A konferencia plenáris előadói

Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Európa legjelesebb jogtörténészei fogadták el meghívásunkat a Szegeden megrendezésre kerülő 8. ESCLH konferencia plenáris előadásainak megtartására, akiket ezúton kívánunk pályafutásuk legfontosabb elemei segítségével bemutatni. A két nagyplenáris előadó mellett a konferencia PhD-workshopjának előadóit is szeretnénk megismertetni Önökkel!

A nagyplenáris előadóink

Prof. Dr. Ulrike Müßig német jogtörténész, a németországi Passaui Egyetem Polgári Jogi, Német és Európai Jogtörténeti Tanszékének vezetője. A würzburgi, a cambridge-i és a Paris II Panthéon-Assas-i egyetemeken szerzett tudományos tapasztalatának segítségével az összehasonlító és történeti szemléletmódot alkalmazva végzi kiemelkedő jogi kutatásait. Az ERC Advanced Grant „ReConFort” projektjének vezetője, amely a 18. és 19. századi Európa alkotmányos formációit vizsgálja. Számos rangos díjjal tüntették ki, többek között a Német Kutatási Alapítvány Heisenberg-díjával, valamint az Osztrák és az Andalúz Tudományos Akadémia tagságával. Munkássága összekapcsolja a jogtörténetet a hatályos jogi kérdésekkel, amely tudományos eredményeit európai szinten is kiemelkedővé teszi. Több intézményben oktathatott már vendégprofesszorként, így előadásokat tartott a Sorbonne-on (a Paris II Panthéon-Assas és a Paris I Panthéon-Sorbonne), az Università degli Studi di Macerata felsőoktatási intézményben, a Gdański Egyetemen és a prágai Károly Egyetemen (2026. évi megvalósulással). Nagy örömünkre szolgál, hogy Prof. Dr. Ulrike Müßiget nemzetközi konferenciánkon üdvözölhetjük, ahol az első plenáris előadás keretében bemutatásra kerülő kutatási eredményei megfelelő kiindulási alapul szolgálhatnak majd a három napos konferencia jogtörténeti diskurzusaihoz.

Prof. Dr. Stefan Vogenauer német jogtörténész, a frankfurti Max Planck Jogtörténeti és Jogelméleti Intézet igazgatója. 1968-ban Eutinban született, jogi tanulmányait a kieli, a párizsi és az oxfordi egyetemeken folytatta. A Max Planck Intézetben 2015 óta tölti be az igazgatói posztot, az Európai és Összehasonlító Jogtörténeti Osztályt vezeti. Ezt megelőzően 2003 és 2015 között az Oxfordi Egyetem Linklaters összehasonlító jogi professzora volt, ahol az Európai és Összehasonlító Jogi Intézet igazgatójaként is tevékenykedett. Vogenauer kutatásainak középpontjában az európai jogtörténet, az összehasonlító jog, a nemzetközi magánjog és a jogi módszertan áll, különös tekintettel a common law világán belüli jogátvételekre. Számos elismerésben részesült, többek között 2012-ben megkapta a Humboldt-kutatói díjat, 2002-ben pedig a Max Planck Társaság Otto Hahn-érmét. Vogenauer vendégprofesszor volt az Aucklandi, a Melbourne-i, a Paris 2 - Panthéon Assas és a Stellenboschi Egyetemen, valamint a Bucerius Law School, a Louisiana State University (LSU), a Delhi Nemzeti Jogi Egyetem, a National Taiwan University (NTU), a New York University (NYU) és az austini University of Texas egyetemeken. A Max Planck Law elnökeként a jogi kutatásokkal foglalkozó kilenc Max Planck Intézet hálózatát felügyeli, így elősegíti a hálózat tagjai közötti együttműködést és az innovatív működésüket.

A PhD-workshop plenáris előadói

Prof. Dr. Aniceto Masferrer a spanyolországi Valenciai Egyetemen a jogtörténet és az összehasonlító jog professzora. Olyan neves intézményekben tanult és dolgozott vendégkutatóként, mint a Cambridge-i Egyetem, a Harvard Law School és a frankfurti Max Planck Intézet. Masferrer mintegy harmincöt könyv, valamint több mint százötven tudományos cikk és könyvfejezet szerzője vagy szerkesztője, olyan témákkal foglalkozott, mint a büntetőjog, az emberi jogok és a jogi hagyományok története. A GLOSSAE: European Journal of Legal History szerkesztője és a Institute for Social, Political, and Legal Studies igazgatója. Emellett az Universitas Alapítvány alelnöke és a Free Thinkers nevű, a kritikus gondolkodást és párbeszédet támogató platform társalapítója. Masferrer ezen kívül olyan spanyol újságokban, mint az ABC és az El Mundo, megjelent véleménycikkekkel járul hozzá a közbeszéd alakításához, valamint népszerű könyveket publikált az etikáról, a szabadságról és a demokráciáról is.

Dr. Agustín Parise a hollandiai Maastrichti Egyetem jogi karának docense. Buenos Airesben, Argentínában született, jogi diplomáját (LL.B.) és jogtudományi doktorátusát (LL.D.) a Buenos Aires-i Egyetemen szerezte, ahol 2001 és 2005 között jogtörténetet is oktatott. Tanulmányait az Egyesült Államokban folytatta, ahol a Louisiana State University Law Center keretében LL.M. fokozatot szerzett, és 2006 és 2010 között a Polgári Jogi Tanulmányok Központjának kutató munkatársa volt. Parise a Maastrichti Egyetemen szerzett PhD-fokozatot, kutatásának középpontjában a tulajdonjogi paradigmák álltak a kontinentális jogrendszerekben, különösen Louisiana, Chile és Argentína példáján keresztül. Széles körben ismertté vált a Louisiana-i polgári törvénykönyv argentin jogra gyakorolt hatásáról szóló könyvével, amelyért 2019-ben elnyerte a rangos „Facultad” díjat a Buenos Aires-i Egyetemtől. 2022 óta az Államtudományi Nemzetközi Egyesület (International Association of Legal Science) főtitkáraként a jogösszehasonlítás és jogtörténet globálizálódását segíti. Parise emellett a Comparative Legal History folyóirat szerkesztőjeként, a Revista de Historia del Derecho igazgatójaként, valamint a Journal of Civil Law Studies társfőszerkesztő-helyetteseként vesz részt a tudományos életben.

Prof. Dr. Maciej Mikuła a krakkói Jagelló Egyetem Egyházjogi és Vallásjogi Tanszékének professzora. Jogi diplomáját 2007-ben szerezte a Jagelló Egyetemen, történelemből pedig 2008-ban ugyanezen egyetem Történelemtudományi Karán. 2012-ben védte meg doktori disszertációját, amelynek rövidített változata Royal and Parliamentary Legislation for the Royal Cities in Małopolska (1386-1572): A Study in the Rule of Law in Poland. címmel jelent meg. 2018-ban habilitált, monográfiájának címe: Municipal Magdeburg Law (Ius municipale Magdeburgense) in Poland 14th-early 16th century: A Study on the Evolution and Adaptation of Law. Kutatási területei közé tartozik a német jog (különösen a magdeburgi jog) története Közép- és Kelet-Európában, a középkori jog forrásai, a történeti jogi szövegek elemzése, a két világháború közötti lengyel büntetőjog, a vallásszabadság garanciái Lengyelországban, az Európai Unióban és az Egyesült Államokban. Kilenc kutatási projektben vesz részt (vezetőként, koordinátorként vagy kutatóként), amelyeket az Európai Bizottság, a CELSA, a Nemzetközi Visegrádi Alap, a Nemzeti Tudományos Központ és a Nemzeti Bölcsészettudományi Fejlesztési Program finanszíroz. A „Cracow Studies of Constitutional and Legal History” segédszerkesztője, emellett a „Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte: Germanistische Abteilung” szerkesztőbizottságának tagja.

Dr. Jan Halberda lengyel jogtörténész, a krakkói Jagelló Egyetem docense, az angol-amerikai magánjog, az összehasonlító jogtörténet neves kutatója. 2024 tavaszán a Yale Law School vendégkutatója volt, ahol a jóhiszeműség és a tisztességes kereskedelem intézményeit vizsgálta a common law jogrendszerekben. Habilitációját az estoppel kérdésében írta. Gyakorló ügyvédként (radca prawny) és igazságügyi szakértőként (biegły sądowy) ötvözi az akadémiai kutatást a magánjog gyakorlati alkalmazásával. Jelentősebb publikációi közé tartoznak azok az elemzések, amelyek a kvázi-szerződések fejlődését vizsgálják a modern jogalap nélküli gazdagodás kérdéséig, valamint az equity és a common law közötti feszültségek feltárása. Munkásságában gyakran von párhuzamot a római jog és az angolszász jog között, összehasonlító jogtörténeti megközelítését alkalmazva. Aktív tagja több tudományos közösségnek, többek között az Európai Összehasonlító Jogtörténeti Társaságnak, és rendszeresen tart előadásokat jogtörténeti és összehasonlító jogi témákban.