetközi elismertsége érdekében. Széles körű kapcsolatokat épített ki. Tanulmányait, monográfiáit Dél-Amerikától Tokióig ismerték a szakkörök.(Molnár Imre)

Pólay Elemér 1915. augusztus 23-án született Zomboron, a Délvidéken. Apja (és már nagyapja is) gimnáziumi tanár volt, a család eredetileg Felkáról, a Magas-Tátra vidékéről származott.[1] A szülők Trianon után menekülni kényszerültek, áttelepültek Miskolcra. Pólay a neves Miskolci Királyi Katholikus Fráter György Gimnázium diákja volt.

A bölcsészettudomány helyett családi tanácsra mégis inkább a jogtudományt választotta: 1933-ban beiratkozott a Miskolci Jogakadémiára. Sztehló Zoltán szigorúan pandektista előadásai vezették be a római jog világába, amely kezdettől fogva elbűvölte a fiatal diákot.

A Jogakadémia abban az időben csak diplomát adott, míg a doktori fokozatot a rigorosum letételével valamelyik hazai tudományegyetemen kellett megszerezni. Pólay Pécsre megy, az Erzsébet Tudományegyetemen jelentkezik be mindkét doktori vizsgára: 1937-ben a jogtudományi, 1938-ban az államtudományi doktorátust szerzi meg.

Életére és egész későbbi szakmai pályafutására nézve meghatározónak bizonyul a Miskolci Jogakadémia két ösztöndíja, amellyel kiváló hallgatói teljesítményét jutalmazták: először két hónapra, majd 1938-ban egy évre sikerül tudományos ösztöndíjjal Berlinbe mennie, ahol a Friedrich Wilhelm Tudományegyetemen elsősorban római jogot tanul.

Berlinből való hazatérése után Pólay ügyvédjelölt, több helyen végez joggyakorlatot, majd 1940-től ítélőtáblai titkárként, később jegyzőként dolgozik Debrecenben. 1942-ben a debreceni járáshoz királyi járásbírónak nevezik.

1946-ban a Debreceni Egyetemen a habilitációs eljárás eredményeként magántanári képesítést szerzett római jogtörténet tárgykörből. A negyvenes évek végén mint megyei bírósági bíró a Miskolci Jogakadémián római jogot adott elő. 1949-ben kerül Szegedre az Állam- és Jogtudományi Karra; 1950-től intézeti, 1951-től egyetemi tanár; 1949-től 1985-ig tanszékvezető. Mintegy 10 éven keresztül (1949–1958) a Római Jogi Tanszék mellett a Polgári Jogi Tanszéket is vezette. 1955-től 1957-ig rektorhelyettesi tisztséget töltött be. Tizenöt évig volt a Karon az Oktatási Bizottság, tíz évig a Tudományos Bizottság elnöke. Különösen az utóbbiban tett sokat a Kar tudományos élete fejlesztéséért. 1963-tól 1988-ig (haláláig) választmányi tagja volt a Magyar Ókortudományi Társaságnak. 1968-tól 1988-ig szerkesztőbizottsági tagja volt a „The Journal of Juristic Papyrology”című romanisztikai folyóiratnak.

http://juris.oldportal.u-szeged.hu/karunkrol/romai-jogi-tanszek/tanszekrol

Dékán egykor és most

Polner Ödön, a Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1928-1929), a Közjogi Tanszék professzora

Görög Márta, az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja (2019-) , a Civilisztikai Intézet professzora, a legfiatalabb és az első nő vezető a szegedi jogi kar történetében (Fotó:Bobkó Anna)

A Polner Ödön nyakában látható lánc 1896-ban Ferenc József osztrák császár és magyar király megrendelésére készült a rektori nagyobb és a dékáni négy kisebb nyaklánc. A színarany érmét a körmöcbányai pénzverde készítette, melynek egyik oldalán az uralkodó mellképe látható, a másik oldalán a karnak megfelelő felirat: Ferenc József I. K. Ausztriai Császár és Magyarország Apostoli Királya a Kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudomány-Egyetem Jog- és államtudományi Karának MDCCCXCVI. A nyakláncon sodronyos zománc-munka látható, amely a régi magyar zománcos műtárgyak mintáját mutatja virágos díszítményekkel. és díszítő gombocskákkal melyek, teljesen bearanyozott ezüstből készültek. Az összes súlya közel 500 gr. (Janzsó Károly)

A M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem 1926/27. tanévi tanácsa

A M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem 1938/39. tanévi tanácsa

Az 1957/58-as tanév vezetői

100 éve 1920. június 1.-én született Antalffy György

Antalffy György (Szeged, 1920. június 1. – Szeged, 1993. december 26.) Jogász, politikus A jogtudományok kandidátusa (1960), az állam- és jogtudományok doktora (1969). 1938-ban érettségizett Szegeden. Szegeden és Kolozsváron folytatta tanulmányait. 1942-ben a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen államtudományi oklevelet kapott. (http://univ.bibl.u-szeged.hu/18714/1/besz_fj_1941_42.pdf) 1944-ben ugyanitt jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1944–1945 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaság-tudományi Karán is tanult. 1944–1945 között Budapesten ügyvédjelölt volt. A II. vh. után Szegeden aljegyző, főispáni titkár (1945), majd Szeged város polgármester- helyettese (1945. aug.–1948) Országgyűlési pótképviselő (az SZDP Csongrád és Csanád vármegyei listájáról, 1948; behívására 1949. jan. 27-én került sor). Országgyűlési képviselő (Csongrád, 8. sz. választókerület 1971–1980; Csongrád, 9. sz. választókerület, 1980–1990), az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottságának elnöke (1985–1989). A MSZMP Szegedi Városi Bizottságának tagja, a Városi Tanács VB tagja. 1946–1950 között a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának meghívott előadó tanára,1950. február 1.-től–1990. június 30.-ig egyetemi tanára volt. 1948-ban elvégezte a Magyar Dolgozók Pártja Központi Pártiskoláját. 1948–1949 között a Délmagyarország főszerkesztője volt. A brüsszeli Revue de Droit Contemporain szerkesztőbizottságának tagja. 1950–1990 között az Állam és Jogelméleti Tanszék vezetője. 1950–1951 között, valamint 1953–1958 és 1967–1970 között az Állam-és Jogtudományi Kar dékánjaként tevékenykedett. 1958–1964 között és 1976–1982 között az egyetem rektora volt. Az 1957/58-as tanév vezetői. Antalffy György, az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja; Greguss Pál rektor; Halász Előd, a Bölcsészettudományi Kar dékánja; Wagner Richárd, a Természettudományi Kar dékánja https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/18998 Újszászi Ilona: Csákány Béla, a JATE rektora 1983-1990 között. „A megújulás fészkei az egyetemek" in: Rácz Béla szerk.: Szegedi Tudományegyetem. 85 éves a szegedi felsőoktatás. Szeged, SZTE, 2006. 98-100. pp. http://univ.bibl.u-szeged.hu/18906/1/szte_85eves.pdf „Még a nyolcvanas években is párthatáskörbe tartozott a rektor megválasztása, de már megindult valamiféle olvadás. Esetemben a történet 1982-ben kezdődött, mikor kiváló elődöm, Kristó Gyula történész lett a rektor. Ebben Bihari Mihály akkori minisztériumi főosztályvezetőnek (az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökének) döntő szerepe volt: elérkezettnek látta az időt, hogy megtörjön egy sorozatot, melynek során ötöd ízben is rektorrá emelték volna Antalffy Györgyöt, aki sokunk szemében az egyetem mozdulatlanságát jelképezte.” 1958–1985 között az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának tagja volt. 1961–1990 között a Szegedi Akadémiai Bizottság Intézőbizottságának tagja volt. 1962–1990 között az MJSZ Csongrád megyei elnöke volt. 1965-től az International Political Science Association magyar tagozatának alelnökeként is dolgozott. 1968–1990 között az MTA-TMB Állam- és Jogtudományi Bizottságának tagja volt. 1971–1990 között a Magyar Jogász Szövetség elnöke volt. 1985-1990 között a Politikatudományi Társaság alelnöke volt. Díszdoktor: Odesszai Állami Mecsnyikov Egyetem díszdoktora (1980). Kitüntetései: Munka Érdemrend (1962; arany fokozat 1964, 1970), József Attila-emlékérem (1965). Az oktatásügy kiváló dolgozója (1969) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1980). Antalffy György tudományos munkáinak jegyzéke. in: Emlékkönyv dr. Antalffy György egyetemi tanár oktatói működésének 40. és születésének 70. évfordulójára. [szerk. JATE ÁJTK tud. biz.], Szeged, JATE ÁJTK, 1990.p. 279-288. http://contenta.ek.szte.hu/acta/100051 Szülei: Antalffy György szegedi halászmester és Kovács Erzsébet voltak. Felesége, Lukács Magdolna volt. Fia: Antalffy György (1946). Ruszoly József: Egy lappangó jegyzőkönyv nyomában http://acta.bibl.u-szeged.hu/49969/1/juridpol_080_235-262.pdf Ruszoly József megemlékezése 1995-ben Antalffy Györgyről „Antalffy György. Jól vagy semmit! Röviden ma sem írhatok róla mást, mint 1995 májusában a Szegedi Naplóba szánt rövidke megemlékezésben, melynek akkor „nem jutott hely”... Kis igazítással hadd iktassam hát ide: „Hetvenöt éves volna, ám már másfél éve nincs köztünk Antalffy György (Szeged, 1920. jún. 1. - Budapest, 1993. dec. 26.), a szeged jogi kar professzora. Polgárcsaládból származott. Egyetemi tanulmányait Szegeden kezdve és Kolozsvárott befejezve a Ferenc József Tudományegyetemen végezte (1938-1942). 1945-ben előbb főispáni titkár, majd a város szociáldemokrata polgármester-helyettese lett. Szerkesztette a pártlap Délmagyarországot is. (1948/49). Négy évtizedig — azon negyven éven át - vezette a szegedi Állam- és Jogelméleti Tanszéket (1950-1990), gondozva a legideologikusabb szakjogi tárgyat. Annak a professzori karnak volt oszlopos tagja, melynek munkássága a hatvanas-hetvenes évekre teljesedett ki, s akkori meg utólagos értékítéletektől függetlenül, sőt azokkal együtt megadta e kar habitusát, s melynek távozása az előző évtizedre, a nyolcvanas évekre esett. Antalffy György mint e „pártállami kor” gyakorlata szerint rendszeresen és tartósan megbízott vezető - többszörös dékán és rektor -, tanszékén túl a kar és az egyetem életére is nagy befolyással volt. Munkásságának súlyponti tématerülete: a szocialista államelmélet benne Az állam és demokrácia c. értekezése (1967) - azóta bizony a jövendő tudománytörténet vizsgálódásainak tárgyává vált. Elmélettörténeti művei, köztük könyvei: Állam és alkotmány az athéni demokráciában (1962), Szalay László, a reformkor politikai-jogi gondolkodója (1983), Machiavelli és az állam tudománya (1986) maradandóbbaknak bizonyulhatnak. A fordulattal szinte napra egyidejűleg ért véget közéleti tevékenysége – kisteleki országgyűlési képviselősége- és professzori munkássága. 1990. május 31.-én vehette át a kari Acta 39. kötetét, a tiszteletére kiadott Emlékkönyvet. Másnap még - immáron nyugdíjasként - bejött a karra a szerzői példányokat dedikálni. Nem sokkal később államvizsga-bizottsági elnökségéről is lemondva nagy betegen visszavonult. Ma volna hetvenöt éves. Mi sem természetesebb, hogy tevékenységéről megoszolhatnak az olykor indulatoktól sem mentes vélemények, ám az ma sem tagadható, hogy volt érzéke az értékek fölismerésére (is); a hozzá bizalommal forduló fiatalabb kollegákat pedig segítőkészen támogatta.” Első ízben éppen azon az 1958. szeptember 12-i évnyitón vette át a rektorságot, melyen elsőéves jogászként én is megjelenhettem. Annak előtte nem ismerhettem. Személyi bibliográfiája 1956 előttről valóban kevés szakirodalmi művet tartalmaz: az állam- es jogelmélet jegyzetek mellett, melyekben társszerző volt, mindösszesen négy folyóirat cikke volt (az első: A szuverenitás fogalma és a béke, Állam és Igazgatás. 1951) Emberi magatartását illetően a hallottak az I956-i „kritikát” igazolják. Both Ödön - 1956 előtti kari történésekről beszélgetve - többször is oda lyukad, ki, hogy mások voltak azok a viszonyok, szinte össze sem lehet hasonlítani némelyek magatartását a későbbi - a kar tagjai számára - kedvezőbb megnyilvánulásaikkal. Maguk is tanulhattak 1956-ból. Fülembe cseng, amint Pólay Elemér idézi „Gyuri bátyánkat : „Nézzed Elemér, jöhet akármilyen rendszer, én akkor is Antalffy Gyuri maradok Szegeden. Magam is emlékszem rá, hogy a hatvanas évek elejéig még a belvárosi hídfő jobboldal, feljáróján olvasható volt Antalffy György, a nagyhalász „halbizományos" apa neve. Csak hát eggyel nem számol, a fia sem: az idő múlandóságával.” Révész Béla: A szocialista állam és professzora. Széljegyzetek Antalffy György portréjához. In: Jogelméleti szemle 2003/4. http://jesz.ajk.elte.hu/revesz16.html   „Életpályája vázlatos megismeréséhez hasznos kiindulópont önéletrajza, amely hatvan éves korában, 1980-ban keletkezett… Túlzás nélkül mondható, hogy az önéletrajz a pályája csúcsára ért személyiség életútját összegzi.” Önéletrajz 1920-ban születtem Szegeden. […] Középiskolai tanulmányaim elvégzése után előbb államtudományi, majd jogtudományi doktorrá avattak 1942-ben Kolozsvárott. Egyetemi diákéveim alatt szoros kapcsolatban álltam a szegedi baloldali mozgalmakkal, a Szociáldemokrata párttal. Így 1945-ben rögtön bekapcsolódtam Szeged közéletébe és előbb főispáni titkár, majd 1945 augusztusában a város polgármester-helyettese lettem. 1948-ban elvégeztem a Magyar Dolgozók Pártja központi pártiskoláját. Mint a Szociáldemokrata Párt baloldalának vezetője tevékenyen részt vettem a két párt egyesülésének előkészítésében. A Pártegyesülés után a Délmagyarország főszerkesztője, valamint országgyűlési képviselő lettem. A Szegedi Egyetem Jogi Karának 1946 óta történt újjászervezésekor bekapcsolódtam a Kar munkájába, mint meghívott előadó, majd tanszéki jogú előadóként. 1950-ben neveztek ki nyilvános rendkívüli tanárrá, majd nyilvános rendes tanárrá az állam- és jogelméleti tanszékre. Az egyetem vezetésében is aktív szerepet vállaltam, három ízben voltam dékán (1950–51, 1957–58, 1967-70) és rektor 1958–64-ig, valamint 1976-tól jelenleg is) Oktató-nevelő tevékenységem mellett jelentős tudományos munkásságot fejtettem ki, 1969-től az állam- és jogtudományok doktora vagyok. […] Életem folyamán számos társadalmi megbízást láttam el. Tagja vagyok az MSZMP Csongrád megyei Végrehajtó Bizottságának, elnöke a Magyar Jogászok Országos Szövetségének, 1971 óta országgyűlési képviselőként is ténykedem. 1962-ben Munka Érdemrenddel, 1964-ben és 1970-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1980-ban pedig a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntettek ki. Szeged, 1980. november 14. Dr. Antalffy György egyetemi tanár, rektor Jogi kari anekdoták Antalffy Györgyről: gyűjtötte Antal Tamás Egyszer Pólay Elemér professzor a következőt mondta Antalffyról: – „Haj, de alkalmas lenne külügyminiszternek! Mások embereket veszítenek össze, ő országokat tudna összeveszíteni!” „Az 1970-es években félévente nem csupán egy-két névnapi ünnepség volt, hanem többet is tartottak. Ilyen névnapok alkalmával a kar oktatóinak nagyobb része megjelent, és hosszan tartó evés-ivás közben beszélgettek jókedvűen. Jól tudták, hogy ilyenkor a jogtörténész Both Ödön („Dönci bácsi”) nem kötött csomót a nyelvére, hanem élesen támadta a politikába és a pártéletbe involválódott embereket. Voltak, akik direkt élvezték ezt. Az egyetem és a kar vezetői közül különösen Antalffy György professzorral szeretett civódni. Replikáztak a vizsgáztatási módszerekről is, és Antalffy felrótta Dönci bácsinak, hogy túl sok tényanyagot kérdez: e helyett inkább az összefüggéseket kellene megkérdeznie. Both Ödön mérgesen megállt, gondolkodott, s Antalffy azt hitte, már-már megfogta őt, amikor Dönci bácsi ezt felelte: – Tudod Gyurikám, azt tudom erre mondani, hogy a nulla köbre emelve is nulla!” „Antalffy György egyszer szintén Both Ödönnel („Dönci bácsival”) replikázott, aki már nehezen viselte a beszélgetést, talán nem tudta, vagy inkább nem akarta követni Antalffy észjárását, s úgy nézett ki, hogy elmondta már minden poénját és sarokba szorul, de ekkor félig mérgesen így vágta ki magát: – Tudod, Gyurikám, mi vagy te? Te nem Antallfy, hanem Baromfi vagy! Mire ő komolyan ekként szólt a ma már szállóigének számító válaszában: – Tudod, Döncikém, teljesen igazad van, de két “f”-fel és “y”-nal!”   Szolidáris ember: „Antalffy György nem csak vitatkozó pártember, hanem olykor szolidáris barát is volt. Történt valamikor még az ötvenes évek elején, hogy az egyik abszolutóriumot szerzett hallgatót az államvizsgái előtt a szüleivel együtt deportálták. Nem tudta így befejezni az egyetemet. Miután visszatérhetett, Budapesten hegesztőnek állt be, és kényszerűen a munkásosztályt erősítette. Azonban mégis szerette volna befejezni a tanulmányait, ezért beadta a jelentkezését Budapestre, ahol azonban a múltja miatt eleve elutasították. Pécsett ugyanígy járt. Szegedre is beadta a papírjait, azonban egy ideig nem kapott választ. Ekkor kiderült, hogy egy Szeged környéki ismerőse történetesen ismerte az akkori dékánt, Antalffy Györgyöt, mivel a jezsuitáknál, Kalocsán a padtársa volt. Együtt elmentek a dékánhoz, aki megismerte a volt osztálytársát, és beinvitálta őket. Hosszasan beszélgettek már, miután megkérdezte Antalffy, mi járatban? Előadták a tényállást, mire a professzor kiszólt a kari titkárnak, Bérczi Imrének, hogy hozza be az elutasításokról készített tervezetet. Kiderült, hogy az említett hallgató is rajta volt. Utasította ezért Antalffy a hivatalt, hogy az illető úr kérvényét mégis fogadják el, annak ellenére, hogy „osztályidegen”. Ilyen sokszínű ember volt Antalffy: mindenkin igyekezett segíteni, és csak azt bántotta, aki őt is bántotta – emlékezett vissza reá Molnár Imre professzor.   „Volt egyszer egy Csiszi bácsi (valódi nevén: Csiszár Mihály) nevű idős portásunk, aki minden oktatót tegezett. Áldott jószívű ember volt, s közvetlen mindenkivel. Vele történt, hogy abban az időben, amikor a kar szombatonként délig volt nyitva, Antalffy György rektor egy szombati napon tizenkét óra előtt egy perccel érkezett az épülethez. A portás bácsink már éppen záráshoz készülődött, s a tőle megszokott közvetlenséggel fordult Antalffyhoz: – Ejnye-ejnye, Rektorkám, ilyenkor szombat délben, kapuzárás pillanatában? Most már nem jöhetsz be, mert zárok!”   Felhasznált irodalom: Antal Tamás: Jogi kari anekdoták. In: Dialógus. 2003. 33-36. pp. Dékány Imre: Nekrolog. Dr. Antalffy György 1920–1993. In: Magyar Jog. 41. évf. 1. sz. 1994. 59-60. pp. Emlékkönyv dr. Antalffy György egyetemi tanár oktatói működésének 40. és születésének 70. évfordulójára. [szerk. JATE ÁJTK tud. biz.], Szeged, JATE ÁJTK, 1990. http://contenta.ek.szte.hu/acta/100051 Révész Béla: A szocialista állam és professzora. Széljegyzetek Antalffy György portréjához. In: Jogelméleti szemle 2003/4. http://jesz.ajk.elte.hu/revesz16.html Ruszoly, József: Egy lappangó jegyzőkönyv nyomában : hatvan év múltán. In: Acta Universitatis Szegediensis : acta juridica et politica, (80). 235-262. pp. (2017) http://acta.bibl.u-szeged.hu/49969/ Szegedi egyetemi almanach: József Attila Tudományegyetem : 1921-1995, [1. köt.]/ [kiad. Mészáros Rezső ; szerk. biz. Ketskeméty István, Szentirmai László et al. ; szerk. Szentirmai László, Iványi Szabó Éva, Ráczné Mojzes Katalin]. Szeged : JATE, 1996. p.20.

Szent Ivó napja (május 19.) a védők, ügyvédek, bírák védőszentje

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

(részlet)

Ivó Bretagne szülöttje (1253–1303), aki a szegények ügyeit nagy bölcsességgel, jogi tudással és szeretettel védelmezte mind az egyházi, mindpedig a világi bíróságok előtt. Középkori egyetemek jogi karának, továbbá a jogtudósoknak, jogászoknak, ügyvédeknek, törvénybemenőknek védőszentje A római S. Ivo, a vele összefüggő Sapienza néven emlegetett egykori pápai, most állami egyetem (1303) barakk temploma az ő oltalma alatt áll.

Tisztelete főleg a jezsuita barokk, vagy a Collegium Germanico-Hungaricum magyar növendékeinek közvetítésével hazánkba is eljutott, de szélesebb társadalmi körökben nem vált egyetemessé. A nagyszombati, majd pesti egyetem jogi karának ő volt a patrónusa. 1695-től kezdve ünnepélyesen ülte meg névünnepét: vagy valamelyik professzor, vagy egyik kiváló hallgató méltatta Ivó érdemeit. Így volt a XVIII. században is. Trencsénben színjátékkal is ünnepelték (1729).

A kiscelli trinitárius templomnak az óbudai templomba került oltárképe Ivót úgy ábrázolja, hogy a szegények írásbafoglalt kérvényeit angyalnak nyújtja át, mintegy mennyei elintézés végett. Oltára állott a budavári Nagyboldogasszony templomban is, amely a XVIII. században tudvalevőleg a jezsuiták kezén volt.

Az Ivó név a régi, jókedvű, mulatós jurátusokban rokon képzeteket szült. Egy Szeged környékén, Szőregen följegyzett félnépivé vált diákdal szerint:

E szép szóra: jurátus, jurátus,

Ej de ráillik a tus, a bor tus!

Többet ér ez mint a jus, mint a jus,

Élj hát vele jurátus, jurátus.

Ősapánk is szent Ivó, szent Ivó,

Nem volt soha vízivó, vízivó.

Hogy éltében tusozott, tusozott,

Azért szentté változott, változott.

Regula Catoniana

Bihari Lajos ügyvéd (1970 szeptemberétől-1975 február 8.-ig volt az alma mater hallgatója) vizsga emléke:

„A római jogi vizsgámon nem tudtam mi a „regula Catoniana”, de egy életre megjegyeztem, hogy a semmisséget a jogban oly fontos időmúlás sem orvosolja.”

(Dialógus 2001; http://www.juris.u-szeged.hu/download.php?docID=54501)

Vizsgaidőszak – anno

Porter sör ma!

Iustitia

A Főreáltanoda (épült: 1872/73), 1894-től ítélőtábla, 1921-től pedig a tudományegyetem széképülete. Második emeletén volt a jogi kar (1921-1940, 1945-1951).

“1894-ben az épületbe a Királyi Ítélőtábla költözött. Ekkor került a mellvéd közepére Iustitia szobra,” https://mediateka.ek.szte.hu/items/show/18818.

A Szegedi Tudományegyetem központi épülete – a még meglévő Iustitia-szoborral (1953) A kar 1951-ben kiköltözött. (a szobor további sorsáról nincs információ, eltűnt)

A Szegedi Tudományegyetem központi épülete (2014. májusában).

(Fotó: Erdélyi Szabolcs Péter)

Ajánlott irodalom: TAKÁCS PÉTER: JUSTITIA-SZOBROK MAGYARORSZÁGON

Azok az emlékezetes egyetemi órák…