Irodalmi Nobel-díjas lett a szegedi egyetem egykori jogi kari hallgatója, Krasznahorkai László

Krasznahorkai László, ahogyan ez minden róla szóló életrajzban szerepel a szegedi egyetemen, az akkori nevén a József Attila Tudományegyetemen állam- és jogtudományi karán kezdte meg tanulmányait 1974-ben. Ezeket nem sokkal később Budapesten folytatta, majd jogi tanulmányait bölcsészettudományra cserélte, és az ELTE-n szerzett magyar-népművelés szakos diplomát 1983-ban. 2023 után újra Nobel-díjas a Szegedi Tudományegyetem egy egykori hallgatója.

Az író a szomszédos megyében, Gyulán született Krasznahorkai László 1954-ben, aki szüleivel itt élt, és a helyi Erkel Ferenc Gimnázium elvégzése után került Szegedre az egyetem jogi karára. Békés megye sokfajta értelemben természetes vonzáskörzete volt és maradt Szegednek, ezen belül is a helyi felsőoktatásnak. Így a jogi tanulmányokat választó későbbi író jelentkezése a szegedi egyetemre utólag is nagyon magától értetődőnek tűnik.

A diploma megszerzése után viszonylag gyorsan vált íróvá a szegedi egyetem egykori hallgatója, aki az akkor még létező Gondolat Könyvkiadónál dolgozott dokumentátorként, de már a diploma megszerzése előtt, vagyis 1982-tól szabadfoglalkozású író volt.

Esetében a szó legszorosabb értelmében igaz, hogy berobbant a kortárs magyar irodalomban, mert lényegében minden komolyabb előzmény nélkül jelent meg 1985-ben a Sátántangó című regénye, amelyet a kritika ünnepelt, és korszakos műként beszéltek róla az értelmezők szinte azonnal. Az értékelés mit sem változott az elmúlt közel négy évtized alatt.

A regény színtere az apokaliptikusnak ábrázolt dél-alföldi táj, a Szegedtől mindössze kilencven-száz kilométer távolságban található Elek és Kétegyháza melletti tanyavilág, mindkettő Gyulától nem messze található. Fontos, szintén hazai környezetben játszódó regénye volt Az ellenállás melankóliája, amely 1989-ben jelent meg.

A Sátántangót gyors egymásutánban fordították le a nagy világnyelvekre, ennek is köszönhető, hogy más a rendszerváltás előtt több ösztöndíjat kapott, így Nyugat-Európa több országában és városában élt, legtöbbet Nyugat-Berlinben. A rendszerváltás utáni években hosszabb időt töltött Ázsiában, és ezek élményanyagát rögzítette olyan munkáiban, mint Az ugrai fogoly, és a Rombolás és bánat az Ég alatt, majd néhány évvel később az utóbbi kötet folytatásának is tekinthető Seibo járt odalent című kötetében.

A már beérkezett és a világ legjelentősebb írói között számon tartott Krasznahorkai pályájának egyik fontos állomása volt 1999, amikor megjelent nagy terjedelmű regénye, a Tolsztoj regénycímét variáló a Háború és háború.

Krasznahorkainak idehaza is kemény irodalmi vetélytársak mellett kellett kiharcolni a helyét, mert Esterházy Péter és Nádas Péter itthon, Nyugat-Európában és némi megszorítással még a tengerentúl is kifejezetten sikeres és sokra értékelt írónak számított. A gyors egymásutánban megjelenő művei sorában fontos helyet foglal el az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (2003) című.

Következő elementáris hatású regénye, a Báró Wenckheim hazatér 2016-ban jelent meg, és az ekkor már az Irodalmi Nobel-díj egyik várományosaként emlegették Nádas Péterrel együtt. Krasznahorkai e regény megírása után több vele készült interjúban elmondta: befejezi az írást, ez volt az utolsó könyve.

Nem így lett. Több rövidebb prózai alkotása (Manhattan-terv, Mindig Homérosznak) után az író következő nagyregénye tavaly jelent meg Herscht 07769 címmel. Legutóbbi regényét, a Zsömle odavan című 2024-ben jelent meg.

Nem lenne teljes a Krasznahorkai Lászlóról szóló összefoglaló, ha kimaradna belőle Tarr Béla filmrendezővel folytatott közös munkája és barátsága. Tarr készített hétórás (!) filmet a Sátántangóból, 2000-ben mutatták be Az ellenállás melankóliájából készített Tarr-filmet, a Werckmeister harmóniákat.

Több alkalommal forgatókönyvíróként segített a rendezőt, és alkotótársa volt Tarrnak A torinói ló (2011) című film elkészítésében.

Krasznahorkai László 2004-ben Kossuth-díjat kapott, 2015-ben elnyerte az Irodalmi Nobel-díj mellett a második legrangosabbnak nevezett Nemzetközi Man Booker-díjat.

Krasznahorkai László az elmúlt években többször járt közönségtalálkozón Szegeden, így helyi olvasóinak többször is volt alkalma találkozni az íróval a városban. Reméljük, ez az Irodalmi Nobel-díj elnyerése után hamarosan újból Szegeden üdvözölhetjük az írót.

Legutóbb, éppen húsz éve, 2002-ben kapta Kertész Imre személyében először és utoljára az Irodalmi Nobel-díjat magyar író. Krasznahorkai László a második ebben a sorban.

Bod Péter