Szladits Károly Nemzetközi Diákkonferencia

A nemzetközi konferencia vendégül látta több magyar és külföldi egyetem joghallgatóit (összesen tíz csapat adott elő referátumot), találkozhattunk hazánk jogi karainak képviselőivel, illetve szlovák, erdélyi és vajdasági magyar előadókkal is.

A referátumok témáit tekintve rendkívül gazdag volt a felhozatal, azonban minden csapat számára volt egy közös pont: Szladits Károly munkássága és hatása a hatályos jogrendszerekre. A színvonalas előadók között nekünk is volt lehetőségünk arra, hogy bemutathassuk munkánkat “Cselekvőképesség az orvosi gyakorlatban, tekintettel Szladits jogfelfogására” címmel, amely számunkra, elsőéves joghallgatókként óriási szakmai és személyes élmény is volt.

Előadásunk során megvizsgáltuk, hogy az elmúlt másfél évszázadban hogyan változott a cselekvőképesség megítélése, majd pedig a hatályos Ptk. és Eütv., illetve bírói és alkotmánybírói gyakorlat vizsgálatával általános alapelveket próbáltunk megállapítani az orvosi gyakorlatban alkalmazott cselekvőképességgel kapcsolatban. Fő kérdéseink közé tartozott például az, hogy ki dönti el a cselekvőképesség korlátozását: a bíró vagy az orvosszakértő; meddig terjed a korlátozottan cselekvőképes személy önrendelkezési joga az egészségügyi beavatkozások terén?

Rengeteget tanultunk mind jogtörténeti, mind magánjogi tekintetben, találkozhattunk a jogászság jelenlegi és jövőbeli generációinak képviselőivel, illetve tiszteleghettünk elődeink előtt, és fejleszthettük előadókészségünket egy szakmai közönség körében.

A fórum egyben verseny is volt, mert a legjobbnak ítélt csapat egy művészi üvegplakettet kapott. Mivel a zsűri csak az első három helyezett csapatot tudta meggyőződéssel kiválasztani – ezek között ott voltunk mi is! –, végül sorsolással döntött. Sajnos, Fortuna nem mellénk állt, hanem az NKE hallgatóinak delegációját választotta…

A konferenciát a CEF Alapítvány (Central European Foundation) finanszírozta, amely a szállás és teljes ellátás biztosítása mellett egy Pozsony városi kirándulásra is lehetőséget nyújtott. Ennek során megismerkedhettünk a főváros szellemi és építészeti örökségével, meglátogattuk a pozsonyi várat és azon épületet is, amely a magyar országgyűlés otthonául szolgált 1802 és 1848 között. Azokat az utcákat jártuk, amelyeket egykoron Kossuth Lajos, Deák Ferenc vagy Kölcsey Ferenc is koptatta; közvetlenül tapasztaltuk meg (jog)történelmünket.

A szakirodalom és a források felkutatása, az előadás megtervezése, megszövegezése és bemutatása számunkra egy megoldhatatlan feladat lett volna Balogh Elemér professzor úr és Majzik Vivien, az Európai Jogtörténeti Tanszék demonstrátora mint konzulensek segítsége nélkül, szeretnénk megköszönni a belénk vetett bizalmat és áldozatos segítségüket!

Somi Kamilla, Pleskonics Milán és Nagy Zsombor

joghallgatók