Szegedi Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Kar
Szegedi Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Kar
Karunk doktorandusz hallgatója, dr. Horváth Kata Zsuzsanna 2023-ban versenyzőként vett részt az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciójában, 2025-ben pedig már társtémavezetőként kísért hallgatót a tudományos megmérettetésre. E különleges kettős szerep apropóján készítettünk vele interjút, amelyben az eltérő szerepkörök tapasztalatait, élményeit hasonlítottuk össze.
Hallgatóként kiváló eredménnyel szerepeltél az OTDK-n, Római Jogi Tagozatban II. helyezést értél el. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra? Ekkor már megfogalmazódott benned a gondolat, hogy a jövőben te is hallgatókat készíts fel?
Köszönöm szépen! Kellemes emlékeket őrzök arról az OTDK-ról annak ellenére, hogy a záróvizsgák közepette meglehetősen stresszes időszak volt. Végre megtapasztalhattam személyesen is az OTDK-t, miután 2021-ben sajnos online került megrendezésre. Ekkor még nem gondolkodtam olyasmin, hogy a következő alkalmon már mint (társ)témavezető leszek jelen. Azt tudtam, hogy doktori képzésre szeretnék jelentkezni, azonban nem is sejtettem, hogy már közvetlenül az ezt követő OTDK-n „átlépek a másik oldalra”.
Mikor és milyen indíttatásból döntöttél úgy, hogy szívesen részt vennél hallgatók felkészítésében?
A kari tudományos diákkör keretében kezdtünk el vizsgálódni a dolgozat témakörében. Így, a kezdettől fogva részt vettem a hallgatók tudományos munkájában. A konzulensem, Pozsonyi Norbert Tanár Úr pedig javasolta, hogy csatlakozzam be mellé társtémavezetőnek. Nagyon megtisztelőnek éreztem ezt, és örömmel elfogadtam. Tanár Úrtól már eddig is rengeteg mindent tanultam, és szívesen vállaltam azt, hogy vele és a hallgatókkal közösen hozzunk létre valamit.
A felkészítés során milyen kihívásokkal szembesültél? Volt-e olyan eset, amikor korábbi OTDK-s tapasztalataid segítettek áthidalni egy-egy nehezebb helyzetet?
Számomra kihívást jelentett többek között az, hogy valahol le kell tenni a „tollat”, és le kell zárni a feltöltendő dolgozatot. Úgy gondolom, hogy a pályamű benyújtásakor jobban izgultam, mint két éve a saját dolgozatom feltöltésekor. Ezen feltöltéssel kapcsolatos adminisztrációs rész kapcsán például segített az, hogy két éve ugyanezt az utat jártam végig, így tapasztalataimmal tudtam segíteni a hallgatóknak. Illetve, át tudtam azt adni számukra, hogy összességében mire számíthatnak, mire kell készülni, amikor már ott lesznek a verseny helyszínén.
Mit tehet egy témavezető azért, hogy a lelkesedés hosszú távon is megmaradjon a kutatómunka során?
Bevált módszerem nincsen a hallgatók motiválására, csak a saját példámból, tapasztalatomból próbálok kiindulni, meríteni. Úgy gondolom, hogy egyrészt fontos a rendszeres kapcsolattartás a hallgatókkal. Tudni azt, hogy hol tartanak, milyen gondolataik vannak. Illetve, nagyon fontosnak tartom a hallgatók biztatását is. Mindenkinek vannak hullámvölgyei a tudományos kutatás során, és ezeken meg kell próbálni átsegíteni őket.
Dr. habil. Pozsonyi Norbert, tanszékvezető egyetemi docenssel témavezetői voltatok Miklós Csengének és Kovács Dánielnek, akik Római jogi Tagozatban indultak a „Condictio causa (dotis) data causa (dotis) non secuta. A hozományi vagyon visszakövetelése az elmaradt házasságkötés esetén” című dolgozattal és első helyezést értek el. Mit gondolsz, minek köszönhető a hallgatók sikere?
Nagyon örültem a hallgatók sikerének. Az tett igazán boldoggá, hogy a rengeteg energia, munkaóra, amit a hallgatók belefektettek a dolgozat megírásába, meghozta a gyümölcsét. Úgy gondolom, hogy elsősorban pontosan ennek köszönhető a jó eredmény. Annak, hogy a hallgatók kitartóan és nagy gondosságal dolgoztak a pályamű elkészítésén, illetve az előadás összeállításán is.
Miért tartod fontosnak, hogy a hallgatók részt vegyenek az OTDK-n? Mit üzennél azoknak, akik bizonytalanok a jelentkezéssel kapcsolatban?
Úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes kipróbálni magukat a hallgatóknak ezen a területen is. Amellett, hogy a tudományos kutatás, írás területén értékes tapasztalatokat tudnak gyűjteni, kiváló lehetőséget nyújt az OTDK a közösségépítésre is. Abban az esetben is, ha esetleg a hallgató későbbi terveiben nem a tudományos életpálya szerepel, álláspontom szerint, ha érdekli egy tantárgy, egy téma, akkor érdemes jobban elmélyednie benne. Azt is fontos megemlíteni, hogy egy tudományos dolgozat elkészítése óriási teljesítmény, így annak elkészültével büszkén tudunk visszatekinteni a sok belefektetett, és megtérült munkaórára. Azt üzenném azoknak, akik bizonytalankodnak, hogy meg tudják csinálni, és ne féljenek, mert csak pozitív hatással lehet mind a személyes, mind a szakmai életükre nézve.
Mit tanácsolnál azoknak a doktoranduszoknak, akik szívesen vállalnának hasonló mentori szerepet? Miért lehet ez számukra is értékes tapasztalat?
Mindenképpen buzdítanám őket arra, hogy ha lehetőségük van, akkor vegyenek részt a tehetséggondozásban. Amellett, hogy rendkívül értékes szakmai kihívást jelentett a felkészítés, felemelő érzés volt az érdeklődő hallgatókkal foglalkozni, látni a szemükben a csillogást.
