„Nagyon sokat tett a magyar romanisztika nemzetközi elismertsége érdekében. Széles körű kapcsolatokat épített ki. Tanulmányait, monográfiáit Dél-Amerikától Tokióig ismerték a szakkörök.(Molnár Imre)
Pólay Elemér 1915. augusztus 23-án született Zomboron, a Délvidéken. Apja (és már nagyapja is) gimnáziumi tanár volt, a család eredetileg Felkáról, a Magas-Tátra vidékéről származott.[1] A szülők Trianon után menekülni kényszerültek, áttelepültek Miskolcra. Pólay a neves Miskolci Királyi Katholikus Fráter György Gimnázium diákja volt.
A bölcsészettudomány helyett családi tanácsra mégis inkább a jogtudományt választotta: 1933-ban beiratkozott a Miskolci Jogakadémiára. Sztehló Zoltán szigorúan pandektista előadásai vezették be a római jog világába, amely kezdettől fogva elbűvölte a fiatal diákot.
A Jogakadémia abban az időben csak diplomát adott, míg a doktori fokozatot a rigorosum letételével valamelyik hazai tudományegyetemen kellett megszerezni. Pólay Pécsre megy, az Erzsébet Tudományegyetemen jelentkezik be mindkét doktori vizsgára: 1937-ben a jogtudományi, 1938-ban az államtudományi doktorátust szerzi meg.
Életére és egész későbbi szakmai pályafutására nézve meghatározónak bizonyul a Miskolci Jogakadémia két ösztöndíja, amellyel kiváló hallgatói teljesítményét jutalmazták: először két hónapra, majd 1938-ban egy évre sikerül tudományos ösztöndíjjal Berlinbe mennie, ahol a Friedrich Wilhelm Tudományegyetemen elsősorban római jogot tanul.
Berlinből való hazatérése után Pólay ügyvédjelölt, több helyen végez joggyakorlatot, majd 1940-től ítélőtáblai titkárként, később jegyzőként dolgozik Debrecenben. 1942-ben a debreceni járáshoz királyi járásbírónak nevezik.
1946-ban a Debreceni Egyetemen a habilitációs eljárás eredményeként magántanári képesítést szerzett római jogtörténet tárgykörből. A negyvenes évek végén mint megyei bírósági bíró a Miskolci Jogakadémián római jogot adott elő. 1949-ben kerül Szegedre az Állam- és Jogtudományi Karra; 1950-től intézeti, 1951-től egyetemi tanár; 1949-től 1985-ig tanszékvezető. Mintegy 10 éven keresztül (1949–1958) a Római Jogi Tanszék mellett a Polgári Jogi Tanszéket is vezette. 1955-től 1957-ig rektorhelyettesi tisztséget töltött be. Tizenöt évig volt a Karon az Oktatási Bizottság, tíz évig a Tudományos Bizottság elnöke. Különösen az utóbbiban tett sokat a Kar tudományos élete fejlesztéséért. 1963-tól 1988-ig (haláláig) választmányi tagja volt a Magyar Ókortudományi Társaságnak. 1968-tól 1988-ig szerkesztőbizottsági tagja volt a „The Journal of Juristic Papyrology”című romanisztikai folyóiratnak.
A Dialógus 2015. évi számában olvasható Jakab Éva írása In memóriám 100 éve született Pólay Elemér, a hazai romanisztika nemzetközi rangú képviselője, a római jogon keresztül generációkat nevelő, legendás szegedi professzora címmel.
